Nyári szünet - első két hét

Eseménydúsan indult a nyári szünetünk.

Az évzáró előtti napon megtekintettünk egy rom-várat, jobban mondva egy film-díszlet maradványait. Pilisborosjenőn néztük meg az Egri csillagok film-változatának helyszínét, és a díszlet-vár romjait. Hosszú séta után értünk oda. A falakat favázra építették, betonba ágyazott kövekből. Kívülről jól nézett ki, belülről pedig tökéletes falmászó építménynek bizonyult:

A szünet első hetében még dolgoztunk a suliban, évzáró értekezlet volt, aztán meggyet szedtünk, majd magoztunk (3,5 fél kosárral), és el is raktam szörpnek a levét, üvegbe a gyümölcsöt. Nem számoltam meg, de jó sok lett. A borsónkat is felszedtem, az is szépen termett. A helyére majd megy a kukorica (ami kb. októberre meg is fog érni :-).

Aztán hétvégén anyósoméknál voltunk: a nagy melegben a patakban hűsöltek a gyerekek legszívesebben, de  a játszóteret is nagyon élvezték ismételten. Aztán jöttek nagynénik, nagybácsik, unokatesók néhányan, és jó volt velük találkozni, játszani, beszélgetni. Én meg találtam egy könyvet a polcon: Az indián hercegnő című ifjúsági regényt (a szerzőjére nem emlékszem) - igazából mesekönyvet kerestem a gyerekeknek, mert elfelejtettünk vinni, de ez a regény engem kötött le leginkább, még ott ki is olvastam :-). Voltunk Patakon is, várat néztünk, játszótereztünk. Drága Páromnak osztálytalálkozója is volt. Aztán a nagyfiúk leszedték papáék meggyét, amit ügyesen ki is magoztunk - kb. 100 l mennyiségben...

 

Hazatérve leszedtük a ribizlinket - két teli kosárral, igen szép termés volt. Elvetettem a kukoricát, palántáztam kelkáposztát, gazaltam - és gyönyörködtem a kertünkben - szerintem igen különleges látvány a sok virág között az ennivalónak való növényzet. Leszedtem az érett málnát is, aminek egy részét megettük, egy részéből meg fagyi lett. A ribizli magozásába jó, hogy életem párja is besegített, mert így is fél 11-ig dolgoztunk vele. A végén olyan fáradt voltam, hogy elfelejtettem kiszedni belőle a fagyasztóba, és összeturmixoltam az egészet... Reggel felöntöttem vízzel, cukrot húgom hozott még hozzá, mert nem volt elég itthon - így az egész több, mint 30 l lett. Lemertem a levét üvegekbe, a sűrűjéből lekvárt főztem. Aznap még virágot is ültettem, mert a szomszéd kertésztől kaptunk egy csomót. 

Tegnap Ópusztaszeren voltunk - a nagyok ingyenjegyet kaptak az iskolában ajándékba, a kicsiknek ingyen be lehetett menni, így csak nekünk kellett belépőt fizetni. Láttunk honfoglaló lovasbemutatót nyilazással és egyéb érdekességekkel, megnéztük a Feszty-körképet és körbejártuk az egész parkot. A tóparton ebédeltünk, és legjobban a skanzent élveztük - a tanyán segítettek kukoricát morzsolni, azt kővel megőrölték, Barni fára mászott, Klárit libák kergették meg. Az egész rendkívül bőséges látnivalót nyújtott, igen gazdag gyűjtemény van bemutatva a különböző típusú házakban. Nagy élmény volt, jól el is fáradtunk.

 

 Hazafelé még bementünk Solton az Oázis fagyizóba, mert a tanév-végi akciójuk keretében a kitűnő tanulók 5 gombóc ingyen fagyit kaphatnak náluk ajándékba, ha bemutatják a bizonyítványukat. Hát, ezt nem lehetett kihagyni - és megérte, mert nagyon finom fagyijuk van! :-)

 

Hazaérve vettük észre, hogy a ribizliszörpök kilőtték a tetejüket... Mentsük a menthetőt - felforraltuk (2 részletben) a szörpöt, újramostam az üvegeket, és újra szétmertem, és dunsztba raktam az egészet. Közben meg azon izgultam, hogy elég legyen a celofánom... de pont annyi volt, amennyi kellett :-) A fárasztó nap után az ismételt szörpözéssel 11-kor végeztünk... cseppet sem voltam kipurcanva... de remélem megmenekült a szörpünk az enyészettől.

Ma Dunaföldváron voltunk a DRK iskoláinak tanévzáró pedagógus "buliján". Voltak beszámolók, ebéd, torta, fagyi, szarvaspörkölt, a gyerekeknek sokféle játék, a felnőttek meg kedvükre beszélgethettek - jó kis nap volt ez is.

Tanév vége

Hála Istennek, ez is eljött! :-)

Már nagyon vártuk. Aki nem látott közelről pedagógiai munkát, meg kiidegelt pedagógusokat, az el sem tudja képzelni, mennyire kellett már a szünet. Persze a gyerekekkel is igen nehéz volt bírni az utóbbi pár hétben, már nekik is mehetnékjük volt. Sőt, akadt, aki az utolsó héten már be sem tolta a képét az iskolába. Végül is, minek azt? :-)

A gyerekeinkre büszkék lehetünk: színötös bizonyítvány, tantestületi dicsérettel - mind a kettőnek. Kemény munka áll mögötte. 

Barnabás nagyon küzdött, leginkább az olvasással, szövegértéssel, de gyakorlással sokat fejlődött. Sok versenyen volt, melyek közül a sakk volt a legkiemelkedőbb, persze nagy eredményeket 8 évesen még nem várhatunk el tőle. De lelkes, és miután apával gyakorol, nagyon szereti ezt a sportot. Borzasztóan maximalista, ha egy dolgozata nem 100%-os, hanem mondjuk 98%-os, akkor már ki van akadva - volt 1 hibája, hogyan lehet ezt túlélni????!!!! :-)

Janka elég linkóci volt év közben, még szoknia kell, hogy a felső tagozatban nem elég órán odafigyelni, itthon is elő kell venni a könyvet. És a szigorú tanároknál (pl. anyjánál) nem lehet megélni tanulás nélkül. Így pl. az ének 5-nél erősen rezgett a léc, de végül meggyőzött róla, hogy megérdemli - remélem én is meggyőztem, hogy tanulás nélkül nem megy... :-) Ő is sok és sokféle versenyen volt, több helyen lépett fel citeratudásával is. Közben lelkesen zongorázgat (csak hallás után, mert a kottát nem igazán csípi), dallamokat ír (vajon kire hasonlít ez a gyerek ??? :-).

Lesz mit olvasgatni a nyáron! :-)

Áradás nálunk

A mi városunkat sok szörnyű árvizet és jegesárt követően egy masszív, magas gát védi a Duna magas vízállásakor. Így igazából nem sok izgulni valónk volt. Ráadásul az ártér is egészen széles. Így 6,15 méteren illetve 6,2 méteren tetőzött a folyó kedden hajnalban nálunk (a két adat a két zsilip mérőszalagján volt). Nem sokkal volt magasabb, mint mikor Janka született. 

Mosógép mizéria és egy rendkívüli eladó

Mosógépünk már egy éve rakoncátlankodott. Tönkrement benne a tekerőszerkezet, és mikor egy-egy fázisból tovább kellett volna lépnie, csak kattogott. Ha nem vettem észre, egy egész délelőtt is eltartott a mosás (egy óra helyett). A helyzet egyre csak rosszabb lett. Eldöntöttük, ha megjön a fizetés, veszünk egy újat. Pénteken el is mentünk a városba (mivel nálunk nem lehet ilyesmit kapni). Bementünk az üzletbe, nézelődtünk. Az eladó mondta, hogy ha részletre vesszük, 9000 Ft-al kevesebbe kerül, és egy hónap múlva jelezhetjük a banknak, hogy egy összegben kifizetjük (a kedvezmény így is áll). No, ebben keressen logikát, aki tud. Gondoltuk, azért ez mégis megéri, így elmentünk a helyi pénzintézethez, hogy számlakivonattal igazolhassuk a jövedelmünket. Ez kb. fél órát vett igénybe (lehet, hogy több volt...). Visszamentünk a boltba, ahol nagy meglepetés ért minket. A számlánk ugyanis kettőnk nevén van, de csak a párom fizetése érkezik oda, azon pedig nem tüntették fel a nevét, csak azt, hogy jövedelem jóváírás X Ft. Így a hölgy nem volt hajlandó elfogadni, és mondta, kérjünk munkáltatói igazolást. Mi meg mondtuk, hogy frászt: Már így is egy csomó időt elpazaroltunk, ha még furikázunk is a két város között, már el is ment a kedvezmény... Párom írtó pipa lett, azt hittem fogja magát, és elmegy mosógép nélkül. Végül mégis megvettük, amit kinéztünk, igaz nem az olcsóbb áron. No comment.

Hogy ne csak rossz élményeink legyenek, történt egy pozitív dolog is. Radiátort is kerestünk az előszobánkba, de nem átlagos méretűre volt szükségünk. Bementünk egy üzletlánc helyi áruházába, kérdezősködtünk. Természetesen nem volt akkora, amekkora kellett volna, ellenben elmagyarázta valaki, hogy hol lehet kapni. Hazafelé be is néztünk, mert pont útba esett a DÉG Kft. boltja. Mikor odaértünk, láttuk egy hatalmas táblán, hogy 16-ig van nyitva (16.25 volt). De miután az udvarba be lehetett hajtani, mert  a kapu nyitva volt, meg egy kocsi is állt ott, bementünk. A bejárat az épület túlsó oldalán volt. Elsétáltunk arra, hogy az ablakon belessünk, van-e olyasmi, amire szükségünk van. És volt. Sőt. A bejárathoz érve láttuk, hogy az üzlet valójában 16.30-ig van nyitva, igaz az ajtó már zárva volt. De az eladó észrevett bennünket, és beengedett. Újraindította a kasszát, és eladta nekünk az utolsó darab akkora radiátort, ami kellett. Sőt, egy fél órát el is beszélgetett velünk a cég vízlágyító készülékéről, arról, miért büdös a csapvíz és hogyan küszöbölhető ez ki, hogyan lehet klórmentesíteni a zuhanyzóvizet és hasonlók (mi kérdeztünk!). Igen kedves volt, nem mondta, hogy lejárt a munkaideje és tűnjünk már el. Ilyen is van - Hála Istennek! :-)

Esküvőn jártunk

Ez a június ilyen esküvőkkel teli hónap lesz. Tegnap nősült egyik kollégánk. Janka koszorúslány volt. A ruháját megint én varrtam, mert így jóval olcsóbb volt, mintha kölcsönöztük volna, ráadásul meg is marad. Nagyon kis boldog volt, ahogy a ruha készült - olyan lesz, mint egy hercegnő :-)

Kollégánk osztályával, meg a többi kollégával külön is készültünk egy-egy énekkel, hogy meglepjük majd vele az ifjú párt. A készülődés közepette meglepetve szembesültem vele, hogy a gyerekeket egyáltalán nem érdekli ez az esemény... Mindenféle eszközzel igyekeztem rávenni őket, hogy ha már tanuljuk, gyakoroljuk a meglepetés éneket, jöjjenek is el, mert különben hiába az egész... Még fogadtam is velük, hogy az ofőjük elsírja-e magát, ha meghallja énekelni őket... Hiába minden igyekezet. Csalódással kellett tudomásul vennem, hogy 2 gyerek volt képes eljönni, akivel a szülő is jött... Így a 2 énekből egy lett, egy közös iskolai éneklés, amiben minden jelenlévő részt vett. Hihetetlen ez számomra, mivel mikor mi gyerekek voltunk, minden ifjú párt igyekeztünk meglesni az ablakból, kapu mögül. Képesek voltunk felfogni, hogy valami varázslatos dolog történik. És ha közelebbről is részesei lehettünk, mint vendégek, az nagy-nagy örömöt, izgalmat jelentett. Az az érzésem támadt, hogy miután a tanítványaink többsége igen nyomorult családokból származik, nem is láttak normális házasságot, családot maguk körül, ezért nem jelent ez nekik semmit a világon. Ez igen szomorú, mert gyakorlatilag a társadalom korcsosulását vetíti ki. Persze ez nem újdonság, csak nem túl jó érzés szembesülni vele. 

Maga az esküvő szép volt. A templom díszítése gyönyörű volt, mintha vízesés lett volna a padok oldalán, a tetejükön fehér virágok sok zölddel. Sok gyülekezeti tag is ott volt, mivel a menyasszony édesapja presbiter. Rengeteg vendég volt. Megszólalt az ének is, nem úgy, mint általában, hogy apuval ketten éneklünk duót... 

 Esküvő után kint volt egy kisebb vendéglátás, csokordobálás, fényképezkedés. A menyasszony csokrát Jankának sikerült elkapni (immár másodszor érte ilyen szerencse), amitől igen boldogságos lett. Fiú-csokor dobálás is volt, amit meg Janka koszorús-párja kapott el - jót mulattunk a helyzeten. 

Visszatérve a vacsora helyére táncolással, sütizéssel töltöttük az időt. Megállapítottuk, hogy nem ártana a művház elé néhány padot kirakni a kertbe, mert ilyenkor igen jól jönne. Jobb híján a biciklitartóra ültünk le, és mikor felálltam, vettem észre, hogy beleültem a gyantába, ami a felette levő fenyőről csöpöghetett rá...  Ciki. Korlátot is tehetnének a kert szélére, mert a gyerekek nagyon jót szaladgáltak ugyan, de mi kicsit féltünk, mikor rohan ki valamelyik a Fő utcára egy autó alá. Szaladgáltak, ismerkedtek, buborékot fújtak, jót játszottak. Csak Barniban támadt fel ismét a menekülési ösztön - tömeg, hangos zene, ismeretlenek - lelépett a mamáékhoz szó nélkül, és csak vacsorára jött vissza velük. A vacsora nagyon finom volt. A vőfély viszont eléggé elvette az étvágyunkat ízléstelen és bántó hangvételű (állítása szerint - vicces) dumájával. Ez van. 

Mindent egybevetve szép volt, jól éreztük magunkat, és még éjfél előtt alvó állapotba kerültünk. Ennek ellenére ma igencsak fáradtan keltünk, de majd kiheverjük :-)