Lelki értelemben véve nehéz hónapok állnak mögöttem. Meghalt az osztálytársam, akihez nem voltam képes elmenni - meghalt a barátnőm, akivel sajnos nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy szerettem volna, és nagyon bánt, hogy nem tudtuk megbeszélni, és így ment el - elégedetlen vagyok magammal minden szinten: anyaként, pedagógusként, keresztyén emberként... Kívülálló mondhatja ugyan, hogy túl nagyok az elvárásaim magammal szemben, de én szeretem tökéletesen csinálni, amit csinálok,és ha ez nem sikerül, márpedig nem sikerül, akkor jön a kibukás. Ezekről a dolgokról több bejegyzésben is írtam már korábban, részletesebben. És ezek után jött még az előző bejegyzésem tárgya is... Mi volt bennem? Kétségbeesés, düh, mert hiába szeretnék más lenni, hiába szeretnék változtatni, egyszerűen nem megy.
És mit mondott erre Isten?
Először a gimis osztályigénket kaptam ajándékba Tőle:
"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."
(Ézsaiás 40, 29-31)
Tegnap reggel oly friss voltam, hogy csütörtöki igét olvastam ugyan, de nem vettem észre, hogy a múlt hetit. De a lényeg nem is ez, hanem amiről szólt:
"Emlékszem szövetségemre, melyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled."
(Ezékiel 16,60)
Pál írja:"Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Jézus Krisztus napjára."
(Filippi 1,6)
Este, mikor észrevettem a reggeli bakit, elszontyolodtam... már megint...és ekkor jött az aznapi Ige:
"Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."
(Ézsaiás 41,9-10)
Merje valaki azt mondani, hogy nem kegyelmes az Úr Isten... Kell ennél több egy összetört szívnek? Mondhatom én, hogy utálom magam, mikor az Isten azt mondja, hogy Ő nem vet meg? Milyen jó, hogy az életem az Ő kezében van!!!! A legeslegjobb lelkigondozó Ő. És már nem is vagyok annyira keserű, egy nagy-nagy tehertől szabadultam meg, ami már-már a földbe sulykolt. Hogy mit lát bennem Isten? Miért nem vet el? Mert szeret. Ennyi. És én csak hálás lehetek Neki ezért...
Csak pozitívan, Zsuzsi! Nem kell túláradó önbizalom, de ne keseredj el. Lásd meg mindenben a jót, minden pillanatban adj hálát valamiért. A gyerekekkel is könnyebb, tudom, ha folyton megdicsérjük őket bármiért.
VálaszTörlésZsuzska, írtam neked egy emailt, nem tudom láttad-e, nem változott meg az email címed? Valamelyik blogodhoz én is írtam, de elszállt. Valamit nem jól csináltam. Napraforgókkal kapcsolatban kérdeztem tőled.
VálaszTörlés