Van egy igaz történet egy kisfiúról, akinek a húga vérátömlesztést kellett, hogy kapjon. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy a húgának ugyanaz a betegsége, mint amiből a kisfiú két évvel ezelőtt felépült. A kislánynak úgy van esélye a túlélésre, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki ezt a gyilkos kórt már legyőzte. Így a kisfiú ideális donornak bizonyult.
-Adnál vért a kishúgodnak? - kérdezte a fiút az orvos
A kisfiú kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt az orvosnak:
- A húgomért igen,doktor bácsi.
Megtörténtek a szükséges vizsgálatok, és eljött a nagy nap.
Betolták a két gyereket a kórterembe. Johnny erős és egészséges volt, Mary sápadt és sovány. Mikor tekintetük találkozott, Johnny bíztatóan mosolygott Maryre. Mikor a nővérke beleszúrta Johnny kezébe a tűt, a mosoly lehervadt a kisfiú arcáról és némán figyelte, ahogy átfolyik a vére a csövön. Egy kis idő múlva Johnny reszkető hangja törte meg a csendet.
- Doktor bácsi mikor fogok meghalni? - kérdezte félénken
Az orvos csak ekkor értette meg, hogy miért tétovázott egy kicsit a gyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy adna-e vért a testvérének. És azt, hogy milyen önfeláldozás volt ez a kisfiú részéről, hiszen ő valóban azt hitte, hogy meg fog halni ha ezt megteszi. Az életét adta volna oda a testvéréért.
Ekkor elmagyarázta neki az orvos, hogy nem fog meghalni, viszont a testvére meg fog gyógyulni az új vértől.
Érted ki adná oda az életét? Ezek azok az emberek, akiket érdemes, és meg is kell becsülnünk, és nekünk is meg kell tennünk értük mindent, amit csak tudunk, és amíg lehetőségünk van rá! Néhány dolog, amire most törekszel, akkor üresnek fog tűnni. Néhány dolog, ami most felzaklat, akkor jelentéktelennek fog tűnni, tehát hozd ki a lehető legtöbbet minden pillanatból! Hozz létre olyan emlékeket, melyeket aztán kincsként őrizhetsz.
Mert ők pótolhatatlanok! Ezt csak akkor értjük meg amikor már nem lesznek. Cselekedjünk tehát amíg nem késő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése