Megint eltelt 5 év... fel sem tűnt, úgy rohan az idő. Szombaton újra osztálytalálkozónk volt. Úgy készültem rá, mint egy első bálozó lány az első báljára :-) Napokig lázban égtem, de közben vegyes érzelmek töltöttek el. Milyen lesz, mennyit változtak a többiek (nem csak külsőleg!), tudunk-é majd beszélgetni...
Igazából külsőre nem is változtak sokat, mindenki abszolút felismerhető volt :-). A beszámolók, beszélgetések nagy örömmel töltöttek el: megelégedett, vagy ha nem egészen, akkor küzdeni akaró emberek beszámolói voltak ezek. Tele vidámsággal, és CSALÁDSZERETETTEL. A 33 fős osztályunkban jelenleg 45 gyerekünk van. Nem egy nagycsaládos akad köztünk, ennek örültem a legjobban (engem azért senki nem akar túlszárnyalni a 4 gyerekemmel! :-) Persze én megint hoztam a formámat (utálok beszélni), és csak hebegtem-habogtam a beszámolómnál (pancser! :-). Mindig ilyen voltam: szívesen meghallgatok én mindenkit, aki beszél hozzám, csak nekem ne kelljen megszólalni... írni azt jobban szeretek.
Osztályfőnökünk meglepetést hozott nekünk: a matek és magyar érettségi dolgozatainkat! :-) Vicces volt látni őket, sok tanári megjegyzésen jót mulattunk :-) Természetesen mindenki hazavitte az irományait.
Jó volt együtt lenni, jó volt látni, hallani a többieket, és jó tudni, hogy többségüknek rendben van az élete! :-)
itt voltunk |
Nagyon finom volt a vacsi is! :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése