Alkotás

Nekem ez a kép -keret tetszik a legjobban a most készültek közül, Márti keresztszüleié lett. Asztalra állítható, teljesen az én kezem munkája (kivéve a fénykép, mert az óvodai, de magában azért snassz lett volna :D ).

Beszámoló az Ünnepről és az elmúlt néhány napról

Nálunk az ünneplés Karácsony előtt 2 nappal kezdődik, mert Zsombornak akkor van a szülinapja. Erősen közelít apánk a xxxx-hez, de azért van még egy kis ideje :-)

Minálunk, mióta férjhez mentem, az volt a szokás, hogy Szenteste a saját kis családunkkal ünneplünk, Első napján anyuékkal, Másodnapján Apu terebélyes családjával, s aztán uccu neki, nyakunkba kapjuk az országot, és elszáguldunk a zempléni kis falucskába, ahol Zsombor családjával töltjük a szünidő egy részét.  No, ez most másként alakult. Történt ugyanis, hogy a nagyhúgom és a férje lelkésznek készülődnek, így magától értetődik, hogy ha saját gyülekezetük lesz, már nem fognak itthon karácsonyolni, sőt a legációk miatt az elmúlt években sem voltak itthon. Hát eljött az utolsó pillanat, hogy itthon legyenek legátusok, és így még egyszer utoljára együtt töltse az egész család a Szentestét. Így aztán mi is anyuéknál voltunk. Miután szép számmal megjelentünk (csatolt részekkel együtt 16-an), és egyikünk sem úgy gondolja, hogy az Ünnep a méregdrága ajándékokról szól, jó előre kihúzott mindenki egy-egy nevet a családból, és neki készített valamit - pl. saját kézügyileg. 

paleo-linzer mandulával, gesztenyével

paleo-bonbon: mogyorós, mandulás, gesztenyés - az öcsémnek

Zsombor terve és kivitelezése apunak, aki sokat segített az építkezésben

Nagyszülőknek :-)

Keresztszülőknek :-) élet(hű)kép :-)

legátus húgicám :-)

Jó volt együtt ünnepelni, szép pillanatokat éltünk meg így együtt :-) Észre se vettük, hogy eltelt az idő, csak Márti aludt el majdnem a fotelben, s akkor jöttünk rá, hogy elmúlt 10 óra, ideje hazamenni :-)

Másodnapján Pestre mentünk, ahol a nagy család gyülekezett egybe, most a legrégibb-legújabb helyszínen, a rózsatéri gyülekezet templomában. Közös áhítattal kezdődött az ünneplés, amire a testvérek közül ugyan mindenki   odaért, de sajnos az unokatesók többsége csak közben vagy utána szállingózott be. Mi meg az áhítat végén távoztunk angolosan, gyors tempóban, hogy még elérjük a vonatunkat a Keletiben. Azért itt is voltak szép pillanatok, megérte ott lenni, úgy gondolom. Aki csak az eszem-iszomra ért oda, az a lényegről lemaradt...

 

Vámosi mamáékhoz elég későn értünk oda, de  a gyerekeket így is alig lehetett ágyba dugni - annyira várták már, hogy ott legyünk. Voltak nagyon vicces szituk oda-vissza útközben, meg ott is:

1. Odafelé a vagon ajtajánál ültünk, így ott ki-be mászkáltak az emberek. Egyszer elment mellettünk egy idős bácsi, aki nyilván megtetszett Mártinak, mert nagy ártatlan boci-szemekkel ráköszönt:

-Szia! - semmi reakció.... - Szia! - bácsi csak haladt tovább, de nem köszönt vissza... - Talán nem tudsz beszélni?!

Anya majd megpukkadt nevettében, de igyekezett palástolni, míg a bácsi el nem tűnt az ajtóban... :D

2. Sötét szobában altatjuk a kislányokat apával. Már úgy tűnt alszanak, így a meghitt sötétség leple alatt csókot váltottunk... Egyszercsak halljuk ám, hogy Klári elkezd cuppogni.... :D

Jó volt Vámoson, találkozni, beszélgetni mamáékkal, tesókkal, unokatesókkal, akik éppen megfordultak odahaza. Rengeteget játszottak a kicsik, esténként alig lehetett őket ágyba parancsolni. Közben nekem is nagyobb szabadságom volt, így nekiláttam egy régi tervem megvalósításának, ami most éppen időszerűvé vált. Természetesen verset dallamosítottam, de most nem Petőfit, hanem városunk másik nagy büszkeségének, Vikár Bélának Virágmeséiből néhányat (erről külön oldalon fogok majd írni részletesebben).

Nagyszülőknek készült

Hazafelé vicces utunk volt. Már Vámoson nagy tömeg volt a vonaton, így 3 felé kellett ülnünk. Közben Janka meg Barni át tudott ülni mellénk (én, meg a kislányok mellé). Miskolcon, 1 perccel azelőtt, hogy megállt volna a vonat, feltett a kalauz egy költőinek éppen nem mondható kérdést:

-Ugye mindenki tudja, hogy itt el kell hagyni a vonatot és átszállni egy másikra?! - Nem!-válaszolám én, merthogy eddig ez nem így volt szokás. Gyorsan összekapkodtuk a holminkat, meg felruháztuk az aprónépet, és hála Istennek, semmit nem felejtettünk az elhagyandó vonaton a nagy kapkodásban. Az új vonaton már kényelmesen le tudtunk ülni, egy helyre mindannyian. Kivételesen a gyerekek is elég jól viselték az utazást. Pesten elmetróztunk a buszhoz (a BKV 4 jegye majdnem annyiba került, mint a 240 km-es vonatjegyeink... :( ), jegyet vettünk, majd kényelmesen elhelyezkedtünk a busz hátuljában - kakasülő, meg még két hely előtte. Indulás előtt látom ám, hogy bizonytalan léptekkel felszáll egy kislány ... majd követi még két kisebb gyerek ... majd egy anyuka is felszáll, még gyerekekkel. Mondom Zsombornak, hogy húzódjunk összébb, mert egy nálunknál is nagyobb család közelít a jármű hátuljába, de hely már nemigen van.   Odaér a család, anyuka nagyon vigyorog ránk a sapkája alól - s amikor levette, akkor ismertünk rájuk: régi kolléganőnk volt a családjával (egyidősek a gyerekeink, nekik is 4 van). Így aztán Tassig együtt utaztunk, beszélgettünk, ismerkedtek a gyerekeink. ÉS!!! KLÁRI VÉGIG ALUDTA A BUSZOZÁST!!! :D - csoda történt, ordítás helyett szunyamanó... :-) Végre ezt is megértük :D

Itthon anyu várt minket finom falatokkal - nyami-nyami :D Köszönjük! :D A tesóm meg hazaszállított minket, hogy a termetes hátizsákot ne kelljen hazáig cipelnie Zsombornak. Végre itthon - azért hazajönni is jó volt :-)

KÉPESLAP

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el."

Ézsaiás 40,31

 

ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK 

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!!!

 

Új ég, új föld

Lehet, hogy tudnom kellett volna, de ma lepődtem meg az Ige olvasása közben, hogy már Ézsaiás is megmondta, nem csupán az Újszövetségben olvashatunk erről:

"Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be,

amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek."

Ézsaiás 51,16

Sokan félnek tőle, mi lesz, ha ez a világ egyszer elmúlik. Mindenféle időpontokkal rémisztgetik a jónépet. De megnyugtató dolog, hogy egyrészt amellett, hogy a Biblia sok helyen beszél arról, hogy egyszer valóban vége lesz ennek a világnak, de azt senki nem tudhatja, mikor, csupán maga Isten. Innentől kezdve pedig kár találgatásokba, jóslatokba merülni. Másrészt viszont több helyen is olvassuk, hogy hogyan veszi gondjaiba Isten a hozzá tartozókat abban az időben. Itt pl: "kezem árnyékával takarlak be"... Mitől kell tartanom, ha Alkotóm és Szabadítóm az utolsó órában és azon túl is velem lesz?!

ÉS. Új ég, új föld - ha már új, akkor nyilván a mostaninál is szebb és gyönyörűbb, arról nem is beszélve, hogy ott nem lesz se bánat, se sírás, se nyomorúság. Hát nem várni kéne, ahelyett, hogy félelemmel tölt el a gondolata?!

Zárójelben jegyzem meg, hogy aki nem tartozik Isten gyermekeinek népes családjába (itt most nem a templomos, magukat keresztyén, vagy jó embereknek tituláló emberekről beszélek, hanem az ÉLŐ HITŰ keresztyén emberekről), az mondjuk joggal fél és retteg... DE a jó hír az, hogy ma még mindig van lehetőség odatalálni Őhozzá, kérni a bűneink bocsánatát, és lehet Vele új életet kezdeni! :-)

(Kötelező olvasmány:     J. F. Lövgren: ...és lámpásaik kialusznak)

Betlehemezés

Jópár éve szokás már a gyülekezetünkben, hogy Karácsony előtt felkeressük a gyülekezet idős, elesett, kimozdulni már nehezen tudó tagjait, és viszünk nekik egy kis karácsonyi "hangulatot": Igével, versekkel, énekszóval, egy kis apró ajándékkal. Amíg nem voltak  a gyerekeink, én is mentem minden évben. Aztán sokáig (tán 10 évig?) nem. De az idén úgy gondoltam, újra megyek én is, sőt a csapatomban már ott lesz a nagylányom is. Összesen öt csapattal indultunk útnak a városban, kb. 90 idős embert felkeresni. A mi csapatunk nem volt túl szerencsés: 17 otthonból csupán 5 helyen tudtuk elmondani amit vittünk a tarsolyunkban. A többi helyen vagy nem voltak otthon, vagy nem engedtek be - bizonyára akadt olyan is, aki meglátta a népes társaságot (4 fő :-) a kapuja előtt, és nem mert beengedni minket, mert nem tudta milyen szándék vezérelt minket a háza tájára. Ahová viszont bejutottunk, szeretettel fogadtak minket, örültek menetelünknek. Volt, ahol mi magunk is kaptunk ajándékot - saját kezűleg horgolt szépséges hópelyhet, csillagot. Szép és remélhetőleg hasznos délelőtt volt ez a mai.  

Amit vittünk magunkkal:

Betlehemezés  2011.

ÉNEK

A béke messze tőled, szíved örömtelen,

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda,

Többé te nem keresnél más életet soha.

Te küszködöl magad csak, s a bűn szívedre tör

Bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél….

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn  a harc kemény.

Megfáradott szívemnek ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél….

Dömötör Ilona: Karácsony, várlak!

Beszélget a hideg eső panaszkodó szóval,

Hűs szél támad néha-néha: bús, lemondó sóhaj.

Míg szobámba telepednek fáradt, őszi árnyak,

Holdsugaras karácsonyest, nehéz szívvel várlak!

Könnyet hullat, gyászruhát hord annyi drága lélek,

Árvaságnak, nyomornak a kenyerével élnek;

Lelkem felé suhan a sok hollószárnyú bánat,

Karácsonyi vigasztalás, könnyes szemmel várlak.

Vad, tévelygő, vétkes lelket, olyan sokat látok!

Ködként száll a bűnös népre súlyos, sötét átok.

Hívő szívbe káromlások keselyűi vágnak…

Karácsonyi győzedelem, epekedve várlak.

Hadd ragyogjon csillaga rám áldott Betlehemnek!

Hadd lássam az eljövendő vigaszt, győzedelmet!

Zendüljön fel boldog dala angyalok karának,

Dicsőséges karácsonyest, imádkozva várlak!

ÉNEK

Add meg Istenem, hogy a fény enyém legyen,

Ki ma bennem megszületett enyém egyen!

Hogy átöleljen ő, az a végtelen szeretet, 

Ki ma végre megszületett a szívemben!

Hát itt vagy jó Uram, hatalmad végtelen,

Emberré lettél, hogy a bűnöm ne én vigyem.

Hát vedd el mindenem, fogadd el az életem,

Csak a fényt, jó Uram, szereteted fényét add nekem!

Add meg Istenem…

Már százszor eljöttél, felém nyújtottad kezed,

De a szívem zárva volt, nem kutattam fényességedet.

Most hát itt az alkalom, hogy minden másképpen legyen,

Hogy Hozzád szálljon a dal, s a lábam Tehozzád vigyen!

Add meg Istenem….

S ha mégis eljön majd a nap, mikor megfeszítenek,

Segíts jó Uram, én ne legyek ellened!

Fogjam a két kezed, mindig úgy segítselek,

Mintha életem volna az életed!

Add meg Istenem….     Ámen.

Ady Endre: Karácsony

1

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

2

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

3

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

ÉNEK

Adj erőt, Uram, adj fénysugarat,

Mely bevilágítja a Te utadat!

Ó áldd meg Uram, minden percemet,

És tartsd felettem őrző kezedet, kezedet!

Adj békességet, adj szeretetet,

Hogy embertársaimnak szerezzek örömet!

Ó, áldd meg, Uram…

Adj bíztatást, adj égi jelt,

Hogy füleimmel meghalljam, mit üzensz.

Ó, áldd meg, Uram…

Adj hitet Uram, bíztató reményt,

Hogy veled járva a célhoz érjek én.

Ó, áldd meg, Uram…

Hogy érezzem erőd, szent akaratod,

Így színed elé, a mennybe juthatok, juthatok.

A mennybe juthatok.

Hóesés - Ige

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?

Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!

Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid."

 Ézsaiás 49, 15-16

:-) ma reggel :-)

"Az Úr szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."

Ruth 2, 12

A megbocsátás ereje

Igazán jó bejegyzést olvastam az imént CsutkaIldánál. A szeretet és megbocsátás testükre, egészségünkre való hatásairól. Így karácsony előtt különösen jó! :-) Olvassátok el, ha gondoljátok, szerintem érdemes! :-)

Túlélni az érzelmi analfabéták világában

Iskolai karácsony

Vasárnap délután az iskolai karácsonyi ünnepségen lehettünk együtt, hála Istennek, egész sokan. Az ünnepség a feldíszített tornatermünkben volt. Először az alsósok betlehemesét nézte meg a közönség (Barni volt az egyik főszereplő, Janka meg az egyik mesélő, és még citerázott is :-). Utána az angolosok énekeltek egy csokornyi dalt, aztán a németesek énekeltek-körjátékoztak  egy Zsombor kitalálta "betlehemest" németül. Végül a felsősök rövid színdarabja következett. Az estét egy vetítés zárta, Ady Endre: Karácsony-át hallgattuk-néztük meg Szabó Gyula előadásával. A visszhangok csupa pozitívak voltak :-)

Városi karácsony

Szombaton délután volt a városi karácsonyi ünnepség, szintén a szökőkút mellett, ahol felállítottak és feldíszítettek egy fenyőfát, sátrakat állítottak. Először meggyújtottuk a négy gyertyát a szökőkút-koszorún (az utolsót Barnabás gyújtotta meg), igei gondolatok kíséretében. Utána jöttek a műsorok: énekeltünk a nőikarral, aztán az iskolásaink adtak elő egy kis német-énekes műsort, ezután a népdalkör énekelt és végül a katolikusok adtak elő egy betlehemest. Hangulatos este volt. A műsorok után még sokáig együtt lehetett az összegyűlt társaság, brooklin-kályháknál melegedve, forró teát, forralt bort kortyolva, különféle finomságokat falatozva, beszélgetve.   

"Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság"

Annyira tudja nyomasztani az embert a saját nyomorúsága. Megkötöznek a problémák, a bántalmak. Szörnyű dolog, amikor az ember csak a saját nyomorúsága körül tud forogni, másra se tud gondolni. Fizikailag súlyt a porig, szinte alig tudja vonszolni magát az ember ilyenkor - testileg is. Sok ilyen bejegyzést olvashattatok mostanában nálam is. Csupa panasz, szomorúság... Lebénít az egész, moccanni is alig tudsz tőle. Rettenetes állapot. Úgy gondolom, szó szerint pokoli. Ez az, ami elől az ember folyton menekülne, de nincs hová. Ha valaki így, megoldás nélkül megy el, az egy örökkévalóságon keresztül cipelheti ezeket a terheket - és ez tényleg maga a pokol. Nem vasvilla, forrongó üst - lelki terhek, melyek sokkalta súlyosabbak ezeknél...

Keresztyénként tudom, hol van a megoldás. Sokszor mégis nehéz újra és újra odatalálni a Szabadítóhoz. Én magamnak sokszor nehezebben bocsátok meg, mint Ő nekem. Amikor két hete azt mondta nekem, hogy Ő nem vet el engem, még mindig számít rám, az maga volt a csoda. A Szabadító újra-megtalálása. És amikor el mertem mondani a többieknek a kórusban, miért fontos nekem Ő, a hitem, az is olyan töltést adott, amiről már rég el is feledkeztem, hogy adhat. Mert igazából a bizonyságtétel azon túl, hogy másokat is elindíthat vagy megerősíthet a hitükben, magát a bizonyságtévőt tudja a leginkább megerősíteni, sőt szabaddá tenni. Mert azóta szabadabbnak is érzem magam. Nem feszélyeznek úgy a korlátaim, mint korábban. Valóban igaz, amit Ézsaiás ír:  "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." Valóban, mintha szárnyakat kaptam volna. Sokkal könnyebb a mindennapokat végigélni. Nem kell egyfolytában pörölnöm, békésebben tudom kicsit felfogni és kezelni a dolgokat.

Lelkileg nagyon nehéz éven vagyok túl. De jó, hogy így Adventben hozzám is újra elérkezett a Szabadító, a maga szeretetével, kegyelmével és újra szabaddá tett! Megszabadított mindentől, ami egész éven át rám rakódott, nyomasztott. Felemelt az ő kegyelmével, szárnyakat adott szeretetével :-)

Igék

"Az Úrban bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát."

Zsoltárok 28, 7

"Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve."

Lukács 1, 49

Napraforgók - Forog az esztendő kereke

Ma kaptam meg a fent nevezett CD-t, kíváncsian hallgatni is kezdtem. Hm... hm... szerintem nagyon jó. :-) A válogatás és a kivitelezés is nagyon szép, igényes, megkapó... és még sorolhatnám a pozitív jelzőket. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de tényleg nagyon értékes zenei anyag! :-) Bátran ajánlom mindenki figyelmébe!

ITT megnézhetitek a lemez tartalmát és belehallgathattok egy-egy részletbe.

Advent III.

Tegnap nagy nap volt a gyülekezetünkben. Délelőtt az új presbitérium tett fogadalmat. A közös fotó a kívülről már felújított templomunk előtt készült. Ugye milyen szép lett?! :-)

Délután a városi adventi gyertyagyújtáson mi szolgáltunk Igével, versekkel, énekekkel. A gyertyagyújtás a város közepén lévő szökőkútnál szokott történni, mivel a szökőkutat alakítják át adventi koszorúvá. A gyertyagyújtás után a templomtoronyból szép karácsonyi zene és énekszó szólt. :-)

Diakónus-Himnusz

Mennyit zengi a lelki békét, a szívek csendjét énekünk,

Bár künn kín és ínség üzenget sok hangos jajszóval nekünk.

Az óra, testvér, gyorsan elfut s az ember útja, sorsa zord,

Nincs rá időd, hogy álmodozva a lelked meddőn tékozold.

Ebből az éhség csal ki könnyet, az ott a fagy miatt remeg,

Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek.

Az apjuk gyötört mély szemében a meghasonlás láza él,

Értük megmentő harcra kelni: elhívatás, testvéri cél.

Lelkek éjét oszlatni fénnyel: reád az Úr ezt bízta, lásd,

S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével a bűnösnek szabadulást.

Az isten vérét adta értünk; láttasd, hogy szent példája hat,

S hogy áldott útját járva hittel te is adod egész magad.

Adj éjt, napot, add át erődet, add kincsedet, add szívedet,

Rontó lelkek gáncsa nem árthat, győztes csak egy: a szeretet.

A Mester lelke járt előtted s kitűzi most eléd a célt,

Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.

Áldott Jézus, a földre jöttél s vállaltál értünk szörnyű kínt;

Bárcsak tudnánk, Igéd követve, mi is szenvedni, tűrni mind.

Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva átadjuk szívünket neked;

Hogy munkánk éljen és teremjen: gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Monod Tivadar (1836 - 1921)

Ref. Ék. 472. ének (66. zsoltár dallamára énekelhető)

Decemberi napfelkelte

Hát nem gyönyörű?

Janka szerint olyan, mint egy festmény - a Teremtő alkotása :-)

látszik, hogy alacsonyan jár a nap - nyáron a fa másik oldalán szokott felkelni :-)

Minden reggel egy új lehetőséget rejt magában - új kezdet :-)

"Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,

és vétkeidre többé nem emlékezem."

- mondja az Élő Isten

Ézsaiás 43, 25

Rendkívüli kóruspróba

Ezt muszáj leírnom! Hát, ilyen próbánk még nem volt, az biztos. A múlt hét után én egész héten készültem rá, hogy el kell majd mondanom az én történetemet, azaz, miért jó nekem az Istennel élnem.  Persze féltem tőle, hogyan fogadják majd, egyáltalán úgy alakul-e a helyzet, hogy alkalmas legyen egy ilyen beszélgetésre. Imádkoztam is érte, és azt hiszem, nem csak én. Anyu készített sütit - mikulás napi meglepi, aminek nagyon örültek a többiek. Tudtuk, hogy a múlt heti események után nem lehet úgy ott lennünk, hogy nem beszélünk róla. Egyszerűen kellett. Én csak tébláboltam ott, és nem bírtam elkezdeni a próbát. Aztán kedves friss hitű kórustagunk felállt és elmondta a többieknek, mi is történt vele. Aztán beszélgettünk kicsit, anyu elmondta, miért érti meg őt. És utána én is képes voltam túllépni önmagamon, és végre mertem beszélni. Elég hosszasan sikerült, de remélem, hogy hasznára vált a többieknek, remélem értették, miről beszélek, hogy az én életemben mért fontos az Istennel való kapcsolatom. A csillogó szemek, meg szipákoló orrcimpák azért arról tanúskodtak, hogy nem hagyta őket hidegen ez a hirtelen "lelki-élet". Mi lesz a folytatás, azt nem tudom, de az Úr Isten kegyelmes, aki értük is elküldte az Úr Jézust. Mondtam is nekik, hogy a Karácsonynak, amire oly lelkesen készülünk énekelni hetek óta, ez az értelme... 

Rendkívüli dolgok történnek mostanában, velőt rázók... remélem folytatásuk is lesz! A próba után még beszélgettem új lelki-testvérünkkel, és olyan jó volt!!! Teljes békében, minden rossz érzés nélkül tudtunk elválni egymástól! Régen volt már bennem olyan békesség, mint tegnap este! Hála legyen ezért Istennek!!!! :D

És még valami. Tegnap reggeli biztatás az Igéből:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód!"

Ézsaiás 43, 1-3

És a történtek után ma reggel:

"Az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését."

II. Timóteus 4, 17

"Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam,

hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok.

Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.

Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító."

Ézsaiás 43, 10-11

Árad a kegyelem :-)

"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az:

a régi elmúlt, és íme: új jött létre."

II. Korintus, 5, 17

A kis Picasso...

Már megint felelőtlenül az asztalon hagytam a pénztárcámat... Klári pedig kivette belőle a pénzt, és alkotni kezdett a már ismert piros alkoholos filctollal... Mindegyik pénzen a képeket színezgette nagy lelkesen - biztosan túl szimpla volt neki... :-) Hát - egyszerűen csak vigyorogni tudtam a dolgon, mert hála Istennek az OTP-ben szó nélkül kicserélték a bankjegyeket :-) Portréfestő lesz belőle vagy szobafestő ha megnő???!!! :-) :D :-)

Rettegjetek jövendőbeli tankönyvi ábrák és tartós tankönyvek, Lárika már feni rátok a tollát!!! Jaj, nekünk!!! :-)

Mikulás

Járt az oviban is, ahol Márti nem félt tőle, járt az iskolában is. Rengeteg édességgel megpakolva érkezett haza a fiatalság. Aztán, mikor az iskolában végzett az apa-mikulás az osztálya mikulás-délutánjával, itthon is bekopogtatott az ajtón. Lelkesen fogadták a törpék. Beszélgettek vele, énekeltek neki. aztán megkapták a csomagjaikat is. Klárit nem nagyon hatotta meg a történet, bátran szembenézett a Mikulással és közben azzal volt elfoglalva, hogy a szomját oltsa... :-) Márti eleinte bátor kislány volt, de mikor hívta a Mikulás, hogy üljön az ölébe, bepánikolt. Ő aztán nem. :-) A nagyok meg tudták ki rejtőzik a mikulás-ruha alatt, és nagyon élvezték a színjátékot :-)

Bizony, bizony... virgácsot is kaptak az idén először - igaz, csak kicsikét :-) De nem árt, ha tisztában vannak a dolgaikkal :-)

Ja és még valami: papa-mikulás ( :D ) Gáborral karöltve betette a leendő előszobánk ajtaját, és felfalazta a még tátongó lyukat fölötte!!! :-) Már nem fagynak el a növények, amiket oda tettem!!! :D Teljesen kész még sokára lesz -mondjuk tavasz körül-, de minden kis lépés nagy örömmel tölt el! Már akkor is szenzációsan nézett ki, mikor Zsomborral megcsináltuk a plafonját, meg a tűzfalát, de most még inkább!!!! De várom, hogy teljesen kész legyen! Kényelmesen elférnek majd ott a kabátok s miegyebek, cipők, csizmák, lesz pad, ahol lehet öltöztetni a piciket, és telis-tele lesz növénykékkel!!! :D Álom, álom... de egyszer valóság lesz :D