Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2013. október 24., csütörtök

Újabb dalok

Kórustagjaim régebb óta nyúztak, hogy vidámabb verseket vegyek a kezem ügyébe megzenésítés céljából. Valamikor nyár elején számba is vettem a szóba jöhető Petőfi verseket, és néhány közülük dallamot is kapott. Szeptember végén volt a dalok bemutatkozása kisebb helyi közönség előtt a szokásos irodalmi rendezvény keretein belül. Többek tetszését elnyerte, azt mondták, jó hangulatot teremtettünk velük. Felvettük, de a felvételek képi része a rossz beállítás miatt nem igazán lett élvezhető, úgyhogy kénytelen voltam egyéb képekkel illusztrálni a hanganyagunkat. Íme:



A Teleki Napon is énekeltünk. Mivel itt halászat-vadászat-madarászat témakörben zajlott az egész nap, igyekeztünk ehhez igazodni. Énekeltük Bárdos Lajos: Tiszai dallamok c. általunk nagyon kedvelt és sokszor énekelt művét, ami némiképpen a halászathoz is kapcsolódik. Ezután pedig a Zalai virágénekemet és a Székely lakodalmasomat adtuk elő. Ezek a szerelem témakörében  és a népdalfeldolgozás mivoltukban csatlakoztak az előző műhöz. Aminek nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy idő hiányában a Székely lakodalmast egyenlőre egy szólamban tanultuk meg a zongorakísérettel, kórustagjaim tetszését így is elnyerte a történet. A héten elkezdtük tanulni a többi szólamot is, és még így sem mondták, hogy kár volt foglalkozni ezzel a dologgal :-) Örülök, mert nem csak nekem tetszik de nagyon ez az utóbbi néhány népdalfeldolgozás, hanem a kórusnak és a hallgatóságnak is. Ilyenkor kap szárnyakat az ember :-) Felvételt még nem tudok mutatni belőlük, de amint lesz jó felvétel, közkinccsé teszem. :-) 
Ti is úgy gondoljátok, hogy alkotni fantasztikusan jó dolog?! (Az pedig ráadás jó érzés, ha az alkotásom nem csupán nekem tetszik.) :-)

Október képekben

Vállalkozók börzéje és családi nap
Barni és az erőemelés
 



Klára késztette teljesen egyedül ezt az almafát gyurmából...

Gróf Teleki Nap (a teljesség igénye nélkül)



a hétpróbás :-)




 Szép helyeken járva szépeket láttunk...










 Október 23-át ünnepeltek az ovisok egy nappal korábban énekszóval, mondókával, zászlókkal és mécsesekkel.

Klára és a bárányhimlő:

- Itt is vannak újabb kiütéseid / hólyagjaid / pöttyeid...
- Az nem kiütés / hólyag / pötty, hanem BÁRÁNYHIMLŐ!!!!!

- Nem mehetsz oviba, mert beteg vagy.
- Nem beteg vagyok, hanem bárányhimlős!!!!

... nem lázas, csak vakarózik. Olyan eleven, mintha semmi baja nem lenne. Végül is még pocaklakó korában találkozott már ezzel a kedves vírussal, illik hát jól viselnie :-)

2013. október 17., csütörtök

A változatosság gyönyörködtet

Állítólag.
Egy hónapja Klára elkezdett hányni, ment a hasa és lázas is volt. Néhány nap után kórházba kerültünk - Rota vírusa volt. Közben Márti is hasonló gondokkal küzdött idehaza. Azon a hétvégén ünnepelték párom nagybátyjáék a 40. házassági évfordulójukat, ahová az egész családot meghívták, de a fenti események miatt nem tudtunk elmenni.
Két hét múlva Klára újra hányósat játszott, akkor sógoromék beiktatásáról maradtunk le.
Kedden Barni lett lázas, görcsölt a feje és a hasa, 1,5 napig alig lehetett levinni a lázát. Szerdán (tegnap) este és éjjel Márti rókázott mellettem nagy lelkesen, neki is fáj a hasa és a feje. Közben Klára elég csúnyán köhög, olyan jó hurutosan. De Janka sincs sokkal jobb helyzetben, csak szerintem neki inkább az asztmája újult ki (sokáig semmiféle tünete nem volt). Készítem nekik a gyógyteákat, amitől a dokinénink az összetevői hallatán már rosszul lett, de a gyerekeim lelkesen isszák - hátha segít valamit (zsálya, izsóp, csalán, menta, körömvirág, csipkebogyó - egyben). Nos, holnap anyósomnak lesz a X0. születésnapja, és hétvégén ünnepli a család. Hogy velünk vagy nélkülünk, az egyenlőre rejtély...  Csak apa ideges nagyon ettől a sorozattól, érthető módon...
Azt hiszem jelen esetben nincs igaza a mondásnak...

Pár nappal később...
Klára bárányhimlős. Honnan szedte össze???? Sehol a környéken híre-hamva sincs a bárányhimlőnek!!!!!
Egyébként a családi eseményre végül eljutottunk - és valószínűleg osztogattuk ajándékba a bárányhimlőt...

2013. október 16., szerda

Körülmények

Nagyon jó cikket olvastam az ÚJRAGONDOLÓ honlapján. Ha még nem olvastad, érdemes!

"A körülmények áldozatának lenni azt jelenti, hogy nem én alakítom a körülményemet, hanem a körülményeim alakítanak engem."
Isten "tőled nem is azt várja el, hogy a SEMMIBŐL alkoss, hanem azt, hogy amit ő köréd teremtett, abból hozd ki a maximumot. Uralkodj a körülményeid fölött. Nem te vagy a körülményeid körítése, hanem a körülményeid szolgálnak körítésként hozzád. A héber nyelvben két különböző szó szolgál arra, hogy valamit létrehozunk. Az egyik az isteni teremtés szava: a semmiből. A másik az emberi alkotás, teremtés szava: valamiből. Isten képessé teremtett bennünket arra, hogy magunk köré egy korábban nem létező világot alkossunk olyan hozzávalókból, amelyeket ő tett számunkra hozzáférhetővé."

Nehéz eset

"Megbocsátani magam miatt kell, hogy én szabaddá váljak a másik szennyétől, amivel elárasztotta az életem."

A fenti frappáns mondatot a Fb-on olvastam. 
Egy másik ember szennye az életemben valóban nagyon megterhelő dolog. Az elmúlt időben hosszasan (hónapokon át) volt benne részem, hosszú időre depresszióssá, sokszor hisztérikussá is tett a dolog, aminek leginkább a családom itta a levét. Erről a "szennyező" persze mit sem tudott. Neki a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ontotta rám a problémáit, szidta nekem X kollégáját, aztán Y-t is vég nélkül (aztán őket is, meg engem is egymásnak), de bárki mást is, akinek a viselkedése éppen nem volt neki szimpatikus. Folyamatosan sopánkodott a körülményei miatt. Számomra kedves embereket és tevékenységüket is vég nélkül és csúnyán kritizált. Mindenkit lenézően kioktatott, mintha csak ő csinálná tökéletesen a dolgokat. Én pedig hallgattam. Elég sokáig, amolyan jó mély lelki szemetesláda formán. Aztán néha mondogattam neki, hogy bizony nem csak másokban van a hiba - miért vár el olyan dolgokat másoktól, amit maga sem úgy mível? Milyen példát mutat ő maga az életével a rábízottaknak? Meg mindenki másnak is... Mély hallgatás..., néha vállrándítás: -Én ilyen vagyok, nem tudok más lenni. ... Aztán mikor egyszer mertem neki megmondani, hogy élete legrosszabb döntésére készül és a szakadék felé igyekszik, mélyen megbántódott, miért nem örülök én az ő rossz döntésének, ami tönkre fogja tenni az életét? El is mondta mindenkinek, milyen ember vagyok én... Aztán meguntam az állandó könyörgést, hogy legyen velünk, mert szükségünk van egy közösségben a segítségére, és azt mertem mondani neki, hogy azt tesz, amit akar. Nem az én kedvemért kell egy társaságba eljárni, hanem azért, mert ott jól érzi magát. Ha nem így van, nem muszáj ott lennie. Ha valakiket csak szidni tud, akkor mit is keres közöttük? Ezután felkereste a társaság tagjait egyesével más ügy kapcsán, de elmondta mindenkinek, hogy én gyakorlatilag kiutálom a társaságból... És mindezek után úgy tett, miután én kértem tőle bocsánatot azért, mert megbántottam az őszinteségemmel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha semmi sem történt volna. Mintha nem akart volna alámásni, mintha nem szidott volna el mindenkinek. 
Nagy teher ez. Mert sajnos az a típus vagyok, aki magára veszi a másik terhét, de miután én nem ő vagyok, az én megoldásom nem az ő megoldása, és ezért ez kissé elviselhetetlenné lesz egy idő után. Mint amikor egy szülő kénytelen végignézni, hogy a gyerekén hogyan lesz úrrá egy betegség és hogyan megy tönkre benne. Azért is nehéz, mert rossz érzés, amikor számomra kedves embereket (családtagjaimat és másokat) szidalmaznak a szemembe. Persze ilyenben már sokszor volt részem. De amikor még engem is hátba támad, pedig én nem csupán meghallgattam a nyavalygásait, hanem mindenféle fizikai és szellemi módon is igyekeztem a segítségére lenni... ez már a hab volt a tortán... (Egyébként a szemembe is elmondta nem egyszer a különféle munkáim felőli erős kritikáit, nem érdekelve, hogy az egyrészt mennyire igaz, másrészt mennyire bánt meg vele - eméssz, ha tudsz... )
Manapság inkább kerülöm a vele való társalgást (ő szid valakit én meg hallgatom típust). Néha mérges vagyok rá, de leginkább sajnálom. Rossz természetet örökölt, ami nem az ő hibája. Ami viszont nagy hiba, hogy ezen nem is akar változtatni, inkább rendszeresen megbánt mindenkit, aki közel áll hozzá és akire számíthatna. Menekül önmaga és a viselkedésének következményei elől, de hiába, mert önmaga és a lelkiismerete előbb-utóbb úgyis utoléri, bárhová megy is. Mindenkit hibáztat, de nem akar szembenézni önmaga valóságával és az igazsággal. Még magának is gyáván hazudik, hogy takargassa a valóságot. 
Addig vágja maga alatt a fát, amíg le nem zuhan és össze nem töri magát teljesen....
Miért jó ez?

Nekem azt kellett közben megtanulnom, hogy az ő problémája nem az én problémám, nem nekem kell megoldani. Nehéz volt. Most pedig önmagam megvédése érdekében (ne essek ismét depresszióba) inkább igyekszem elkerülni kígyóméreg száját, igyekszem a legkevesebbet a közelében lenni, hogy ne mérgezze tovább az életemet.