Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. (Ef 6,18)
Egy forgalmas kereszteződésnél várakoztam a feleségemmel a az átkelésre. Megnyomtam a jelzőlámpát egyszer, kétszer, fél tucatszor. "Miért csinálod ezt?" - kérdezte a feleségem. "Elég egyszer is jelezni, nem fog gyorsabban zöldre váltani, ha sokat nyomogatod." "Tudom" - válaszoltam - "de valahogy ez mégis megnyugtató."
Kérdése eszembe juttatta az én egyik miértemet. A Biblia egyrészt arra biztat, hogy bizalommal imádkozzunk, tudva, hogy Isten meghallgatja kérésünket, másrészt viszont arra tanít, hogy szüntelenül imádkozzunk. Próbáltam megérteni, hogy miért, de arra jutottam, hogy az ima titka meghaladja emberi felfogóképességünket.
Bár szeretném hinni, hogy a világ imáim hatására megváltozik, tudom, hogy az egyetlen, amit tehetek, hogy Istenre támaszkodva, hittel imádkozom. Amikor imádkozom, függetlenül az aktuális körülményeimtől, megváltozik bennem valami. Nem csak arról van szó, hogy jobban érzem magam, hanem arról, hogy én magam változok meg. Van úgy, hogy nem akarok egy problémával Istenhez fordulni, de amikor végül mégis megteszem, ő mindig segít. Utána másképp látom a világot, és jobban bízom abban, hogy Isten megmutatja a megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése