Recept

-         Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

-         Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.

-         „A félreértett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem így hangúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan.” Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

-         Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

-         Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermekkoromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkrement házasságom miatt. De az a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sosem voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja, mit tegyek:

-         Mit tett eddig?

-         Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

-         Mióta imádkozik ezért?

-         Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

-         Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

-         Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

-         Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

-         Hát… hogy szeretni tudjam.

-         Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, hogy így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül, ugye? És az elmaradt. Így van?

-         Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

-         Szeretnék valami mást ajánlani.

-         Azért jöttem.

-         Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

-         Igen, körülbelül így.

-         Pedig Isten mindent megtett értünk Krisztusban…

-         A kereszten?

-         Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket…

-         De mit tegyek?

-         Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és közben imádkozzék érte, ha még tud.

-         De  mondtam, hogy gyűlölöm.

-         Meg akar gyógyulni?

-         Igen.

-         Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

-         Mit tegyek hát?

-         Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

-         Kiváltanám.

-         Bevenné?

-         Bevenném.

-         Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

-         Írom.

-         Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntöm őt, és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja… Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

-         Már évek óta nem zongorázik.

-         De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrósgombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont.

-         Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy, vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

-         A csókot is kell?

-         Igen.

-         Jaj!

-         Miért jaj?

-         Mert évek óta nem csókoltam meg.

-         Vállalja ezt  a hetet így?

-         Megkísérlem.

-         Isten segítse. Várom…

 Nem jött. Hetekig nem jött…

De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:

-         Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette:

-         Adja másnak is oda ezt a receptet….

Tessék. 

-Gyökössy Endre: Mai példázatok-