Lehet, hogy tudnom kellett volna, de ma lepődtem meg az Ige olvasása közben, hogy már Ézsaiás is megmondta, nem csupán az Újszövetségben olvashatunk erről:
"Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be,
amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek."
Ézsaiás 51,16
Sokan félnek tőle, mi lesz, ha ez a világ egyszer elmúlik. Mindenféle időpontokkal rémisztgetik a jónépet. De megnyugtató dolog, hogy egyrészt amellett, hogy a Biblia sok helyen beszél arról, hogy egyszer valóban vége lesz ennek a világnak, de azt senki nem tudhatja, mikor, csupán maga Isten. Innentől kezdve pedig kár találgatásokba, jóslatokba merülni. Másrészt viszont több helyen is olvassuk, hogy hogyan veszi gondjaiba Isten a hozzá tartozókat abban az időben. Itt pl: "kezem árnyékával takarlak be"... Mitől kell tartanom, ha Alkotóm és Szabadítóm az utolsó órában és azon túl is velem lesz?!
ÉS. Új ég, új föld - ha már új, akkor nyilván a mostaninál is szebb és gyönyörűbb, arról nem is beszélve, hogy ott nem lesz se bánat, se sírás, se nyomorúság. Hát nem várni kéne, ahelyett, hogy félelemmel tölt el a gondolata?!
Zárójelben jegyzem meg, hogy aki nem tartozik Isten gyermekeinek népes családjába (itt most nem a templomos, magukat keresztyén, vagy jó embereknek tituláló emberekről beszélek, hanem az ÉLŐ HITŰ keresztyén emberekről), az mondjuk joggal fél és retteg... DE a jó hír az, hogy ma még mindig van lehetőség odatalálni Őhozzá, kérni a bűneink bocsánatát, és lehet Vele új életet kezdeni! :-)
(Kötelező olvasmány: J. F. Lövgren: ...és lámpásaik kialusznak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése