Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. április 25., hétfő

Recept

-         Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
-         Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
-         „A félreértett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem így hangúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan.” Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
-         Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
-         Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermekkoromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkrement házasságom miatt. De az a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sosem voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja, mit tegyek:
-         Mit tett eddig?
-         Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
-         Mióta imádkozik ezért?
-         Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
-         Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
-         Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
-         Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
-         Hát… hogy szeretni tudjam.
-         Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, hogy így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül, ugye? És az elmaradt. Így van?
-         Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
-         Szeretnék valami mást ajánlani.
-         Azért jöttem.
-         Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
-         Igen, körülbelül így.
-         Pedig Isten mindent megtett értünk Krisztusban…
-         A kereszten?
-         Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket…
-         De mit tegyek?
-         Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és közben imádkozzék érte, ha még tud.
-         De  mondtam, hogy gyűlölöm.
-         Meg akar gyógyulni?
-         Igen.
-         Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
-         Mit tegyek hát?
-         Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
-         Kiváltanám.
-         Bevenné?
-         Bevenném.
-         Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
-         Írom.
-         Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntöm őt, és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja… Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
-         Már évek óta nem zongorázik.
-         De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrósgombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont.
-         Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy, vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
-         A csókot is kell?
-         Igen.
-         Jaj!
-         Miért jaj?
-         Mert évek óta nem csókoltam meg.
-         Vállalja ezt  a hetet így?
-         Megkísérlem.
-         Isten segítse. Várom…

 Nem jött. Hetekig nem jött…
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:
-         Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette:
-         Adja másnak is oda ezt a receptet….
Tessék. 

-Gyökössy Endre: Mai példázatok-

3 megjegyzés:

  1. Igen,ez igaz. DE,ne haragudj,hogy a saját életem példája nyomán írok még hozzá valamit: "elhagyja apját és anyját...". Mi is együttlaktunk anyukámmal.Lánykoromban olvastam EZT a történetet, így próbáltam élni, DE anyukán NEM engedett el.Nem ajánlatos együttélni sajnos a szülőkkel,főleg olyannal,aki magához láncolja a gyerekeit. Én ebből tanulva, elengedtem az enyéimet. Újra és újra....Remélem,hogy sikerült....

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek Veled! Bár szerintem ez szülői hozzáállás kérdése. Szerintem mi nyugodtan együtt tudnánk élni anyuékkal, de anyósomékkal is, ha kellene. És ha egyszer szükség lesz rá, szívesen várom majd bármelyiküket az otthonunkba. Azt azért hozzá kell tennem, hogy mi a házasságunk első napjától külön éltünk tőlük. De jó, hogy anyuék azért elérhető távolságban vannak a "falu" másik végében! :-)
    Igazából nekem ebben a történetben most nem ez volt a fontos, hanem a gyűlölet maga és annak megoldása, feloldása szeretetté. Ezért is emeltem ki az erre vonatkozó részleteket.

    VálaszTörlés
  3. Igen, a gyűlölet feloldására nagyon hasznos és megéríntő.
    Csak mivel énnekem ez a történet az életem egyik fő elemévé vált, kijött belőlem a többi.Talán a félelem,hogy nehogy mások is félreértsék,ahogy én.....Mert az olyan anyuka, aki elmarja a férjet a lánya mellől,attól fizikailag távolra kell menni és onnan szeretni. Sajnos....

    VálaszTörlés