Nőikar :-) :-) :-)

Úgy gondolom, fantasztikus esténk volt tegnap! Leírom Nektek részletesen, mert nekem a tegnap este egy katartikus élmény volt!!!!

 

Nos. Úgy izgultam már előző nap, mint aki egy fontos vizsgára készül. Sütit sütöttem -közben a lányok teljes káoszt idéztek elő a gyerekszobában, még a könyvespolcot is lepakolták-. Vártam apánkat, hogy mehessek próbálni. Elvittem egy csomó cuccot, hogy ne az előadás napján kelljen annyit cipekedni a bicóval. Közben fájt a kezem és fájt és nem akarta abbahagyni... :-( Odaértünk a Művházba. Hát a terem zárva volt, amiben próbáltunk -és előadtunk- volna. Nagy nehezen sikerült kulcshoz jutnunk. De odabenn újabb akadály várt minket : azt tudtuk, hogy a falon kiállítás van, de hogy a terem közepén asztalokon is, azt nem. ? Most mi légyen? Így nem lehet előadást csinálni. Úgy döntöttünk, hogy elfoglaljuk a nagytermet, mert az előrejelzések szerint úgyis annyian lesznek, hogy ide nem is férnénk be (én ettől azért annyira nem tartottam...). Csak a nagyteremben nincs zongora, amire viszont feltétlenül szükségünk van. Jött kedves zongoratanárnő - barátosnénk, mert úgyis hozta a zongorista gyerekeket próbálni, és megoldotta a problémát: Elhozta a saját szintetizátorát, ami egy totál profi hangszer - pedálja  van, és a hangja megtévesztésig hasonlít mechanikus ősére. Egyszóval megmentette az életünket és az előadásunkat :-) Ezzel a kis akcióval egy órát csúszott is a próbánk. Volt még mit csiszolgatnunk, jól elment az idő. Az éjszaka rövidnek bizonyult. Reggel még nekiálltam újabb kártyákat, ajándékokat gyártani (kevésnek tűnt, amit eredetileg legyártottam), és kinyomtattam a kész konferálást is. Sütit is sütöttem még. Ebédet főzni már nem maradt időm, így lecsót ettünk. Még gyakorolni is kellett, mert nagyon béna vagyok, ha zongorázni kell - főleg mások előtt. Zsombor kitalálta, hogy a hintót csomagszállításra is használhatnám kivételesen, úgyhogy ebbe pakoltam amit még vinni kellett. Gyerekek helyett most egy kukányi - :-) - virág, tálcák, sütik, egyebek utaztak benne. Amíg lezuhanyoztam, a lányok kiszedték az összes m.a. poharat a hintóból, és szétszórták az udvaron... szerintetek mennyire voltam ideges? ... Végre hazaért apánk is, úgyhogy indulhattam. Anyuéknál még beraktuk az előző nap beszállított holmit, aztán irány a Művház. Berendeztük a termet, megterítettünk, díszítettünk, kicsit próbáltunk, aztán felültünk a színpadra a székeinkre és vártuk a közönséget.

A közönség pedig -várakozásomon felüli létszámban- jött. Olyanok is jöttek, akik nemigazán szoktak részt venni ilyen programokon. 100 körüli nézőnk lett - még jó, hogy tényleg a nagyterembe vettük be magunkat, mert a másikban nem fértünk volna el... 18 óra. Kórus feláll, előrelép, közönség elnémul, majd teljes tapsviharban tör ki - ilyet még nem pipáltunk, hogy mielőtt egy hangot is énekeltünk volna, már tapsolnak... És végig, mindent megtapsoltak. És figyelmesen követték a műsort (duma nélkül!). És volt, aki könnyezett is! És a gyerekek hihetetlenül aranyosak voltak, szépen zongoráztak, szavaltak. És nagyon örültek a meglepinek, amit csináltam nekik.  És a végén gyönyörűséges virágcsokrot kaptam a kórustól! :-)

Nem mondom, hogy az előadásunk zeneileg tökéletes volt, mert sok baki volt benne. Hiába, nem vagyunk profik -főleg én a zongoránál... De a lelkesedésünk kipótolta a tudásbeli és koncentrálóképesség beli hiányosságainkat. Annyira jó hangulat volt, annyira vevő volt a közönség, a végén még énekeltek is velünk: Kell még egy szó, mielőtt mennél... én majdnem sírva fakadtam, mikor az egész terem zengett az énekszótól... :-) A sok izgalom után egy bakikkal fűszerezett, de mégis tökéletes esténk volt. (Baki nélkül nem is igazi - élettelen...)

Az előadás után még volt egy kis eszem-iszom. És közben csak jöttek és jöttek a gratulációk, puszik: szép volt, megható volt, jó volt a műsor összeállítása, ilyen jó színvonalú kulturális műsor már évek óta nem volt itt... és hasonlók. Szerintetek dagadt a mellem a büszkeségtől és az örömtől? Ráadásként az előadásunk megnyert egy pár emberkét az éneklésnek is, talán többen leszünk ezentúl a kórusban! 

Megérte a sok fáradtság! Örömöt tudtunk szerezni, egy szép estét azoknak, akik eljöttek meghallgatni minket. Meg magunknak is, mert szerintem mindannyian teljes boldogságban úsztunk.

felnőtteké

gyerekeké egy csoki és egy körmönfont könyvjelző kíséretében

ezt kaptam -  Hát nem gyönyörű?!

Műsor:

1.        Karai József – Nagy László: Új regösének

Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket! Nagy László sorai ugyan nem a tavaszi időszakra íródtak, de jókívánságai az év bármely időpontjában érvényesek. Köszöntésként Nagy László: Adjon az Isten c. versét hallhatták Karai József feldolgozásában.

                Műsorunkat az eddig megtanult legkedvesebb darabjainkból, dalainkból válogattuk össze. Témánként egy-egy csokorba kötöttük, s a dalcsokrok között a Violin Művészeti Iskola zongoristáit, illetve a Családiasan Petőfivel szavalóverseny dunavecsei legjobbjait hallhatják majd 1-1 előadással. Fogadják őket, bennünket olyan szeretettel, amilyennel készültünk a ma estére!

Első csokrunkban 2 madrigál hangzik el a XVI. Századból:

2.        Vecchi: Néked zeng ez a dal

3.        Jaques Arcadelt: Az élet ünnepel

A vidám, tavaszi dalok után következzék néhány ifjú zongorista!

- Tauser Gerda és Görög Katalin - Doppler Károly: Csárdás

- Bognár Beatrix és Balogh Zsófia - Pap Lajos: Légyfogó

- Erdélyi Noémi - Csajkovszkij: Nápolyi ének

- Erdélyi Rebeka - Gyertyafény keringő

Nagyon szeretjük a népdalokat, népdalfeldolgozásokat. Talán azért, mert lelkünk mélyéből erednek, zenei gyökereink ezekből fakadnak. Következik tehát:

4.        Kodály Zoltán: Gergely-járás

5.        Maros Rudolf: Háros felől

6.        Bárdos Lajos: Hej, igazítsad!

A tüzes dallamok után következzék 2 vers lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor tollából! Előadják: Szarka Eszter és Kovács Zita

Petőfi verseit mi is szeretjük, de hozzánk illően inkább énekelni. Az elmúlt években számtalan Petőfi verset énekeltünk már a különböző rendezvényeken, most az 5 legkedvesebbet hoztuk el önöknek. Dallamaik az én lelkemben születtek meg. A versek címei:

7.        Nem nézek én, minek néznék? Az égre…

8.        Szeptember végén

9.        Erdőben

10.     Egy gondolat bánt engemet

11.     Ki gondolná, ki mondaná…

A dalok után következzék újabb 2 szavalat. Akik pedig Petőfi gondolatait tolmácsolják: Ambrus Gréta és Garamvölgyi Boglárka

Mint Petőfi, mi is szeretjük hazánkat, szeretünk itt élni, szeretünk gyönyörű országunkról, magyarságunkról énekelni. Most 3 ilyen dal következik:

12.     Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

13.     Koltay Gergely: Öleld át, ki melletted áll

14.     Koltay Gergely: Ez az ország a hazád

Van még 2 kedves zongoristánk, akik már régóta várják, hogy megmutathassák tudásukat nekünk:

- Gyimesi Magdolna - Oginszkij: Polonaise

- Jeges Miklós - Ballada

Fogadják őket szeretettel!

Volt már szó róla, hogy szeretjük gyönyörű kis hazánkat. De nem elég szeretni, tenni is kell érte, hogy ez a szép teremtett világunk a maga természeti csodáival még sokáig megmaradjon, unokáink is csodálhassák. Valahogy így szól a bölcs mondás: A Földet nem az őseinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Természeti világunk óvásáról szól utolsó előtti dalunk:

15.     Lovass Ágnes: Ima a Földért című versét Dévai-Nagy Kamilla zenésítette meg.

Koltay Gergely dalával szeretnénk búcsúzni, s szeretnénk megköszönni jelenlétüket, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy eljöttek és meghallgattak minket. Ha valaki szeretné, énekeljen velünk!

16.     Kell még egy szó, mielőtt mennél...

Készült videó is, ha kézhez kapjuk, és fel tudom esetleg tölteni, akkor "hangos"  élménybeszámolót is nézhettek! :-)