A napsütés kicsalogatott minket az udvarra, kertbe is. Végre lehet dolgozgatni odakint!!! A gyerekek is nagyon élvezik a kintlétet. Igazából csak akkor van baj, mikor be kell jönni. Ilyenkor kitör a lázadás. Klári borzasztóan élvezi az udvar négy-kéz-lábas felfedezését. És tanul: felmászik a padra, amit apa egy éve csinált, felmászik a kerítésre, és veteget - talált egy kibontott zacskó borsót, ami még tavalyról maradt, és elveteményezte a homokozóba - mi pedig Hamupipőkét játszottunk este, mikor ezt felfedeztem... talán mégsem a homokozóban kéne kikelnie...
De végre sikerült kitakarítani a virágoskertemet, amiben már szorgalmasan bújnak a hagymás virágok. És lassan a magok is bekerülnek a földbe a kertben. De látszik, hogy nem szokta a cigány a szántást, elszoktam a kinti munkától, mert a tenyeremtől kezdve az egész testem tiszta izomláz. Még a tüsszentés is fáj... na, majd elmúlik. Apánk megunta a kavicsdombot a portánk mellett, és Barnival elhordták a kapubejáróhoz, hogy ha egyszer 100 év múlva lesz kocsink, ne a sárban kelljen majd beállni az udvarra :-) Mindenesetre így azért pofásabb a házunk eleje.
 |
| igazi kis hölgy... |
 |
| apánk jól bírja :-) |
Ha szorosan is, de elférnek. Nagyon tetszenek.
VálaszTörlés