Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. április 30., szombat

Ballagás

Ma ballagott legkisebb húgocskám :-) Ő volt az egyik zászlókísérő :-) Szép volt :-)

Igehirdetés közben elhangzott egy hittanórai anekdóta, gondoltam leírom, hogy ti is derülhessetek egy kicsit :
- Mi volt a foglalkozása Simonnak és Andrásnak, a későbbi tanítványoknak?
- Rendőr!!!
- Hogyhogy???
- Hát, Jézus azt mondta nekik, hogy embereket fognak fogni!

Húgaimmal :-)

Totyogi :-)

Alkottam...

virágcserép-dísz

könyvjelző
Az alkotásra egy korábbi bejegyzésem tárgya ösztönzött, és hát alig tudtam késő este abbahagyni... készülnek a fejemben a további ötletek :-) Ezek a fagyöngyök hihetetlenül fel tudnak dobni mindent!

2011. április 28., csütörtök

In memoriam B. M.

Osztálytársam volt. Évekig a padtársam is. 5 éve derült ki, hogy agydaganata van. Sokszor műtötték, végigjárta ennek a nyomorult betegségnek minden szenvedését. Közben szívesen beszélgetett minden ismerősével, akivel összefutott. Osztálytalálkozót akart mindig szervezni, de ebből nem lett semmi. 
Nagypénteken ment el, ma kísértük utolsó útjára. Nagyon sokan voltunk a temetőben. Az osztályunknak kicsit több, mint fele tudott ott lenni. Sírt az Ég is... borzasztó régen nem esett már eső, de a temetés alatt végig zuhogott... ahogy vége lett a szertartásnak, az Ég is abbahagyta a siratást...
Sokat imádkoztunk Érte az imaközösségben. Azért is, hogy megtalálhassa a békéjét Istennel. Bennem mindig ott volt, hogy jó-jó, hogy imádkozunk, de valakinek szólnia is kéne egy-két szót erről Vele. De sose volt bátorságom elmenni Hozzá. Egyszer, egy évvel ezelőtt, mikor sógorom evangélizált nálunk, elmentünk Hozzá, de nem volt otthon. Azóta nem volt bátorságom... Hová rakjam a gyerekeimet? Hogy oldjam meg? Kifogást mindig találtam, de igazából csak féltem a beszélgetéstől, a bizonyságtételtől... Szégyenlem magam emiatt. Ez megint egy olyan küldetés volt, amire indított volna Isten, de én nem mertem elindulni... 

"Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled,
Felfedi titkát minden szív előtt.
Egy lélekért se érjen vádja téged,
Hogy temiattad nem látta meg Őt.
Légy örömmondó, békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!"
-Ref. Ék. 397. dicséret-

Annyira szeretem ezt az éneket! És mégsem tudtam megtenni... Könnyű elbújni a számítógép mögé, de szemtől szembe beszélgetni nehéz... Hogy fogok elszámolni Istennek a gyávaságommal?
És Ő vajon megtalálta a békéjét Istennel? 

Mosolyország

Egy felhívást olvastam Mammka révén. A Mosolyország Alapítvány számára kérnek benne egy kis segítséget: egyszerű ajándéktárgyak készítését. Ha van kedved, és szíved segíteni, olvad el KÉKMADÁR bejegyzését !

"A mosoly egy olyan görbe, amely mindent kiegyenesít."

Ezt a linket is egy kedves ismerősöm küldte. Tanulságos, érdemes végignézni!!! :-)


Gitárkoncert

Ezt a linket egy kedves ismerősöm küldte. Érdemes megnézni: 5 észak-kóreai kisgyerek gitározik rajta (nagyobb a gitár, mint ők :-). Nagyon aranyosak!!!

2011. április 25., hétfő

Recept

-         Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
-         Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
-         „A félreértett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem így hangúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan.” Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
-         Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
-         Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermekkoromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkrement házasságom miatt. De az a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sosem voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja, mit tegyek:
-         Mit tett eddig?
-         Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
-         Mióta imádkozik ezért?
-         Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
-         Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
-         Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
-         Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
-         Hát… hogy szeretni tudjam.
-         Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, hogy így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül, ugye? És az elmaradt. Így van?
-         Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
-         Szeretnék valami mást ajánlani.
-         Azért jöttem.
-         Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
-         Igen, körülbelül így.
-         Pedig Isten mindent megtett értünk Krisztusban…
-         A kereszten?
-         Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket…
-         De mit tegyek?
-         Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és közben imádkozzék érte, ha még tud.
-         De  mondtam, hogy gyűlölöm.
-         Meg akar gyógyulni?
-         Igen.
-         Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
-         Mit tegyek hát?
-         Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
-         Kiváltanám.
-         Bevenné?
-         Bevenném.
-         Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
-         Írom.
-         Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntöm őt, és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja… Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
-         Már évek óta nem zongorázik.
-         De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrósgombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont.
-         Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy, vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
-         A csókot is kell?
-         Igen.
-         Jaj!
-         Miért jaj?
-         Mert évek óta nem csókoltam meg.
-         Vállalja ezt  a hetet így?
-         Megkísérlem.
-         Isten segítse. Várom…

 Nem jött. Hetekig nem jött…
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:
-         Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette:
-         Adja másnak is oda ezt a receptet….
Tessék. 

-Gyökössy Endre: Mai példázatok-

Szent Ágoston üzenete

Tegnap, s tegnapelőtt volt az m2-n Szent Ágoston életéről egy két részes film. Érdemes volt végignézni! :-) Egy fontos üzenet Ágoston püspöktől:

"Szeress, és tégy, amit akarsz!"

2011. április 24., vasárnap

Húsvéti játék :-)

Mióta a legnagyobbunk megszületett, minden húsvétkor játszunk gyerekeinkkel - ajándék keresőset. Apa eldugja a kertben a meglepiket, a gyerekek kis kosárral, tállal a kezükben keresgélnek. Ma is nagy örömmel keresgéltek és találtak:








A szeretet rendje

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel. Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.
A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.
A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett? A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet. "Aki elveszíti önmagát, az megtalálja." Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes
torzképévé válik önmagának.
Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.

Egy nem mindennapi történet a testvéri szeretetről...

Van egy igaz történet egy kisfiúról, akinek a húga vérátömlesztést kellett, hogy kapjon. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy a húgának ugyanaz a betegsége, mint amiből a kisfiú két évvel ezelőtt felépült. A kislánynak úgy van esélye a túlélésre, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki ezt a gyilkos kórt már legyőzte. Így a kisfiú ideális donornak bizonyult.
-Adnál vért a kishúgodnak? - kérdezte a fiút az orvos
A kisfiú kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt az orvosnak:
- A húgomért igen,doktor bácsi.
Megtörténtek a szükséges vizsgálatok, és eljött a nagy nap.
Betolták a két gyereket a kórterembe. Johnny erős és egészséges volt, Mary sápadt és sovány. Mikor tekintetük találkozott, Johnny bíztatóan mosolygott Maryre. Mikor a nővérke beleszúrta Johnny kezébe a tűt, a mosoly lehervadt a kisfiú arcáról és némán figyelte, ahogy átfolyik a vére a csövön. Egy kis idő múlva Johnny reszkető hangja törte meg a csendet.
- Doktor bácsi mikor fogok meghalni? - kérdezte félénken
Az orvos csak ekkor értette meg, hogy miért tétovázott egy kicsit a gyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy adna-e vért a testvérének. És azt, hogy milyen önfeláldozás volt ez a kisfiú részéről, hiszen ő valóban azt hitte, hogy meg fog halni ha ezt megteszi. Az életét adta volna oda a testvéréért.
Ekkor elmagyarázta neki az orvos, hogy nem fog meghalni, viszont a testvére meg fog gyógyulni az új vértől.



Érted ki adná oda az életét? Ezek azok az emberek, akiket érdemes, és meg is kell becsülnünk, és nekünk is meg kell tennünk értük mindent, amit csak tudunk, és amíg lehetőségünk van rá! Néhány dolog, amire most törekszel, akkor üresnek fog tűnni. Néhány dolog, ami most felzaklat, akkor jelentéktelennek fog tűnni, tehát hozd ki a lehető legtöbbet minden pillanatból! Hozz létre olyan emlékeket, melyeket aztán kincsként őrizhetsz.
Mert ők pótolhatatlanok! Ezt csak akkor értjük meg amikor már nem lesznek. Cselekedjünk tehát amíg nem késő!

2011. április 23., szombat

A tolvaj

Kettőt csöngettek. Ismerte jól ezt a kettős, rövid berregést. Csak Janó, öreg barátja lehetett. Félretolta az írógépet, amelyen a vasárnapi igehirdetését kalapálta. Amíg megnyomta a kapunyitó-gombot, sóhajnyi fohásszal türelmet kért Gazdájától, hogy hatodszor is végig tudja hallgatni barátja gázolásának történetét s hogy végre valami gyógyító szót mondhasson neki, különben a zárt osztályra kerül.
            Valóban Janó nyitott be. Fehér haja csapzottan lógott homlokába. Még görnyedtebb és sápadtabb volt, mint legutóbb. Borostás arcán még mélyebbek lettek a meg-megvonagló ráncok. Tétován köszönt, ledobta magát az öreg fotelba. Egyik kezével lefogta a másikat, hogy ne reszkessen.
            Ő is leült vele szemben. Beásta magát díványa sarkába. Tudta, Janó most is kényszeres aprólékossággal mond el majd mindent. – Már kezdte is, hogy negyvennel se ment, előtte rozoga Zil, mögötte egy Skoda, amikor az autóút melletti kocsmából kidülöngélt a svájcisapkás, overallos férfi – és neki a délutáni csúcsforgalomban az autóútnak, hogy átevickéljen rajta.
            Egy csattanás, zökkenés -, fékezett, de a Skoda meglökte. Rá a földre zuhant emberre. Csődület, rendőrség, mentők, vallatás, jegyzőkönyvezés. És következtek Janó kínosan aprólékos részletei. Már a sorrendjüket is ismerte: ki, mikor, kinek, mit mondott. Aztán jött a tárgyalás menete – ugyanígy. Majd, hogy végül fölmentették.
Pontosan szóról szóra; ma hatodszor hallgatta végig.
Valahányszor elérkezett a felmentő ítéletig, következtek – a de há-k.  Minden alkalommal valami más: ha fél perccel hamarébb fékez; ha a Skoda nem löki meg; ha tíz perccel később indul; ha aznap el sem indul; ha a fia kölcsönkéri az autót; ha egyáltalán nem is vesz gépkocsit…
Ő most is, mint mindig, elkérte barátjától a bírósági végzést, amit az szüntelen magánál hordott, és újra és újra felolvasott neki. Különös nyomatékkal az indoklást és végül hangosan tagoltan: „…bizonyítást nyert, az áldozat egyértelmű hibájából, a halálos gázolás vádja alól X. Y-t felmentem. Az eljárást ellene megszüntetem. Dátum, aláírás, pecsét.” S mindig hozzátette, amit még tudott.
Janó mindahányszor figyelmesen végighallgatta. Bólogatott, igazat adott neki, aztán azt mondta: de ha… és valami újabb lehetetlen lehetőséggel tovább gyötörte magát. Most is, mikor visszaadta neki a felolvasott végzést, belekezdett volna, de ő sajátos, belső kényszerítésre, szavába vágott:
-         Janó, te vasárnap úrvacsorát vettél?
Janó értelmetlenül meredt rá, mint aki nem érti, mit kérdeznek tőle. Ő megismételte:
-         Vasárnap úrvacsoráztál, ugye?
Barátja tétován bólintott, aztán hozzátette:
-         Hiszen láttál. Kezedből vettem a kenyeret.
-         Janókám, előtte nem hallottad az első kérdésben: Bűneid bocsánatára?
-         Hallottam – jött a válasz zavart hallgatás után.
-         És azt felelted rá: Hiszem és vallom… Janó, azt felelted?
-         Azt feleltem -, majd megismételte – igen, azt feleltem.
-         Janó, utána hirdettem – jól értsd, én csak hirdettem – bűneid bocsánatát, amit Isten meg is adott neked, nekem, mindenkinek, aki őszinte bűnbánattal állt ott, mint te is. Azután mit tettél?
-         Vettem a szent jegyeket.
-         És azután?
-         Énekeltem, imádkoztam, fogadtam az áldást, mint a többiek.
-         És azután?
-         Kimentem a templomból.
-         Janó, te visszajöttél!
-         Miért jöttem volna vissza?
-         Lopni.
Janó lelkészbarátja arcába meredt:
-         Hogy mondhatsz ilyet?
-         Többet loptál, mintha az ezüst kelyhet vitted volna el.
-         Jószóért jöttem és sértegetsz?
-         Csak kérdezlek, Janó, és azt állítom, hogy visszajöttél és visszaloptad bűneidet az Istentől, amiket kezébe tettél. Visszaloptad, hazavitted és ma ismét idehoztad. Idehoztad, vagy nem hoztad, Janó? Azt is, amit el sem akartál követni – a gázolást. Csak azt, az igaziakat nem? Sőt, megfellebbezted önmagadhoz Isten kegyelmes felmentő ítéletét. Ő megbocsátott – te nem! Tudod mi ez?
-          Mi? – kérdezte nagyon halkan öreg barátja.
-         Te mondd ki!
-         Hitetlenség? Gőg? Mind a kettő?
-         Az, Janó.
Annak elfutotta szemét a könny. Felállt. A lelkész is. Sokáig tartották egymást átölelve. Majd barátja kifordult a szobából és elment. Ő az ablakhoz lépett. A hűvös üveghez szorította homlokát. Még látta Janót elmenni a házuk előtt. Egyenesen, felemelt fejjel.
Mint régen.

-Gyökössy Endre: Mai példázatok-

Kókuszos tekercs

Ma megalkottam az eddigi legjobbat ebből a sütiből :-)
Piskóta:
4 tojás
4 ek xukor
4 ek darált mandula
2 ek kakaó
rumaroma

Krém:
2 dl bolti kókusztej
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg vajból készített ghee
5 ek xukor

A piskótához felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, hozzáadtam a xukrot és a tojássárgákat.
Mikor kemény volt a hab, belekevertem a rumaromát, kakaót, majd a mandulát is.
Előmelegített sütőben szépen gyorsan megsült.

A krémhez feltettem főni a kókusztejet a xukorral és a kókuszreszelékkel. Mikor már nem volt oly nagyon híg, levettem a tűzről, és lehűtöttem.
A vajból gheet készítettem, és a kókuszhoz kevertem.

A krémet rákentem a piskótára, és feltekertem.
Nagyon finom, krémes lett!!!
:-)

Janka sakkversenyen





2011. április 22., péntek

Fukushima Solidarity

Kri kezdeményezte ezt az akciót. Ha együttérzel szerencsétlen Japánokkal nemcsak a szűnni nem akaró földrengések, és a szökőár miatt, de leginkább az atomerőművük sugárszennyezése és ennek következményei miatt, csatlakozz te is! Hajtogass egy darut, és küldd el Japánba! A címet Krinél megtalálod. Cél: 1000 daru küldése, Sadako Sasaki emlékére, aki a hirosimai sugárzás áldozata lett. Ez egyfajta tiltakozás is az atomerőművek ellen (Pakshoz közel nekünk sem mindegy...). Ha csatlakozol, kérlek küldj egy üzenetet Kri-nek, hogy számon tarthassa, mennyi daru indult el Japán felé!


Az ékszíj és az angyalok

Ma Nagypéntek lévén, délelőtt is volt Istentisztelet. Janka, és Zsombor már bent voltak, mert csendesnap volt az iskolában. Egyedül tekertem be a három kicsivel. Barnabás mindenkinek hatalmas - Jó napot kívánok!-ot köszönt, akivel csak találkoztunk. Aki megkérdezte, hová tartunk, rávágta: - Templomba! - volt, akinek azt is elmondta, miért megyünk.
Az Istentiszteleten arról volt szó, hogy "A szeretet nem keresi a maga hasznát" (I. Korintus 13,5). Apu felolvasott egy történetet is, amit most begépeltem, hogy elolvashassátok. Sok tanulsága lehet ennek a történetnek, én inkább nem mondanék róla semmit, beszél ez önmagáért:



Az ékszíj és az angyalok

            Kocsink egyenletesen futott Pest felé az alföldi országúton, a motor álmosítóan duruzsolt. Már elhagytuk Gyomát, de a mezőtúri nagytemplom tornya nem bújt ki még a távoli jegenyék közül, amikor feleségem svájci nyugalmával megszólalt:
-         Azt hiszem, hamarosan lerobbanunk, kigyulladt az akkumulátor hibáját jelző piros lámpa.
Riadtan néztem a mellettünk suhanó irdatlan nagy kukoricaföldeket: mi lesz, ha ebben a rekkenő hőségben itt az árokparton kell letanyáznunk? Csak meg ne álljunk, mert akkor nem tudunk többé indítani! De a motor még dohogott, csak a piros lámpa villogott vészjóslóan. Végre, az egyik kanyarban feltűnt a híres torony. Soha ilyen szépnek nem láttam még. Csak odáig jussunk el!
            Már elhagytuk a város első házait, ám egy kis hidacskánál lassítani kellett és akkor elindíthatatlanul legyökereztünk. A gyújtás pisszenésnyi hangot sem adott. Egy kisebb teherautó döcögött velünk szemben. Feleségem kiugrott a volán mellől és kezét segítségkérően feltartotta. A teherautó tüstént megállt és vezetője hozzánk sietett.
            Ami ezután történt, azt amíg élek, a „mezőtúri csodának” fogom emlegetni. Perceken belül több izmos férfikar tolta egy mellékútra kocsinkat.  Egy olaszosan göndör-fekete fiatalember vezényelte őket: Te, komám innen – te, komám onnan nyomd. Segítsünk  már ezeken a szegény pestieken (lerítt rólunk). Bennünket meg egyfolytában vigasztalt, régen kaptam ilyen jó lelkigondozást. – Rá se rántsanak, háromszáz méterre van egy szerelőműhely – mondta egyikük.
-         Szombat délután van – nyögtem pesti riadalommal – be se engednek.
-         Semmit se féljenek, jó barát az; éjjel is segít, ha tud.
Szó nélkül beült a volánhoz, bennünket maga mögé intett, a többiek beugratták valahogy a gyújtást, s zötykölődve ugyan, de begurultunk egy parányi parasztház udvarára. Az udvaron szerelőműhely volt. Sufni-féle, de soha ilyen szépet! A kis csapat zajos bevonulására, kezét olajos rongyba törölgető fiatal mester jött elő. Valami régi masinán bütykölt.
-         Komám – dörrent rá a mi olaszos-göndör mezőtúri angyalunk - , segíts már ezeken a szegényeken, lerobbantak a kishídnál. – Vártam a pesti választ: Szombat délután?
Éppen akkor begördült egy fiatalasszony is rozzant Daciájával, akit akkorra rendelt oda. A mester tétován nézett régi „kuncsaftjára”, de az barátságosan ránk mosolygott, aztán a mesterre és azt mondta: Én itt lakom, majd várok.
            Hosszas vizsgálódás után kiderült, hogy elvesztettük az akkumulátort töltő ékszíjat; tartalékunk pedig nem volt. A mester bizonytalanul nézte a nyugati márkájú motort, generátort.
-         Ehhez, sajnos, nem lesz ékszíj, de majd valamit kiókumlálunk.
Meghallván ezt a mi göndör hajú, újdonsült angyalbarátunk, odakiáltott egy bámészkodó szomszédnak: Siess már néhány tartalékszíjért – a sorolta kikhez, hova, valami hűtőgépet is emlegetett, amiről nyugodtan vegye le az ékszíjat s hozza mind ide. Valamelyik csak rápasszol erre a külföldi masinára.
            Az autója javítására váró fiatalasszony közben eldöcögött a Daciájával, hallván riadozásunkat, mi lesz, ha időben nem érkezünk meg. Ő majd telefonál, ne izguljon a család.
            Hallgatag szerelőnk behuppant a maga kopott autójába. Kiszólt az ablakon:
-         Négy barátom van még ebben  a szakmában Mezőtúron, végigjárom őket. Viszem a méretet, talán akad hasonló.
Én béna kocsink ülésén gubbasztottam, hol keseregve, hol fohászkodva. Feleségem fél szemmel figyelt. Szedegetem-e a nitromintet, ugyancsak lerobbant szívemre?
            Közben megérkezett a mester; a drukkerek és mindnyájunk örömére az egyik ékszíj, kis igazítással, rászorult a generátor hajtótengelyére, és a motor beindult. Pesten borravalónak is kevesellték volna, amit mesterünk kért s már nagy hálálkodva indultunk volna, mikor göndör barátunk becsúszott a volán mögé; ránk hunyorgott:
-         Most eljönnek hozzánk, harapnak valamit, messzi még az út Pestig!
Családja nem volt otthon. Ízlésesen berendezett, takaros, új emeletes házba tessékelt, és saját töltésű, vastag paprikás szalámikolbásszal, hófehér friss kenyérrel kínálgatott.  Mi tagadás: jól esett. Evés közben – nem tudom, miért – arra gondoltam: ez az ember csak hívő lehet. De hamarosan kiderült: - aligha az. Feleségem, mintha kitalálta volna gondolatomat, megkérdezte:
-         Miért teszi ezt velünk? Még a nevünket sem tudja!
-         Nemrégen halt meg az apám, nagyon szerettem. Egyszerű parasztember volt. De mindig egyet mondott s ezt meg is tartom: Fiam, ha tudsz, segíts! No,ezért tettem. Az apámért. – Még a fényképét is megmutatta. Már szürkülni kezdett, búcsúznunk kellett. A kertkapuban kezünkbe nyomott egy csomagot, benne nagy darab szalámikolbász dudorodott. – meg ne éhezzenek Pestig és ha eszik, gondoljanak Mezőtúrra!
Azóta se teszünk egyebet. Rágondolunk az édesapjára és a mezőtúri álruhás angyalokra. Én egy kicsit büszkén, svájci asszonyom előtt, hogy azért ilyen magyarok is vannak, igaz, valamivel odébb Budapesttől.
            És gyakran Pál apostol hajótörése jut eszembe; a Cselekedetek könyvében Lukács így ír a máltaiakról, akik nem voltak keresztyének: „… nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak és a ránk zúduló hideg miatt mindnyájunkat befogadtak…”
            No lám, mit élhet át itt-ott magyar földön az ember, ha elveszti azt az elveszejtenivaló ékszíjat – messzi Budapesttől, de közel „Máltához”.

-Gyökössy Endre: Mai példázatok-

Bilili

Márti minden nap megérkezik:
- Anya! Eiszed bililid?
Először nagyon bután néztem rá, mit is szeretne tulajdonképpen, de ügyesen elmagyarázta: motorozni szeretne a járdán, és útban van neki a konyhaablak alatt parkoló biciklim...





Békafarm

Ismét itt az igazi tavasz, előbújtak a békák. Jó sok van belőlük a portánkon. A gyerekeim kedvenc időtöltése, hogy körbejárják az udvart, és mindenhonnan előkotorják szerencsétlen jószágokat. Összegyűjtik őket a kis medencébe, és próbálnak élőhelyet csinálni nekik. Éjszaka a békák megszöknek, így a móka minden nap újra kezdődhet. Visongva nézik, ahogy ugrándoznak, próbálnak menekülni a medencéből... Még el is nevezik a brekkancsokat :-)




2011. április 21., csütörtök

Megjött a Starkl-rendelésem! :-)

Még februárban rendeltem meg a sztívia növénykéimet, meg néhány csillagfürtöt eme nemes cégnél. Miután semmi visszajelzést nem kaptam a rendelésről, szállításról, már szinte le is mondtam róla. Legnagyobb meglepetésemre ma délelőtt megállt egy futárkocsi előttünk, és meghozta a rendelt növénykéimet!!!
Mikor megrendeltem a csillagfürtöt, még nem érdekelt annyira a hasznossága, mint inkább az évelősége, és leginkább a szépsége. Közben azt is kiolvastam róla, hogy ez a leghasznosabb pillangós növényke a gyökérzete, lombosságának felhasználása, sőt, magjának ehetősége miatt. Bár ez utóbbi szerintem nem igaz arra amit rendeltem... Viszont miután mezőgazdasági méretekben is szokták vetni, ezért nyilván lehet  olyan magot venni, ami ehető növénykét, termést eredményez. 

A lényeg: a várva várt sztíviáim is megjöttek!!!

És édesek a leveleik!!! És nagyon fincsi!!! Még a finnyás kisfiamnak is ízlett a kóstoló!!!
Kiültettem a kertbe, remélem nem fog megfagyni (majd igyekszem figyelni az időjósokra...)!

A kérget azért raktam melléjük, mert iszonyú szélviharok szoktak kavarogni mifelénk, és ez talán némi védelmet nyújt majd nekik. Tavaly kiültettem a paprikapalántákat, és rá 2 napra egy több napos szélvész úgy tönkrevágta őket, hogy csak a száruk maradt - levél nélkül... kezdhettem az ültetést újra... Nos, ezt szeretném most kivédeni :-) Hiába, no, lassan nőnek a fáink, és a meglévő bokraink - meg a szomszédé is (bár azok látványosabban növekednek, mert olyan fajták...). Nem baj, eljön még az erdőkert ideje!!!

2011. április 20., szerda

Osztálytalálkozó

Megint eltelt 5 év... fel sem tűnt, úgy rohan az idő. Szombaton újra osztálytalálkozónk volt. Úgy készültem rá, mint egy első bálozó lány az első báljára :-) Napokig lázban égtem, de közben vegyes érzelmek töltöttek el. Milyen lesz, mennyit változtak a többiek (nem csak külsőleg!), tudunk-é majd beszélgetni... 
Igazából külsőre nem is változtak sokat, mindenki abszolút felismerhető volt :-). A beszámolók, beszélgetések nagy örömmel töltöttek el: megelégedett, vagy ha nem egészen, akkor küzdeni akaró emberek beszámolói voltak ezek. Tele vidámsággal, és CSALÁDSZERETETTEL. A 33 fős osztályunkban jelenleg 45 gyerekünk van. Nem egy nagycsaládos akad köztünk, ennek örültem a legjobban (engem azért senki nem akar túlszárnyalni a 4 gyerekemmel! :-)  Persze én megint hoztam a formámat (utálok beszélni), és csak hebegtem-habogtam a beszámolómnál (pancser! :-). Mindig ilyen voltam: szívesen meghallgatok én mindenkit, aki beszél hozzám, csak nekem ne kelljen megszólalni... írni azt jobban szeretek.
Osztályfőnökünk meglepetést hozott nekünk: a matek és magyar érettségi dolgozatainkat! :-) Vicces volt látni őket, sok tanári megjegyzésen jót mulattunk :-) Természetesen mindenki hazavitte az irományait. 
Jó volt együtt lenni, jó volt látni, hallani  a többieket, és jó tudni, hogy többségüknek rendben van az élete! :-)

itt voltunk




Nagyon finom volt a vacsi is! :-)

2011. április 19., kedd

Libera

Szombaton érettségi találkozónk volt, és az egyik osztálytársam ajánlotta, keressem meg a YouTube-on ezt a fiúkórust. Hát... borsózott a hátam, ahogy hallgattam őket. Ha akartok gyönyörűt hallani, nézzétek meg őket, nagyon sok felvételük van! :-) Ja, és nem mellesleg keresztyének :-)



2011. április 15., péntek

Panka webáruháza és játéka

Elkészült Panka új honlapja - webáruháza. Ennek örömére a blogján játékot is hirdetett, ahol medálokat lehet nyerni. Nézzetek be hozzá, érdemes! Szép, igényes munkái - ékszerei vannak, nekünk is készített már jópárat. 

 
 
Néhány kép kedvcsinálónak, ahol Panka ékszereit viseljük:
Vikár Béla Nőikar - távolról egyforma, közelről egyedi nyakékei :-)

Dóri húgom szalagavatója (a jóképű fickó Doma öcsém :-)
Temetésre készülve - itt a nyakék sajnos nem látszik túl jól, pedig szép