A sárospataki kerámiagyárért...

CSILLAGOSNÁL olvastam ezt a kezdeményezést. A pataki kerámiagyár jövője is elszomorító. Ha lehet még tenni érte valamit, akkor Csillagos terve egész jónak tűnik. Ha szereted az igényes, jó minőségű kerámiákat, és támogatni szeretnél munkahelyeket, akkor nézz be Csillagoshoz, és cselekedj!

A cukorbetegség gyógyítható

Megjött Szendi Gábor legújabb hírlevele. A témáról már sokat írt, de ez most egy jó kis összefoglaló. Ha valaki nem szeretné élete végéig szurkálni magát, és nem szeretne a cukorbetegség szövődményeitől szenvedni, váltson paleolit diétára!

Ha érdekel, itt elolvashatod a cikket! :-)

Isten látványa

"A kérdés, láthatom-e Istent, valódi kérdés. Kell-e látnom Istent? Ezen törtem a fejem. Nem valamilyen logikus választ kerestem. Egyszerűen feltettem a kérdést. Láthatom-e Istent? Szükséges-e, hogy lássam őt? A következő választ nyertem: Csak az hisz Istenben, aki közel van hozzá. Akihez közel van Isten. És fordítva, csak az van közel Istenhez, aki hisz benne. Aki látja őt, az már túl messzire került tőle. ...

Ha valaki az Alpok hegyeit, csúcsait szeretné látni, milyen messzire kell távolodnia, vagy esetleg más hegycsúcsra másznia. Ha látni akarom,messzire kell mennem. El kell távolodnom tőle.  ...

Isten mennyivel nagyobb a hegyeknél, és aki látni akarja, el kell távolodnia tőle. Fizikai szemléletmódból következően. Aki látja őt, az már túl messzire került tőle. Isten látványának keresésében is mindig messzebbre akarunk menni tőle. Látni akarjuk, bizonyítékot akarunk róla. De mihelyt meglesz a bizonyíték, már nem ér semmit. Akkor már messze van. És sírunk az elmulasztott áldás nélkül, a magányban Isten nélkül, országa nélkül. Ott távolodik a bizonyságunkkal, és kerül egyre messzebb. Láttuk. Istent távolodni látni a múlt, az elmúlás.

A jelen Istennel élni. Ugyanakkor vele élni a jövő is. Nem láthatom most, mert olyan közel vagyok, csak érzem, hiszem. Itt van, beszél velem, minden bűnöm, gonoszságom ellenére. Velem van. Vele vagyok. Ő a hegy, amit a nagy szerelemben már nem látni akarok."

-Soós Szilárd- (Morfondír - Kálvin Kiadó 2009.)

Ezzel kapcsolatban egy ige jutott az eszembe:

"...mert hitben járunk, nem látásban"

A buyufa alatt

Ezen a héten van iskolánkban a már hagyományossá vált alkotótábor. A különböző kreativitást igénylő foglalkozásokon és a sportoláson kívül természetesen igei alkalmak is gazdagítják a hét programját. Ezen a héten egy klasszikusnak számító könyv történeteit veszik sorra az áhítatokon a résztvevők. Ez a könyv pedig Paul White nagyon tanulságos könyve: A buyufa alatt. Mihelyt megtalálom a saját példányunkat (ha nem, akkor kölcsönkérek), fogok belőle történeteket hozni, mert tényleg nagyon jók, megszívlelendők. Most csak annyit írok róla, amit a neten találtam.

Megrendelhető: az EVANGÉLIUMI KIADÓ -nál, és a GOOD NEWS -nál, 700 ill. 630 Ft-os áron.

Van folytatása is (amit én még nem ismerek), címe: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán. Ez is az Evangéliumi Kiadónál kapható, de jelenleg elfogyott.

Találtam egy könyvajánlót is egy rövid részlettel a könyvből ITT:

"Kelet-Afrika széles pusztaságán van a tanganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi, a kórház gyógyszerésze éppen a gyomorbetegek orvosságát keveri… A gyógyszertár ajtajának árnyékában ülnek a lábadozó betegek és beszél­getnek.

„Én nagyon félek az oroszlántól” – mondja az egyik. Fe­jén és lábán vastag kötés van. Enyhén megborzong.

Egy hosszú, sovány fiú köhög és aztán lassan így szól: „Ha csak rágondolok Nzokára, a kígyóra, már libabőrös le­szek!”.

Az egyik maláriás férfi fáradt hangon teszi hozzá: „Hát még Kifaru, a rinocérosz! Még a föld is megrendül a lábai alatt, mikor szarvával vadul…” – nem tudja folytatni, ismét hidegrázása van; hangosan vacognak a fogai.

Daudi valami fehér port mér és az üvegbe szórja. „Az ál­latok valóban igen vadak és veszedelmesek” - szól megnye­rő hangján. „Ilyen Mubu, a moszkitó, Papazi, a kullancs és Hazi, a légy is. Parányi állatok ugyan, de ezerszer több em­bert ölnek meg évente, mint a dzsungel összes nagy ragado­zói együttesen. De van valami, ami még sokkal veszedelmesebb és mindig halálos…” Látható borzongás futott végig a hallgatóságon… „Különféle módon beszélek majd nek­tek erről a halálos veszedelemről… Figyeljetek!”

Az izgalmas előszó után rövid, meghökkentő, sőt megrázó állattörténetek, fabulák következnek Daudi előadásában. A hallgatósága egyre jobban megérti ezeken keresztül a Biblia alapvető üzeneteit, annak halálos komolyságát."

Új élet lovasoktató módra

Szintén a Familyben olvastam róluk, most meg is kerestem, be is linkelem, érdemes elolvasni a teljes írást!

"Egyik alkalommal aztán bevallottam az egyiküknek, hogy én már nem szeretem a felségem. Ő csendesen csak annyit kérdezett: „Mit gondolsz, mi a könnyebb: elmenni egy másik nővel vagy elhinni, hogy akit most úgy érzed, nem szeretsz, jobban fogod szeretni, mint bármikor?” Reggel aztán döntöttem."

"Ahogy meséltük is, nagyon különbözőek vagyunk, és máshonnan kerültünk egymás mellé, de ettől fogva egy közös célunk lett: az Urat szolgálni. Nekünk megadatott, hogy együtt dolgozhatunk, hogy a természet közelében élhetünk. Látjuk azonban, hogy a házaspároknak nincsenek közös dolgaik, nem szakítanak időt egymásra, pedig rendkívül fontos lenne akár csak hetente egy-két órát beszélgetéssel, közös tevékenységgel együtt tölteniük. Mi szállást, étkezést biztosítunk, lovagoltatunk, nyelveket oktatunk, és vendégeink a mindennapi tevékenységeink részesei is lehetnek. Jöhetnek velünk boronálni, kaszálni – amilyen munka éppen a földeken akad –, vagy segíthetnek az állatok körül. S közben beszélgetünk, együtt ebédelünk, ha igénylik. Jézus is együtt élt a közösséggel."

MI A KÖNNYEBB? 

Priszka boltja

Találtam egy blogot - jobban mondva a Family Magazinban olvastam róla ajánlót. Onnan eljutottam egy másikba - :-) - , ahol olvastam egy felhívást.

Létezik egy online keresztyén kézimunkák boltja, ahová "alkotótársakat" keresnek. Ha van kedved hozzá, nézz be! PRISZKA BOLTJA

A blog, ahonnan a boltba találtam, KAMILLA BLOGJA. Ő egy 6 gyermekes keresztyén anyuka, ha időd engedi, nézz be hozzá is! :-)

Balatonpart

Elapátlanodott állapotunk vége előtt egy nappal (szóval pénteken) utazásra adtuk a fejünket (mármint én, meg a 4 gyerek). Apánk 4 napig osztálykirándult (Vámosújfalu, Sárospatak, Vizsoly, Tokaj). Anyuék Kádártán, Alsóörsön töltötték az időt - természetesen dolgozással (mivel mással? - no, azért a rokoni találkozások, beszélgetések ugyanolyan fontosak voltak, mint a dolgozás :-) Mi meg elárvultan fejtük itthon a kecskét és ettük anyuék cseresznyéjét, málnáját... :-)

Szóval pénteken a kecskefejés után útra keltünk. Az idő természetesen előző éjjel romlott el... no, de mi az nekünk - ha az utat tervbe vettük, fürdést beígértük a gyerekeknek, menni kell. Miután eléggé korán sikerült felkelnünk (az izgalomtól), a gyerekek majdnem végigaludták az utat (hála Istennek!). Alsóörsre érve beszélgettünk kicsit dédimamával, keresztanyámékkal, megnéztük hogy halad az építkezés, a szabad ég alatt megettük finom bográcsos ebédünket, amit mama főzött, aztán irány a tópart. Már kezdett beborulni... Jé, volt szabad parkolóhely a parkolóban (a tömött parkoló a rémálmom!). Vettünk jegyet, aztán uzsgyi. Célba vettük a gyerekeknek kialakított pancsolót, amire keresztapám hívta fel a figyelmünket. Közben megcsodáltuk a játszóteret is - nagyon klasszul megcsinálták. A nagy homokozóban több helyre is vesszőből fonott árnyékos "bunkikat"  építettek - fele élő, fele holt vesszőből, szóval még zöld is volt :-) Nagyon  tetszett. De a pancsoló is szuper ötlet volt attól, aki kitalálta -és nagyon szép is. Fürdőruhába bújtak a kicsik, mi meg Dórival nagy kínkeservek árán felfújtuk az úszógumikat (erre kell a férfi a strandon - állapítá meg húgom :-). Irány a víz - kissssssééééé hiiiideeeeg.... Mi az nekünk?! Ha ezért jöttünk, csobbanni kell. A törpék már kéken vacogtak, de kijönni nem akartak. Azért így sem voltak bent 1/2 óránál többet. Közben láttunk vadkacsa-családokat is, meg hattyúkat is :-) Aztán még jobban béborult, így hiába jöttünk ki, töröltük szárazra magunkat, vettünk száraz ruhát - az hamarosan elázott az égi áldástól :-) Így tehát fél óra fürdésért (vacogásért) kifizettük az egész napi jegyet... De megérte, mert a törpék nagyon élvezték így is :-)

Strandolás után irány vissza keresztanyuékhoz. Némi kavarodás után (ez nálunk abszolút megszokott - idegtépő mivolta ellenére is) indultunk tovább Veszprémbe, hogy az aktuális szülinaposoknak beszerezzük a szülinapi ajándékot. Csak "szag után" mentünk, mert nem igazán tudtuk, hová is kell menni, de elsőre odataláltunk - így kell ezt csinálni :-) Megvettük, amit akartunk, aztán irány Kádárta, ahol Agyagásiék tanyáztak - majdnem teljes családi létszámmal. Szóval találkoztunk az unokatesókkal, törpékkel, meg Kereszttel is. Kicsit beszélgettünk, aztán jöttünk hazafelé. Nos, ez az út már korántsem telt oly nyugodtan, mint odafelé... a törpék ugyanis ÉBREN voltak, és: ablakot húzgáltak, ajtót nyitogattak -volna-, ettek, ittak, bekakilt (ez csak Klári volt), ordítottak - szóval adták szokásos formájukat. Még jó, hogy hazafelé anyu és Janka helyet cseréltek, így anyu jött velünk, Janka meg papáékkal. 

Kicsit fáradtan, de élményekkel telítetten, rokonlátástól megelégítetten, felüdülten értünk haza. Kellenek az ilyen napok! :-)

Málnahab - fagyi

Gyerekkorunk házi-fagyija volt :-)

2-3 tojásfehérje

kb 6-8 ek xukor

50 dkg málna

A tojásfehérjéket kemény habbá verem a xukorral. Ha már jó kemény, belerakom a málnát is, és a robotgéppel simára keverem.

Fogyasztható frissen, hűtve, fagyasztva.

Lehet más gyümölccsel is készíteni - eper, sárgabarack, szeder...

Málnakrémleves

A kecskefejés után szedtünk cseresznyét, meg málnát is. Jó sok volt :-) Hazaérve az a gondolatom támadt, hogy nem csak málnahabot csinálunk belőle, hanem kipróbáljuk levesnek is, az eper mintájára. Bevált :-) Nagyon finom lett :-)

1,5 literes lábos félig töltve málnával, majd 3/4-ig felöntve vízzel - nyersen összemixeltem, és így  hidegen adtam hozzá a xukorral kikevert 3 tojássárgáját (kevés levessel folyósabbá téve) , fahéjat. Ezután tettem csak tűzre, és forrásig melegítettem, aztán ki is kapcsoltam. A fehérjékből 3 kk xukorral habot vertem, vízen kifőztem galuskának, majd a leves tetejére tettem.
Ha valaki nem állhatja a magokat a levesben, még a turmixolás után szűrje át a levest! :-)

Kecskék...

Ki gondolta volna? Én biztosan nem... Az élet úgy hozta, hogy most pár napig nekem kell fejnem egy kecskét. Még sosem csináltam, de más megoldás nem volt. Az elmélet világos, csak egy apró részlet kimaradt az okításból, de az is lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé. Mindenesetre két kísérlet, és telefonos segítségkérés után csak sikerült szerencsétlen kecskét megszabadítanom a felgyülemlett tejétől :-) Egy kerek órai kemény munkába telt... szegény állat, nem tudom hogyan bírta elviselni. Mondjuk a felesleges tej feszítésétől megszabadulni az azért felemelő érzés... A gyerekek meg az ólon kívül drukkoltak... :-) Meg cseresznyéztek is közben :-) Remélem holnap már egyszerűbb lesz!!! :-)

Janka készítette szellemképes sztárfotó :-)

Segíts bingázni!

Végre sikerült úgy megcsinálni a kis biciklit, hogy most már használható. Márti nagy örömére. Tegnap még meg kellett lökni, hogy elinduljon, de estére már végigtekert egyedül a járdánkon. Ma már egyedül is el tudott indulni. Nagyon élvezi új tudományát! :-)

- Ezen jó bilizni! :-) :-) :-) - közölte tegnap... :-)

Ügyes nagylány egyébként, szépen leszokott a nappali pelusról. Egy jó hónapja vettük le. Az első napokban volt néhány kisebb baleset, de azóta ügyesen szól. Akkor is, ha valami oknál fogva mégis van rajta pelus. Szóval már bátran indulhatunk vele pelus nélkül is bárhová :-)

Tegnap Barni bicójának az ülését is megemelte apa. Viccesen próbálkozik felülni rá, de majd megszokja. Sikerült a pedáljának támasztva megállítani a bringáját, nagyon büszke volt magára:

Zablepény zölden

Ezt tegnap sütöttem, és nagggyon fincsi lett. Gondoltam hát, leírom a receptet, hátha valakinek van kedve kipróbálni. Akivel találkozunk Július 15-én (az tudja miért :-), az meg is kóstolhatja, mert a diétás kaják asztalán ez is tálalva lesz :-)

Szóval: Egy nagy tepsi lepényhez a következők kellenek:

Alap: 

30 dkg zabpehelyliszt

3 tojás (én most 4-el csináltam a ráadás miatt)

egy kk só (lehet kicsit több is)

víz - hogy olyan nokedli állagú legyen a tészta

Ráadás, amitől extra és finom lesz:

egy csokor petrezselyem apróra vágva

egy csokor metélőhagyma apróra vágva

egész szezámmag (érzés/ízlés szerint)

egész lenmag (szintén zenész)

Az egészet össze kell keverni, és kizsírozott tepsiben egyenletesen, vékonyan szétkenni. Kb. 25 perc alatt sül meg (nekem a széle teljesen el szokott válni a tepsitől). Ha kész, azonnal fel lehet szeletelni. Frissen a legfinomabb. Jó ízű magában is, meg bármilyen sós krémmel is. Mi tegnap halkrémmel ettük (1 szardíniakonzerv összekeverve 1 teavajjal -10 dkg-).

Ballagás

"Végre eljött, ennek is vége, az iskola udvara üresen áll..."

No ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve lesz apánk - azaz többet fogjuk látni idehaza (az évzáró hajrában csupán aludni járt haza - mi már aludtunk mikor hazaért, és még aludtunk, mikor már el is ment a dolgára). Tudtam én, hogy ez az "igazgatósdi" azzal fog járni, hogy még kevesebbet lesz itthon.... Néha nagyon nehéz ezt elhordozni. Amikor viszont szükség van rá, akkor hazaszakítja magát bármi áron - és ez jó. De miután a tavaszi szünetben sem volt egyetlen olyan nap sem, mikor ne lett volna valami dolga a suliban és ne ment volna be, a nyártól sem várok sokkal többet...

Jankánk túlteljesítette a szüleit: kitűnő bizonyítványt szerzett, 5 dícsérettel (nekünk ez sosem sikerült - én mondjuk nem is törekedtem rá). Büszke vagyok a nagylányomra!!! :-)

Jankáék osztálya

a ballagók fát is ültettek -szakiskolások hársfát...

...8-osok eperfát

igazgató bácsi :-)

Felteszek egy videót is, amit a ballagó osztályról (Zsombor volt az ofő) készített a kollégánk, akinek tegnap hoztam 3 videóját. Ezt a ballagáson játszották le, nagy sikert aratva.

Duna-parti növénykultúra...

Múlt vasárnap délután megint pancsoltunk kicsit a vízparton - igazából a gyerekek pancsoltak, mi meg örömködtünk bennük. Képzeljétek, miket találtunk a vízparton: paradicsomot, napraforgót ... a megszokott vízparti növények mellett... :-)

Szüntelenül imádkozzunk!

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. (Ef 6,18)

Egy forgalmas kereszteződésnél várakoztam a feleségemmel a az átkelésre. Megnyomtam a jelzőlámpát egyszer, kétszer, fél tucatszor. "Miért csinálod ezt?" - kérdezte a feleségem. "Elég egyszer is jelezni, nem fog gyorsabban zöldre váltani, ha sokat nyomogatod." "Tudom" - válaszoltam - "de valahogy ez mégis megnyugtató."

Kérdése eszembe juttatta az én egyik miértemet. A Biblia egyrészt arra biztat, hogy bizalommal imádkozzunk, tudva, hogy Isten meghallgatja kérésünket, másrészt viszont arra tanít, hogy szüntelenül imádkozzunk. Próbáltam megérteni, hogy miért, de arra jutottam, hogy az ima titka meghaladja emberi felfogóképességünket.

Bár szeretném hinni, hogy a világ imáim hatására megváltozik, tudom, hogy az egyetlen, amit tehetek, hogy Istenre támaszkodva, hittel imádkozom. Amikor imádkozom, függetlenül az aktuális körülményeimtől, megváltozik bennem valami. Nem csak arról van szó, hogy jobban érzem magam, hanem arról, hogy én magam változok meg. Van úgy, hogy nem akarok egy problémával Istenhez fordulni, de amikor végül mégis megteszem, ő mindig segít. Utána másképp látom a világot, és jobban bízom abban, hogy Isten megmutatja a megoldást.

A vízhordó története

Egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen tette a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek.

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság? Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyinkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban.

Kolléga videói

Van egy kedves nyugdíjas kollégánk a suliban, aki megszállott informatikus. Sok videót készít, pl. elkezdte a zsoltárokat egyenként videó-formába önteni. Nagyon igényes, szép videók. Én a YouTube-on most akadtam rá néhány munkájára, felteszem ide nektek, érdemes megnézni őket! :-)

Paleo - videók

Pocak Pannánál láttam egyet, aztán többet is találtam... :-)  

ÉTEL - MOZGÁS - NAPFÉNY viccesen :-)
(kinagyítva érdemes nézni, hogy a szöveg olvasható legyen)

Eperkrémleves

Miután a gyerekeknek nem ízlett túlságosan a kókusztejes eperkrémlevesem, újabb variációt eszeltem ki - piszokul egyszerű:

Végy egy akkora lábost, amennyi levest csinálni akarsz. Nálam ez a 3 literes volt legutóbb. A lábost félig tettem eperrel, majd 3/4-ig felöntöttem vízzel, és felforraltam. Mikor forrt egyet, levettem a tűzről, és botmixerrel pépesítettem. Mikor hűlt keveset, 4 tojássárgájával besűrítettem, raktam bele xukrot és cukrot (azért fele-fele, mert Klárinak megy a hasa a xukortól), meg kevés fahéjat is. Mikor készen lett, a 4 tojásfehérjéből 4 tk. cukorral habot vertem, galuskákat főztem belőle víz tetején (mint a madártejnél), és a leves tetejére tettem.  Na, ez a variáció már verhetetlen a törpéknél :-)

Konyha, konyha, kert, kert, konyha, kert...

Az utóbbi időszak másból sem állt... HÁLA ISTENNEK, van mit betakarítani, elrakni télire!!!! :-) A tavalyi év után ez szinte csodaszámba megy...

A növényeink szépen nőnek a kertben, a sztiviáim is gyönyörűen fejlődnek. Rengeteg ribizlink lett (két tele kosár!!!), lett egy nagy zacskónyi borsó, már ettünk saját répát, petrust, hagymát, karalábét is. Meggyünk nagyon kevés volt, de kaptunk három ládával, úgyhogy azt is tudtam eltenni. És ráadásul kitűnő a minősége is, évek óta nem volt ilyen jó (tavaly semmilyen sem volt :-(... ). Eprünk is sok termett, készült belőle lekvár, szörp, fagyi, leves, és még a fagyba is jutott belőle. A cseresznyefánkon is termett 4 szem gyümölcs, ami a gyerekeké lett - nagyon finom termése van, reméljük sokáig és jól fog majd teremni. Az idén már málnánk is lesz, sőt a szedren is van pár szem gyümölcs - nemsokára ezek is rendesen érni fognak. Anyuéknál szép volt a cseresznyetermés, úgyhogy kaptunk belőle két teli kosárral - jó sok befőtt lett belőle! :-) Bodzaszörpöt is raktam el, meg virágot is szárítottam teának. Most a körömvirágot szedjük folyamatosan és szárítjuk a szekrény tetején, tele van vele a kert. Amin viszont csodálkoztam, hogy az almafáink nem virágoztak. Pedig az öregebb már két évben termett is. Ennyire meggyötörte volna  a tavalyi év, vagy egyébként is előfordul az ilyen, nem tudom, de ez meglepett. A szőlőnk is elég gyatra, nem tudom lesz-e rajta egyáltalán termés - de az is csoda, hogy egyáltalán nem pusztult ki a tavalyi sok eső, vihar, és az azt követő betegségek miatt. Én nem szoktam vegyszerrel permetezni, csak növényi levekkel, meg fahamu van még használatban. Hát, ez nem bizonyult elégnek a tavalyi csapásokkal szemben.

Fárasztó a gyümölcsök felett hosszú órákon át görnyedni - napokon keresztül, de megéri. Saját gyümölcs - vegyszermentes, saját elrakás - kevés tartósítószerrel, ha lehet anélkül. És az ízekről ne is beszéljünk... :-)

ribizliszörp, meggyszörp

cseresznye, meggy

eper, bodza

Programdús péntek

Mi tagadás, nem volt egy egyszerű nap... még jó, hogy csak kétfelé kellett szakadnunk. Janka citeravizsgája Apostagon ugyanabban az időpontban volt, mint Barni ballagása az oviban. Én vittem Jankát, Barnihoz pedig apa, mama és Márti mentek. Klárival meg Dóri mulatozott közben. 

Janka az osztálytársával közösen citerázott, ügyesek voltak. Hibáztak ugyan mindketten (az izgalomtól), de tudták folytatni, és mivel ketten játszottak, annyira feltűnő sem volt. Több gyerek is játszott, jó volt hallgatni őket. A végén pedig a tanárnéni is bemutatót tartott nekünk, fantasztikus volt. Zárásként még sütizhettek is a gyerekek, úgyhogy jó kis délutáni alkalom volt ez. 

Nézzétek meg a videót, ez végre normális minőségű! :-)

Közben Barni szépen elköszönt az óvodától,óvónéniktől. Nem nagyon hatotta meg a dolog, úgy vettem észre. Több verset is mondott, táncoltak is. Keresztszülei is eljöttek, és kapott tőlük egy filcekkel, színes ceruzákkal, egyebekkel telirakott autós tolltartót. Nagyon örült neki, be is tette a szülinapjára kapott iskolatáskájába. Most már jöhet a várva-várt nyári pihenés! :-)

Esküvőn jártunk

Tegnap esküvőn jártunk. Egy kedves, gimis barátom nősült. Nagy öröm volt velük együtt ünnepelni. A lakodalom egy gyönyörű tanyán volt, ahol egy tóban hattyúk, vadkacsák és egyebek élnek. Ez volt az első látvány, ami megérkezésünkkor fogadott minket. A gyerekek nagyon élvezték. Az esküvő után Jankának sikerült elkapni a menyasszony csokrát! Teljes boldogság volt ez neki. :-)

A lakodalom nagyon jó hangulatban telt. Az ételek fantasztikusak voltak, a zenekar jól játszott. Voltak vicces pillanatok, mikor pl. Márti az üveg hamutartót tányérnak nézte, és beletette a pogácsáját :-) ... meg Klári oly nagyon éhes volt a vacsorára már, hogy nem volt türelme kanalazni a levest, hanem két kézzel tömte a szájába (az asztal alját elképzelhetitek...). Janka teljesen rátapadt az ifjú párra (ahogy azt ilyenkor szokta), és megtáncoltatta őket, fényképezkedett velük, folyton a nyomukban volt. Márti és Barni talált egy velük egykorú testvérpárt, egész este együtt játszottak. Nagyon jót táncoltunk. Klári élvezte a legjobban. Addig nem hagyta abba, amíg már minden második lépésnél el nem esett... 10 órakor hozták a tortát (csokis, túrós, epres, áfonyás), ebből még ettünk, aztán elköszöntünk az ifjú pártól.

Az esemény egyik különlegessége az volt, hogy a barátnőm volt a vőfély. Hát, minden szkeptikusnak elmondanám, hogy nő létére piszok jól csinálta a dolgát. Kedvesen és határozottan intézte az intézendőket, vezényelte az eseményeket. Minden házasodni készülőnek csak ajánlani tudom őt! :-)

Köszönjük ezt a csodás napot, hogy együtt örülhettünk velük! :-)

gimis "bandánk" családostul :-)