Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2014. június 22., vasárnap

A ribizli és a meggy esete

Végre a hét első két napja után kiszabadultunk az iskolából. Apánk kirándulni vitte szülőföldjére az osztálya vállalkozó kedvű tagjait, mi meg itthon tettünk-vettünk. 
A ribizli már nagyon kiabált a bokrokon, hogy érett vagyok, tessék leszedni!!! - sok ág már a földön feküdt a tehertől. Barni volt olyan kedves és kitartó legény, hogy két órán keresztül szedte velem a bokrok ajándékát. Igaz, közben többször is lelket kellett önteni belé, mert unta a babramunkát. Közben átköltötte az éppen aktuálisan kedvenc meséjük, Mulán egyik betétdalát: 
- Bírni kell a próbát, vagy a (hun helyett) ribizli legyőz... - és hősiesen bírta is. Annyira édes volt, hogy nem álltam meg jutalmazni a munkáját (Janka meg irigykedett utána, mert ezt a melót bizony átaludta...).
A bogyókból 4,5 kg-ot eltettem a fagyba, hogy majd krém készüljön belőle. A többit pedig új módszerrel dolgoztam fel. Kaptam szülinapomra anyuéktól egy gyümölcs-lepárló edényszettet (3 lábos, amit egymásba lehet tenni. Alsóban víz, a felsőben, ami lukacsos a gyümölcs és a cukor, a középső pedig átjáróház - felfelé a vízgőz megy benne, fentről pedig a gyümölcs leve -alias szörp- gyűlik össze benne, amit egy csövön ki lehet ereszteni az üvegekbe.) - nos, ezt próbáltam ki. Vicces látvány volt, ahogy a bogyók kiizzadták magukból a gyümölcs levét! Kevesebb munkával járt és tisztább volt vele dolgozni. Eredményként ugyanannyi szörpöt kaptam, mint a régi módszerrel. Hosszadalmas eljárás volt, de mégis rövidebb, mint a régi. Egyenlőre tetszik a dolog. 17 üveg szörpi lett belőle.
Az idén a meggyfánk is beindult. Kivételesen rengeteg meggy termett rajta, szép nagy, egészséges, lédús szemek. Ezt már Janka is segített leszedni és feldolgozni. Ebből is került a fagyba. A maradékot szintén a lepárlóval vettem kezelésbe. 18 üveg szörp és 5-6 l lekvár lett az eredmény. Ez is gyorsabb, tisztább és egyszerűbb munka volt. És a hőkezelésnek köszönhetően nem kell aggódnom, hogy vajon felforr-e a szörpikém...
Gyönyörű és bőséges termésünk volt, hála érte Istennek! :-)

A két befőzős nap között pedig pihenésképpen kimostam (és vasaltam) az iskolai függönyöket és egyéb textíliákat a termeinkből.

2014. június 17., kedd

Kire ütött ez a gyerek?

Jankáéknak tanította be az osztályfőnökük ezt a színdarabot az anyák napi ünnepségre:-)

Tanév vége

Ez is eljött. Nehezen, de elérkezett.
A nagy gyerekeink ismét nagyot fakítottak. Keményen dolgoztak egész évben - tanultak, sportoltak, mindenféle plusz dolgokban részt vettek - jól el is fáradtak. Munkájuk gyümölcse a kitűnő bizonyítvány és az ezzel járó elismerések. Büszkék vagyunk rájuk! :-)

Nekem nagy próba volt ez az év. Az év eleji pedagógus-elvándorlás eredményeként bekövetkezett, amitől mindig is tartottam - osztályfőnök lettem. Féltem ettől a feladattól, mert sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint ha valaki csak oktat egy-két tantárgyat. Ráadásul egy nem könnyű 8-ik osztályt kaptam. Igyekeztem őket megérteni, elfogadni, segíteni nekik, bár elég béna voltam ezekben a dolgokban. Hogyan segítsek olyan dolgokban (pl. iskolaválasztás), amiben teljesen ismeretlen számomra is minden. Azért minden szépen rendben lezajlott. Persze volt, akivel sokat kellett veszekedni is - megpróbálni nevelni egy 16 éve neveletlen gyereket elég reménytelen vállalkozás. Nem volt egyszerű, mert ha már az osztályom, szerettem volna kicsit a gyerekeimként tekinteni rájuk és úgy is foglalkozni velük. De talán nem utáltak meg. Legalábbis a ballagási búcsúbeszéd szerint nem... kicsit meg is ríkatott a búcsúzó leányzó...
Borzasztó volt bemenni vasárnap reggel a feldíszített, virágárban úszó üres osztályba - olyan volt, mint egy ravatalozó - a virágtenger közepén a tablóval... Aztán persze, hogy a megbeszélt időre nem érkeztek meg a gyerekek, hozván a formájukat, nehogy búskomorságba tudjak esni miattuk :-). Az egyik fiam megérkezett utcai ruhában, hogy majd itt átöltözik - a táskájából előhúzva az ingét kiderült, hogy azon 1 db gomb volt csak... :-)))) ... nem is ő lett volna - legalább volt min mulatni :-).
Enyhe késéssel indult így a ballagás, de aztán behoztuk a lemaradást. Igaz, hogy a tanároknak szánt virágokat csak az ünnepség után tudták odaadni, mert előtte már nem volt idő. Ballagás közben volt azért kisebb pityergés itt-ott. 
Ballagás után kaptam szép virágokat és egy vázát, amibe belegravírozták az osztálynévsort - ez egy remek ötlet volt, életre szóló kedves ajándék. De a legjobban az esett, mikor egy ősszel hozzánk jött  leányzó azt mondta, egyáltalán nem bánta meg az iskolaváltást, mert az előző iskolájában csak azt sulykolták bele, hogy nem ér semmit sem, egy selejt ember, én viszont támogattam és bátorítottam és ez nagyon jól esett neki... Egy anyuka pedig azt mondta, bárcsak sokkal korábban hozzánk hozta volna a gyerekét, jobb lett volna neki... Ezek azért megerősítenek abban, hogy nem csináljuk olyan rosszul a dolgunkat.
Tegnap az osztályterem kipakolása volt a feladat - mindent eltávolítani, ami erre az évre, erre az osztályra emlékeztet. Kisöpörni az elhervadt virágokat... Olyan üres lett, olyan hiányos...
Bármilyen nehéz is volt ez a társaság (nem a többsége!!!), mindig emlékezni fogok rájuk, mint az elsőkre, akik segítettek osztályfőnökké válnom - sokat formáltak rajtam ők is. Remélem, mindből rendes ember lesz, azokból is, akiknek emberileg nem sok esélyt adnék erre.







Ide tartozik még egy apróság, ami kimaradt:
Olyan meglepetésben volt részem, amilyenben még sosem. Év végén nem csak a gyerekek szoktak jutalmat kapni, hanem a tanári szavazatok alapján az év két legjobb pedagógusa is. Meg is szavaztuk, és azok is kapták, akik szerintem is nagyon megérdemelték. DE miután ezeket átadták, én is sorra kerültem egy egészen más kategóriában, olyanban, amit még sosem jutalmaztak. Iskolánk reklámozásáért kaptam jutalmat (honlapkezelés, az iskoláról készült videók elkészítése, feltöltése, újságcikkek kezelése stb...). Meglepetésem határtalan volt. Ezeket én szinte hobbiból csinálom, mert jól esik - no de hogy ezért még jutalom is jár??? - ki gondolta volna???? :-))))

.

2014. június 10., kedd

A legjobbak elkerülnek minket...

Tegnap óta Klári is lázas és rettenet van a torkában.
Ma Barni is belázasodott, a torka még csak fáj, de nem ronda...
...a gyógyszertár most belőlünk gazdagszik - Mártinak pl.  új antibigyó kell, mert a hétvégitől folyik a hasa, a többit meg nem sorolom... 
...nekem meg kész vannak az idegeim...
... már fel kell írnom, kinek mikor mit adtam, mert követhetetlen a lázcsillapítás menete...
...borogatás kézen-fejen...
... a lázmérőnk lerázhatatlan, max. 37,2-ig bírom lerázni, de akkor is izomlázam lesz tőle - ki volt az az igen hülye, aki beszüntette a higanyos lázmérőt????? (A digitális ugyanis nálunk mindig csal, tehát használhatatlan. Ez a másik meg... :-((((( )...

...Janka vajon megússza, vagy holnap ő lesz a következő????...
 Úgy látszik ez a tanév úgy ér véget, ahogy elkezdődött.

 



2014. június 8., vasárnap

Márti

Zajlik az élet mostanában körülötte rendesen.

Kirándulni voltunk az ovis csoportjával Pesten még május közepén. Klára is jött velünk - ő külön kategória volt, bemutatta, hogy milyen, amikor hisztizik (az oviban nem szokott). Először a Mese Múzeumba mentünk, ami Budán van. A baj csak az volt, hogy az odavezető utak sorra le voltak zárva, így bent a városban bolyongtunk több, mint egy órát (az azt megelőző 1,5 órás utazást követően)... a gyerekek egy része a busz hátuljában már zacsiba / üvegbe pisilt (aki tudott), a lányokkal a rakparton oldottuk meg a problémát a busz tövében... a felnőttek pedig szenvedtek - velem az élen. Miután rájöttem, hogy nem szabadulunk hamarosan a buszból, és a hólyagom már totál begörcsölt, kezdtem figyelni, hol lehetne megoldás. Egy budai utcában araszoltunk rettentő lassan egy közlekedési lámpa felé, mikor megláttam egy kávéházat. Uzsgyi előre, hogy engedjen ki a sofőr - tűz a kávéházba, ahol nem volt WC, de útbaigazítást kaptam egy közeli helyhez, ahol végül nagyon kedvesen megmutatták a lehetőséget... Rohanás vissza a buszhoz (simán utolértem), ahol a többi szülő elég hangosan méltatlankodott, hogy mért nem szóltam nekik is, hová menekülök oly hirtelen  - rájuk még hosszú szenvedés várt.
Így hosszas viszontagságok után, fáradtan megérkeztünk a Mese Múzeumba, ahol volt egy foglalkozás a gyerekeknek, aztán bevethették magukat a mese birodalmába, és legyőzhették a sárkányt, betekinthettek a boszorkány konyhájába, királylánnyá, lovaggá vagy sárkánnyá változhattak. Nagyon élvezték.
Ezután mentünk az Állatkertbe. Itt Kári nagy hisztije után úgy döntöttem, hogy bérelek egy taligát (ez korábban sosem sikerült), és azon fogom húzni a lányaimat, mert nem volt kedvem cipekedni. Persze a többi gyerek irigykedett, az óvónénik lelkesen hessegették őket a kocsitól, de azért mindig akadt néhány utasunk (nekem nem volt ellene kifogásom). Sőt, voltak, akik szívesen húzták-vonták velem együtt a járművet. Jól elfáradtunk a nap végére, hazafelé mindkét lányom elaludt az ölemben, úgyhogy hívtuk apát, hogy jöjjön fel értünk a buszra, mert így leszállni sem tudtam.





Hazajőve nemcsak fáradtak voltunk, de kiderült, hogy Mártinak begyulladt a torka. Kapott rá antibigyót is, amit be is szedett, de igazából nem viselte meg a dolog nagyon.

Május végén elballagott az oviból. Minden nap számolta, mennyi van még hátra az első ovis ballagásáig. Lelkesen tanulta a versét, és nagyon várta a nagy napot. Aznap elég hideg volt, mégis az ovi udvarán rendezték a ballagást, mert bent nem fértünk volna el. Eljöttek Keresztszülei, Mama és Dóri is. Kapott sok szép ajándékot és rettenetesen boldog volt. A versét is nagyon ügyesen mondta el. 

A múlt héten egyik nap azzal fogad az oviban:
- Anya, szerelmes vagyok XY-ba!
- :-))))) (Az alma nem esett messze a fájától, mert XY apukája az én iskolás "szerelmem" is volt, de ezt nem árultam el neki, csak vigyorogtam nagyokat)
- Anya, és sok gyerekünk lesz!
- Biztos? 
- Igen. Nem olyan kevés, mint Neked, mert Neked csak négy van!
- :-))))

A napokban kérdezi:
- Anya, Isten mikor alszik?
- Sohasem.
- Akkor, ha meghalunk, és Istennél leszünk, mi is mindig ébren leszünk?

Most pedig a hosszú hétvége örömére tüszős mandulagyulladása van. Tegnapelőtt panaszkodott, hogy fáj a hasa, feje. Éjjel is. Tegnap reggel is. Akkor már adtam neki fájdalomcsillapítót, azt gondoltam, kicsit sokat volt előző nap a napon. Aztán a torka is fájt már és hányingere volt, délután pedig 39,2 lett a láza és hányt is. Szupi. Ma apa itthon maradt a két kicsivel, és nem jöttek Istentiszteletre. Mikor hazajöttem, megint benéztem a torkába - pici piros foltok, lepedékes nyelv, mandulák összeérnek... Ez nem közönséges torokgyuszi... Ebéd után kivittem az ügyeletre hogy lássa orvos - pechünk volt, mert éppen hazament ebédelni. Így telefonon megbeszélte az asszisztenciával, mit adjon a választékon szereplő szirupokból (amit ott készleten tartottak). Az asszisztencia kissé furán nézett rám, mikor azzal nyitottam, hogy torokgyulladása van - ugyan miből gondolom én ezt???? Ja lázas, meg fáj a torka... Azért, hogy ne csak telefonos orvosi ellátást kapjunk, belenézett Márti torkába - de nem mondott semmit, mi is lehet konkrétan a baj. Így aztán a neten néztem meg a tüneteket, meg hogy ilyen frenetikus betegmegtekintés után vajon jó gyógyszert kaptunk-e. Az adagolásról azóta sem vagyok meggyőződve, de talán keddig nem lesz baj, akkor úgyis kimegyünk a dokinkhoz. Mert azt is kinéztem, hogy ebben az esetben 10 napos antibigyó-kúra kell, amit kaptunk, az meg feleannyi ideig elég csupán. ... Reméljük a legjobbakat.