"Szeressétek ellenségeiteket"

Nemrégiben olvastam újra Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyvét. Még a blogom elején írtam erről a könyvről egy bejegyzést. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert hasznos olvasmány!

Most egy érdekes gondolatmenetet szeretnék megosztani veletek, amit Chapman doktor leírt a következő igeszakaszról:

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, 

tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 

áldjátok azokat, akik átkoznak,

és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket...

És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak,

ti is úgy bánjatok velük.

Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?

Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik."

Lukács 6,27-28;31-32

"Jézus itt egy alapelvről beszél, nem pedig arról, hogyan manipulálhatunk másokat. Arról van szó, hogy ha kedvesen és szeretettel viseltetünk az emberek iránt, általában ugyanezt váltjuk ki belőlük. Ez nem azt jelenti, hogy kedvessé tehetünk valakit azzal, ha kedvesek vagyunk hozzá. Mindenkinek szabadságában áll, hogy visszautasítsa a szeretetet, kitérjen előle, vagy akár szembe köpje. ...

Nyilvánvalóan nem táplálunk gyengéd érzelmeket azok iránt, akik gyűlölnek minket. Ez képtelenség lenne. Szeretetből fakadó cselekedeteket azonban megtehetünk értük. Ez csupán döntés kérdése. Csak reménykedhetünk abban, hogy a szeretet cselekedetei kedvezően hatnak majd a hozzáállásukra, a viselkedésükre és a velünk való bánásmódjukra."

A szeretet csodákra képes :-) Érdemes kipróbálni! :-) Ahogy anyukám szokta mondani: Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragban éljünk egymással!!! :-)

És még valami keresztyén testvéreim figyelmébe: Nem válogathatjuk meg, hogy az Isten országába kik fognak bekerülni. Ha haragban vagyunk egy másik hívő testvérünkkel (okkal vagy ok nélkül), hogyan fogunk elférni vele majd az Isten országában - egy helyen?! ( Jó reménységgel feltételezve és bízva Isten kegyelmében, hogy oda kerülünk földi pályafutásunk után...)

Diótörők

Miután a bögrés süti készítésekor elfogyott az összes megtört dióm, erőt vettem magamon, és kikészítettem a maradék fél zsáknyi diót a teraszra, hogy megtöröm. Miután a lurkók nagyon szeretnek diót / mogyorót törni, ott is termettek nyomban, hogy segítenek. Márti leginkább a megpucolt dió elfogyasztásában segédkezett, de Barni 1,5 órán keresztül rendületlenül törte és pucolta a diót. Ekkor kicsit elment fogócskázni, de később még visszajött segíteni, szó nélkül. Diótörés közben nótáztunk is kicsit, főleg a Március 15-re íródott Petőfi-dalaimat. Ennek hatására a diók katonákká váltak. A rossz diók a pokolba-szemétbe, madáreleségnek kerültek, a jó diók a mennybe-tálba jutottak. De ebben a csatában az összes katona megsérült, összetört, elpusztult. 

Két dolog lepett meg nagyon a munka közben: az egyik, hogy Barni ennyire kitartóan tudott velem dolgozni. A másik, hogy énekeltük a kedvenc dalát, a Ki gondolná-t is. Ez egy keretes vers, amit a zenében is visszaadtam, csak a végén úgy oldottam meg, hogy csupán az alt énekelte a dallamot, a két felső szólam tartott hangokat zümmögött fölé. Ezt a variációt Barni csupán kétszer hallotta: az előadás előtti próbán, és az előadáson. Most mégis, ahogy a végén én természetesen a dallamot énekeltem, elkezdte fölé a tartott hangos variációt dúdolni... Hát, leesett az állam. Ilyesmit J. S. Bachról olvastam... Nos, Barniból nyilván nem lesz Bach, de hogy hatalmas muzikalitással van megáldva, az egészen bizonyos.

Bögrés süti - átalakítva

Na, igen, átalakítva. Mostanában ez a kulcsszó :-) Kutatok a régi receptek között, mit, hogyan lehet paleósítani. Ez a poharas most nagyon bejött, csak nem lett igazán paleós, hanem csak tej- és gluténmentes, mert nincs itthon ide vonatkozó édesítőszerem, így sima, egészségtelen cukorral készült az alkotás. 

Szóval mi is kell hozzá:

1 bögre darált mák / dió / mogyoró (amelyik tetszik)

1 bögre cukor (jobb a xukor vagy sztívia - no, ebből biztosan nem kell 1 bögre, csak jóval kevesebb...)

1 bögre zabliszt

3 tojás

kb. 1/2 - 1 bögre víz

1 sütőpor

1 vaníliáscukor (ez is lehet paleós - porXukorba kell vaníliarudat tenni pár napra, amíg átveszi az aromáját)

Aki szereti, tehet még bele áfonyát, meggyet, mazsolát stb...

Az egészet összekeverem (kissé folyós állagú lesz), és sütőpapírral kibélelt, közepes méretű tepsibe öntöm. Kb. fél óra alatt megsül - de ha már nem ragad a fogpiszkálóra, mikor beleszúrjuk, akkor tutira jó.

A mákosba lehet, hogy érdemes esetleg 10 dkg vajból gheet készíteni és beletenni, mert így kissé száraz. A diós és mogyorós viszont teljesen jó (nálunk ez a két fajta jött be igazán mindenkinek:-).

Élet a születés után

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ,,kis hívő'', a másik egy ,,kis szkeptikus''. A szkeptikus azt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Hát persze. - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

- Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkon fogunk járni!

- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.

- Sohasem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!

- Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.

Mire a kis szkeptikus:

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja vállunkat! - mondja aztán halkan. - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

A bánat könnyei

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.

A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá: Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

"Egy jó szó" - játék

Kaptam Pankától "Egy jó szót".

 Köszönet érte!!! 

A játékot ESZTER  találta ki, nála elolvashatjátok a részleteket. Szerintem ez nagyon kedves játék! :-)

Már csak azért is, mert kecsketejes szappant lehet vele nyereményelni, ami nagyon jó :-) 

(anyukám is szokott ilyeneket gyártmányolni)

Egy kis barokk zene

Ma délelőtt szokásomhoz híven hallgattam a Bartók Rádiót, és egy gyöngyszemet hallottam benne. Nem értettem  ki követte el a művet, de olyan mainak hatott, mégis volt benne valami barokkos, főleg a díszítéseknél. Alig vártam, hogy a mű végén újra elmondja a konferáló úr, ki is a szerző. Nem csoda, hogy barokkosnak hallottam, mert az is: Francois Couperin egyik csembalódarabja volt, zongorán előadva. A titokzatos barikádok. Nagyon jó kis darab, meg is kerestem a YouTube-on, hallgassátok meg ti is! :-)

Gitáros előadást is találtam, ez is nagyon jó :-) Szeretnék én így gitározni!!! :-) 

(Lehet, hogy csak neki kéne állni gyakorolni?)

Végre itt a jó idő!!! :-)

Úgy tűnik, a tavasz első napja elhozta az igazi szép, napsütéses időt is. Már nagyon vártuk!!!

A napsütés kicsalogatott minket az udvarra, kertbe is. Végre lehet dolgozgatni odakint!!! A gyerekek is nagyon élvezik a kintlétet. Igazából csak akkor van baj, mikor be kell jönni. Ilyenkor kitör a lázadás. Klári borzasztóan élvezi az udvar négy-kéz-lábas felfedezését. És tanul: felmászik a padra, amit apa egy éve csinált, felmászik a kerítésre, és veteget - talált egy kibontott zacskó borsót, ami még tavalyról maradt, és elveteményezte a homokozóba - mi pedig Hamupipőkét játszottunk este, mikor ezt felfedeztem... talán mégsem a homokozóban kéne kikelnie...

De végre sikerült kitakarítani a virágoskertemet, amiben már szorgalmasan bújnak a hagymás virágok. És lassan a magok is bekerülnek a földbe a kertben. De látszik, hogy nem szokta a cigány a szántást, elszoktam a kinti munkától, mert a tenyeremtől kezdve az egész testem tiszta izomláz. Még a tüsszentés is fáj... na, majd elmúlik. Apánk megunta a kavicsdombot a portánk mellett, és Barnival elhordták a kapubejáróhoz, hogy ha egyszer 100 év múlva lesz kocsink, ne a sárban kelljen majd beállni az udvarra :-) Mindenesetre így azért pofásabb a házunk eleje.

igazi kis hölgy...

apánk jól bírja :-)

Díjat kaptam!!! :-)

Nagy meglepetésemre díjat kaptam Zsuzsától . Köszönöm szépen, igazán jól esett!!! 

 

A díjat szeretném tovább adni, mégpedig két embernek:

Orsinak , 

akinek a blogját olvasva megnyugtatásomra és felüdülésemre szolgál, hogy nem vagyok egyedül a nagycsaládos, kerékpáros élet gyönyöreivel!

ÉS

Annának,

aki az unokatesóm, és nagyon szeretem olvasni a családi beszámolóit! 

:-)

Ma van a tavasz első napja - hivatalosan, úgy meteorológiailag...

...és Johann Sebastian Bach születésnapja (353 éve látta meg a napvilágot)

 

(a két kedvenc hangszerem ötvözve - eredetileg zongora, itt most gitár)

És:

In memoriam Bárdos Lajosné

MAMA

Nem volt híres ember, egyszerű parasztasszonyként élt Szeremlén. De szíve minden szeretetével szeretett minket, lelkészgyerekeket, mint a saját unokáit. Nekünk nem is Margit néni volt, hanem Mama. Bármikor mehettünk hozzá, és ő is mindig ott volt velünk, nekünk. Mikor 25 éve eljöttünk Szeremléről, akkor is a "pót-nagymamánk" maradt. Sokszor látogatott el hozzánk, hiányoztunk neki. Csupa szív volt, aki mindig csak adott, bármit, amije volt: csodaszép szőtteseket, szőnyegeket, amiket ő készített, gyümölcsöt, süteményt... Ha mi mentünk, ha ő jött, mindig megrakodva jöttünk el tőle, jött el hozzánk. Ámulatba ejtett... végül pedig megmarad a szeretet...

Most ő is hazatért Megváltó Urához. Régóta volt beteg, hosszú ideje gondozták, ahogy ereje fogyott. Betegségében, gyengeségében még egyik fia halálát is meg kellett érnie. Nehezen viselte. Gyászában találkoztunk vele utoljára, mikor meglátogattuk. Barni szokásához híven azért tudott neki egy kis vidámságot szerezni így is. Nagyon szerette ezt a kis-legényt is...

Márti neki, messzi-mamának mondta először a "mama" szót, és most, ahogy írom ezt a bejegyzést, idejött, és mondja, hogy a képen MAMA van... pedig már sok hónapja, hogy találkoztunk...

Drága Mama! Szeretetedre mindig emlékezni fogunk!!!

Ez a dal most Neked szól, aki a dajkánk voltál:

Refi - szülinapi videók

A folyamatos "bezártság" eredményeként elkészültek a szülinapi hétről összeállított videók is :-)
Fogadjátok szeretettel!
Az első videó zenéi a Napraforgóktól származnak (linkjük oldalt megtalálható), a második videó zenéit a Cédrustól válogattam (ők sajnos már nem zenélnek együtt).

Már sose lesz vége?... :-(

Ez a betegséghullám nem bír elhagyni bennünket...

Szerdán apa jött totál lázasan, fájó tüdővel, vesével haza a suliból. Még mindig beteg, de egész hétvégés tanfolyamra kellett mennie a Balatonhoz... Remélem nem lesz ettől a kiruccanástól nagyobb baja, mert igazából ágyban volna a helye, nem kimerítő okításon...

Tegnap már azt hittem, hogy itthon minden ok. Tévedtem. Ma reggel 6.15-kor arra ébredtem, hogy Klári sír. Hát, megint össze volt hányva az ágya, és totál kifolyt a pelenkája... Mentünk fürdeni... Azóta már evett, ivott, és nem volt probléma, de hát akkor is...

Mi lett egy szimpla védőoltásból? Már 3 hete keringenek a különböző betegségek közöttünk-bennünk, kórházban jártunk, és jó, ha apánk nem szed össze magának valami dögös kis szövődményt, mert nem fekszik... És a vicc az, hogy Barni, aki a 6 éves oltását kapta meg a kezdet kezdetén, teljesen egészséges, őt minden nyavalya elkerülte - eddig :-)

Ezt a vírusoknak!!!! :-)

Mese a kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. - mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? - kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! - jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! - javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

Az utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant.

Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek. - mondta a láb.

- Sír! - mondta a fül.

- Miért sírsz? - kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! - zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

A mese szerzője Kiss Adina. Forrás: Adina mesés blogja -- Kerek-erdő meséi

Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald,

az éhező, hogy teríts neki asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat nyerjen karjaid között.

Azért roskadnak mások lábai,

hogy terhüket te segíts hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják.

Mélység felett van csak magasság.

Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,

hogy te befogadd szívedbe boldogan.

Megmutattad néha legalább,

hogy lelked által enyhült, szépült a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt

ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?

Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Valahol rég… siess… keresd,

Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,

másként céltalan lesz az életed,

s a sors ekéje bármily mélyen szánt,

mag leszel, mely kőre esett.

Elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, mely kárba veszett,

mit sohasem kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan.

Cserép, melyben nem virít virág,

s nem veszi hasznát

sem az ég, sem a világ.

Gróf Teleki Nap - video

Igaz, hogy a Teleki Nap már jó régen volt (október közepén), de a videoklipet most sikerült megcsinálnom az akkori fényképekből. A zenei aláfestés sógoromék zenekarától származik. Remélem nektek is tetszeni fog ez az összeállítás!

Délután a parkban

Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!

Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak .Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy haza menjen .Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott. Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.

- Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.

- Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: - Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!

Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:

- Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?

- Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

Szeszélyes vénasszony

Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve.

"Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz? Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol. Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél. Ezt látod. Nyisd ki a szemeidet. Ez nem én vagyok. Elárulom neked az életemet. Tizenhárom gyerek közül én vagyok az utolsó. Szüleim és testvéreim nagyon szerettek. Alig voltam tizenhat éves és arról álmodoztam, hogy megtalálom életemben az első férfit. Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Szívem erősebben megdobban, amikor az akkori időkre gondolok. Huszonöt éves vagyok és van egy gyermekem, akinek nagy szüksége van rám, mert házat épít magának.  Harmincéves lettem és érzem, hogy egymásra vagyunk utalva. Negyven éves koromban tudtam, hogy hamarosan el fog hagyni. Férjem hűségesen kitart mellettem. Ötvenéves lettem és már unokák zajongnak mellettem. Mindenki szeret. Jönnek a sötét napok, férjem meghal. Félelemtől reszketve gondolok a jövőre. Gyerekeim nincsenek velem, sajátjukkal törődnek. Visszagondolok az elmúlt évekre, amikor boldog voltam és szerettem. Már megöregedtem. A természet durva játékos: az öregséget együgyűségnek állítja be. Testem szépsége meglöttyen, az erőm is elhagy. Haladnak az évek, és ahol valamikor szív dobogott, most egy darab kő van. Rozzant testemmel mégis megmaradok fiatalnak, mert érzem, hogy életem újból elkezdődik, mert szeretek. Átgondolom a rövid éveket: milyen gyorsan elrohantak. Elfogadom a könyörtelen igazságot, hogy semmi sem lehet végtelen .

Te, aki gondomat viseled, ne a szeszélyes vénasszonyt lásd bennem. Figyelj egy kicsit oda és meglátod!"

Óh milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet!

(forrás: Bruno Ferrero: Van ott fenn valaki c.könyvéből)

Refis videók

Készítettem a suli farsangi képeiből is egy videót - reklám képpen :-) Nemsokára lesz a szülinapi hétről is, és az őszi Gróf Teleki Napról is. Éljen a Refi! :-)

Zenélünk:-)

Készült egy újabb telefonos videó a közös zenélgetésünkről, éneklésünkről. Apa lesipuskázott, mikor a gyerekekkel Petőfi Csatadalát tanulgattuk egy  majdani előadásra. A kép pocsék, de a hang a lényeg :-) 

Ezt a verset eredetileg a Március Idusa Gálájára zenésítettem meg. A törpéim nagyon szeretik :-)

Kórház a város szélén... :-)

Sándor Kórház

Hm... hm... hm... hát igen. A nyavaja ragályos... Már a legnagyobb és a legkisebb is "Érd utól a rókát!" játszik... Szegény Janka lemaradt a mai szavalóversenyről is emiatt. Klári nem is szólt, hogy rosszul van, csak reggel úgy találtuk az ágyában, hogy az egész gyerek tiszta hányás volt: mehettünk fürdeni, hajat mosni... aztán a pelus is kicsinek bizonyult, újabb fürdés következett... (Milyen tiszta lesz szegény gyerek! :-)  

Ami még rosszabb, nem tudjuk megünnepelni Mamát sem :-( :-( :-(  mert nem akarunk fertőzést vinni nekik... Pedig a tortát már félig elkészítettem : hogy minden rosszban legyen valami jó is, így több marad nekünk!!! :D De gonosz vagyok... 

Azért boldog szülinapot Mama! :-)

Mi pedig kirakjuk a vöröskeresztet a kapura, mert a fiúk még hátravannak... 

Betegség betegség hátán... :-(

Klári után Márti is beteg lett. 5 napi láz és nem ivás után be is került a kórházba. Gyakorlatilag az egész légzőrendszere gyulladásban volt, a fejétől a tüdejéig. A fülét is felszúrták.

  

Kapott infúziót, meg a pillangójába (branül) minden nap kétszer antibiotikumot és egyéb nyalánkságokat. Azért napról napra jobban lett, lement a láza is. Viszont meggyűlölte a fürdőkádat (2x kapott drasztikus hűtőfürdőt), és kialakult a fehérköpeny-fóbiája is...  

3 napig voltunk bent, utolsó napon már rohangált a folyosó egyik végétől a másikig, közben meg majd megfulladt a köhögéstől. És természetesen összeszedtünk mind a ketten egy hányós-hasmenős nyalánkságot is, miért is ne!?

Alig vártuk, hogy végre itthon legyünk! Végre lehet rendes ágyon aludni, és csönd van éjszaka, és VÉGRE SÜT A NAP!!!

Igaz, a gyógyszerekkel még küzdeni kell, meg az itatással is, de lehet napozni, és maga az itthoni légkör is gyógyító hatású.

végre itthon... azaz éppen mamáéknál :-)