 |
| MAMA |
Nem volt híres ember, egyszerű parasztasszonyként élt Szeremlén. De szíve minden szeretetével szeretett minket, lelkészgyerekeket, mint a saját unokáit. Nekünk nem is Margit néni volt, hanem Mama. Bármikor mehettünk hozzá, és ő is mindig ott volt velünk, nekünk. Mikor 25 éve eljöttünk Szeremléről, akkor is a "pót-nagymamánk" maradt. Sokszor látogatott el hozzánk, hiányoztunk neki. Csupa szív volt, aki mindig csak adott, bármit, amije volt: csodaszép szőtteseket, szőnyegeket, amiket ő készített, gyümölcsöt, süteményt... Ha mi mentünk, ha ő jött, mindig megrakodva jöttünk el tőle, jött el hozzánk. Ámulatba ejtett... végül pedig megmarad a szeretet...
Most ő is hazatért Megváltó Urához. Régóta volt beteg, hosszú ideje gondozták, ahogy ereje fogyott. Betegségében, gyengeségében még egyik fia halálát is meg kellett érnie. Nehezen viselte. Gyászában találkoztunk vele utoljára, mikor meglátogattuk. Barni szokásához híven azért tudott neki egy kis vidámságot szerezni így is. Nagyon szerette ezt a kis-legényt is...
Márti neki, messzi-mamának mondta először a "mama" szót, és most, ahogy írom ezt a bejegyzést, idejött, és mondja, hogy a képen MAMA van... pedig már sok hónapja, hogy találkoztunk...
Drága Mama! Szeretetedre mindig emlékezni fogunk!!!
Ez a dal most Neked szól, aki a dajkánk voltál:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése