Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2020. február 13., csütörtök

Pech-széria

Van az úgy néha, hogy minden összejön, aminek nem kéne. Pl. ha valami elromlik, azt követi még néhány másik. Volt már ilyen. Most a vásárlásokkal jártam így.
Hétfőn vettünk egy bringát a következő szülinaposunknak. A boltban összerakták, rátették amit még kértünk. Félúton a kocsi felé feltűnt, hogy az első lámpa lemaradt... A problémát másnap orvosoltuk, mert ugyanoda vittük a roncsainkat helyrepofozni, és akkor megkaptuk az elmaradt világító egységet. Mellesleg, mikor észrevették, hogy a lámpa ott maradt, írtak nekem egy üzenetet massanger-en - amit én persze nem láttam, de a szándék a lényeg. 🤗 🚴
Kedden vettem egy akváriumot mindenféle felszereléssel, mert kaptunk egy vödör guppit ajándékba és lakásra volt szükségük. Az eladó nagyon készséges volt, összerakta még a vízszűrőt is, ám itthon vettem észre, hogy egy alkatrésze sikeresen a boltban maradt. Ez még nem minden. Mikor teljesen berendeztük, feltöltöttük és benépesítettük az akváriumot, kiderült, hogy az egyik sarkánál egy picit ereszt... Juppi!!! Megírtam a boltnak a problémáimat - elnézést kértek, az alkatrészt eltették, majd mehetek érte, az akváriumot is visszavihetném, de ha nem, akkor leírták, hogyan és mivel tömítsem a hézagot. Ragasztottam, már nem ereszt, csak valamiért zavaros a víz azóta is. Miközben a halak ki voltak lakoltatva, a tisztító halunk kétszer is megszökött (kiugrott!!!) az edényből. Biztosan Némót akart játszani, csak neki nem jött össze, mert nem élte túl, hiába tettem vissza a vízbe, másodszor túl nagyot esett és lehet sokáig volt szárazon... 🐟🐠🐚😢
Szerdán meghozta a futár az autó csomagterébe rendelt gumitálcát. Korán örültem, hogy milyen gyorsan megjött, mert amikor ma be akartam tenni és kibontottam a csomagot, egy Fiat Tipoba való gumitálca nézett velem szembe a csomagtartóban... minden oldalon bő 10 cm-el volt kisebb a kelleténél... e-mailben jeleztem a problémát. Szintén elnézést kértek, hamarosan cserélik. 🚐
Egy jó azért van ezekben, minden bajság orvosolható, csak egy kis plusz energiába és időbe kerül... 😉

2020. február 6., csütörtök

Öt gyerek - öt kerék

Négy gyerek - négy kerék volt egy időben a kormány szlogenje, de egy rendes kocsihoz pótkerék is tartozik ugyebár... 🤔
Hosszú ideig nem volt autónk, mert se megvenni, se fenntartani nem tudtuk volna miből. Ezért aztán nagyon edzettek voltunk, mert minden nap sok km-t bringáztunk. A két kislányt sokáig biciklis utánfutóban hordtam, ami esőben, szélben még jobb edzésprogram volt. 2014-ben aztán nagyot változott a világ - a devizahitelek rendezésével vissza tudtuk fizetni a teljes lakáshitelünket, megszabadultunk az adósságunktól. Ezzel együtt lehetőségünk nyílt más perspektívákban gondolkodni. Egyszer nagyon elegem lett belőle, hogy folyton eláztunk az esőben, és nekiálltam autót keresni. Két kedves pasi (az egyik öcsém és egy kollégánk) segített a vásárlásnál. Egy akkor 12 éves osztrák Opel Zafirát vettünk. Jó választás volt, bár pár hét után adagolót kellett benne javíttatni, ami nem esett túl jól... De utána szépen működött sokáig. Természetesen ezt-azt cserélni kellett benne. Aztán idővel mégis úgy éreztük, váltani kellene, hiába válnánk meg nehezen tőle. 
2019-ben jött a nagy bejelentés, hogy az állam 2,5 millióval támogatja a nagycsaládosok autóvásárlását. No jó, jó, de egy új kocsi így is iszonyú sokba kerül... hitelt felvenni meg őrültségnek tartok egy autóért. Azért addig furkált a gondolat, hogy nézelődni kezdtem Opelék háza táján. Nyár elején aztán úgy jártunk, hogy útközben cserbenhagyott a generátor, és papa-Dani mentőcsoport segített bennünket haza. Menet közben beszélgettünk, és papa bíztatott, vágjunk bele, ha kell segít. Oké. Júliusban, a 20. házassági évfordulónkat megint kecskeméti családi mozizással ünnepeltük, s ezt egybekötöttük egy autószemlével, tesztvezetéssel. Mindannyiónk tetszését elnyerte az új Opel Combo Life, úgyhogy gyorsan frissen meg is rendeltük. Az új év elejére ígérték, amikorra HajnalCsillagot is vártuk. Végül mindketten hamarabb érkeztek a vártnál. 😀 
Január hatodikán ebéd közben csörgött a telefonom, megérkezett az autó, mehetünk megnézni, papírokat intézni. Tizedikén (ekkorra vártuk KisCsillagot, aki már 2,5 hete velünk volt) el is mentünk. Egy hét múlva pedig haza is hozhattuk az RXZ-nket. Féltem kicsit tőle, mert nekem túl modern a működése, nagyobb a Zafiránál, meg a dízel után benzines. De már hazafelé kellemes élmény volt, hogy sokkal biztonságosabbnak éreztem a vezetését a sötétben a rossz 52-esen, mint a másikat. Nem vakítottak annyira el a szemből meg hátulról jövők sem, és stabilabb is volt. Azóta pedig folyamatosan szokom a méreteit, a váltóját, a tolatókameráját, egyéb extráit. Két hét használat után jöttem rá, hogy miért érzem úgy a piros lámpánál, mintha valaki meglökné a kocsit (holott nem áll mögöttünk senki) - müködik a start-stop rendszer, és megáll, majd újra indul a motor (a rádió mellett nem tűnt fel, hogy ez történt, mert nem hallottam a hangját, pedig nem volt hangos a zene sem). 😅 A kedvencem az, hogy az anyósülésnél ki lehet kapcsolni a légzsákot, és így oda tudom tenni a hordozót, ha egyedül viszem a picit valahová. 😊 Szóval nagyon élvezzük az új autónkat, s hálásak vagyunk érte, hogy lehetőségünk adódott rá. És még családi kölcsönt sem kellett kérnünk, mert mire ki kellett fizetni, éppen összegyűlt az ára. 😀🙏🤗