Balatonpart

Elapátlanodott állapotunk vége előtt egy nappal (szóval pénteken) utazásra adtuk a fejünket (mármint én, meg a 4 gyerek). Apánk 4 napig osztálykirándult (Vámosújfalu, Sárospatak, Vizsoly, Tokaj). Anyuék Kádártán, Alsóörsön töltötték az időt - természetesen dolgozással (mivel mással? - no, azért a rokoni találkozások, beszélgetések ugyanolyan fontosak voltak, mint a dolgozás :-) Mi meg elárvultan fejtük itthon a kecskét és ettük anyuék cseresznyéjét, málnáját... :-)

Szóval pénteken a kecskefejés után útra keltünk. Az idő természetesen előző éjjel romlott el... no, de mi az nekünk - ha az utat tervbe vettük, fürdést beígértük a gyerekeknek, menni kell. Miután eléggé korán sikerült felkelnünk (az izgalomtól), a gyerekek majdnem végigaludták az utat (hála Istennek!). Alsóörsre érve beszélgettünk kicsit dédimamával, keresztanyámékkal, megnéztük hogy halad az építkezés, a szabad ég alatt megettük finom bográcsos ebédünket, amit mama főzött, aztán irány a tópart. Már kezdett beborulni... Jé, volt szabad parkolóhely a parkolóban (a tömött parkoló a rémálmom!). Vettünk jegyet, aztán uzsgyi. Célba vettük a gyerekeknek kialakított pancsolót, amire keresztapám hívta fel a figyelmünket. Közben megcsodáltuk a játszóteret is - nagyon klasszul megcsinálták. A nagy homokozóban több helyre is vesszőből fonott árnyékos "bunkikat"  építettek - fele élő, fele holt vesszőből, szóval még zöld is volt :-) Nagyon  tetszett. De a pancsoló is szuper ötlet volt attól, aki kitalálta -és nagyon szép is. Fürdőruhába bújtak a kicsik, mi meg Dórival nagy kínkeservek árán felfújtuk az úszógumikat (erre kell a férfi a strandon - állapítá meg húgom :-). Irány a víz - kissssssééééé hiiiideeeeg.... Mi az nekünk?! Ha ezért jöttünk, csobbanni kell. A törpék már kéken vacogtak, de kijönni nem akartak. Azért így sem voltak bent 1/2 óránál többet. Közben láttunk vadkacsa-családokat is, meg hattyúkat is :-) Aztán még jobban béborult, így hiába jöttünk ki, töröltük szárazra magunkat, vettünk száraz ruhát - az hamarosan elázott az égi áldástól :-) Így tehát fél óra fürdésért (vacogásért) kifizettük az egész napi jegyet... De megérte, mert a törpék nagyon élvezték így is :-)

Strandolás után irány vissza keresztanyuékhoz. Némi kavarodás után (ez nálunk abszolút megszokott - idegtépő mivolta ellenére is) indultunk tovább Veszprémbe, hogy az aktuális szülinaposoknak beszerezzük a szülinapi ajándékot. Csak "szag után" mentünk, mert nem igazán tudtuk, hová is kell menni, de elsőre odataláltunk - így kell ezt csinálni :-) Megvettük, amit akartunk, aztán irány Kádárta, ahol Agyagásiék tanyáztak - majdnem teljes családi létszámmal. Szóval találkoztunk az unokatesókkal, törpékkel, meg Kereszttel is. Kicsit beszélgettünk, aztán jöttünk hazafelé. Nos, ez az út már korántsem telt oly nyugodtan, mint odafelé... a törpék ugyanis ÉBREN voltak, és: ablakot húzgáltak, ajtót nyitogattak -volna-, ettek, ittak, bekakilt (ez csak Klári volt), ordítottak - szóval adták szokásos formájukat. Még jó, hogy hazafelé anyu és Janka helyet cseréltek, így anyu jött velünk, Janka meg papáékkal. 

Kicsit fáradtan, de élményekkel telítetten, rokonlátástól megelégítetten, felüdülten értünk haza. Kellenek az ilyen napok! :-)