Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. december 14., szerda

"Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság"

Annyira tudja nyomasztani az embert a saját nyomorúsága. Megkötöznek a problémák, a bántalmak. Szörnyű dolog, amikor az ember csak a saját nyomorúsága körül tud forogni, másra se tud gondolni. Fizikailag súlyt a porig, szinte alig tudja vonszolni magát az ember ilyenkor - testileg is. Sok ilyen bejegyzést olvashattatok mostanában nálam is. Csupa panasz, szomorúság... Lebénít az egész, moccanni is alig tudsz tőle. Rettenetes állapot. Úgy gondolom, szó szerint pokoli. Ez az, ami elől az ember folyton menekülne, de nincs hová. Ha valaki így, megoldás nélkül megy el, az egy örökkévalóságon keresztül cipelheti ezeket a terheket - és ez tényleg maga a pokol. Nem vasvilla, forrongó üst - lelki terhek, melyek sokkalta súlyosabbak ezeknél...
Keresztyénként tudom, hol van a megoldás. Sokszor mégis nehéz újra és újra odatalálni a Szabadítóhoz. Én magamnak sokszor nehezebben bocsátok meg, mint Ő nekem. Amikor két hete azt mondta nekem, hogy Ő nem vet el engem, még mindig számít rám, az maga volt a csoda. A Szabadító újra-megtalálása. És amikor el mertem mondani a többieknek a kórusban, miért fontos nekem Ő, a hitem, az is olyan töltést adott, amiről már rég el is feledkeztem, hogy adhat. Mert igazából a bizonyságtétel azon túl, hogy másokat is elindíthat vagy megerősíthet a hitükben, magát a bizonyságtévőt tudja a leginkább megerősíteni, sőt szabaddá tenni. Mert azóta szabadabbnak is érzem magam. Nem feszélyeznek úgy a korlátaim, mint korábban. Valóban igaz, amit Ézsaiás ír:  "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." Valóban, mintha szárnyakat kaptam volna. Sokkal könnyebb a mindennapokat végigélni. Nem kell egyfolytában pörölnöm, békésebben tudom kicsit felfogni és kezelni a dolgokat.
Lelkileg nagyon nehéz éven vagyok túl. De jó, hogy így Adventben hozzám is újra elérkezett a Szabadító, a maga szeretetével, kegyelmével és újra szabaddá tett! Megszabadított mindentől, ami egész éven át rám rakódott, nyomasztott. Felemelt az ő kegyelmével, szárnyakat adott szeretetével :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése