Szeretetnyelvek

... már megint... Most Mamkánál láttam egy videót erről. Be is rakom nektek ide, egy másik kíséretében, ahol a boldog házasság hatásairól szól a szószóló. Jó dolgok hangzanak el mindkettőben, érdemes végignézni! :-)

Nőikar :-) :-) :-)

Úgy gondolom, fantasztikus esténk volt tegnap! Leírom Nektek részletesen, mert nekem a tegnap este egy katartikus élmény volt!!!!

 

Nos. Úgy izgultam már előző nap, mint aki egy fontos vizsgára készül. Sütit sütöttem -közben a lányok teljes káoszt idéztek elő a gyerekszobában, még a könyvespolcot is lepakolták-. Vártam apánkat, hogy mehessek próbálni. Elvittem egy csomó cuccot, hogy ne az előadás napján kelljen annyit cipekedni a bicóval. Közben fájt a kezem és fájt és nem akarta abbahagyni... :-( Odaértünk a Művházba. Hát a terem zárva volt, amiben próbáltunk -és előadtunk- volna. Nagy nehezen sikerült kulcshoz jutnunk. De odabenn újabb akadály várt minket : azt tudtuk, hogy a falon kiállítás van, de hogy a terem közepén asztalokon is, azt nem. ? Most mi légyen? Így nem lehet előadást csinálni. Úgy döntöttünk, hogy elfoglaljuk a nagytermet, mert az előrejelzések szerint úgyis annyian lesznek, hogy ide nem is férnénk be (én ettől azért annyira nem tartottam...). Csak a nagyteremben nincs zongora, amire viszont feltétlenül szükségünk van. Jött kedves zongoratanárnő - barátosnénk, mert úgyis hozta a zongorista gyerekeket próbálni, és megoldotta a problémát: Elhozta a saját szintetizátorát, ami egy totál profi hangszer - pedálja  van, és a hangja megtévesztésig hasonlít mechanikus ősére. Egyszóval megmentette az életünket és az előadásunkat :-) Ezzel a kis akcióval egy órát csúszott is a próbánk. Volt még mit csiszolgatnunk, jól elment az idő. Az éjszaka rövidnek bizonyult. Reggel még nekiálltam újabb kártyákat, ajándékokat gyártani (kevésnek tűnt, amit eredetileg legyártottam), és kinyomtattam a kész konferálást is. Sütit is sütöttem még. Ebédet főzni már nem maradt időm, így lecsót ettünk. Még gyakorolni is kellett, mert nagyon béna vagyok, ha zongorázni kell - főleg mások előtt. Zsombor kitalálta, hogy a hintót csomagszállításra is használhatnám kivételesen, úgyhogy ebbe pakoltam amit még vinni kellett. Gyerekek helyett most egy kukányi - :-) - virág, tálcák, sütik, egyebek utaztak benne. Amíg lezuhanyoztam, a lányok kiszedték az összes m.a. poharat a hintóból, és szétszórták az udvaron... szerintetek mennyire voltam ideges? ... Végre hazaért apánk is, úgyhogy indulhattam. Anyuéknál még beraktuk az előző nap beszállított holmit, aztán irány a Művház. Berendeztük a termet, megterítettünk, díszítettünk, kicsit próbáltunk, aztán felültünk a színpadra a székeinkre és vártuk a közönséget.

A közönség pedig -várakozásomon felüli létszámban- jött. Olyanok is jöttek, akik nemigazán szoktak részt venni ilyen programokon. 100 körüli nézőnk lett - még jó, hogy tényleg a nagyterembe vettük be magunkat, mert a másikban nem fértünk volna el... 18 óra. Kórus feláll, előrelép, közönség elnémul, majd teljes tapsviharban tör ki - ilyet még nem pipáltunk, hogy mielőtt egy hangot is énekeltünk volna, már tapsolnak... És végig, mindent megtapsoltak. És figyelmesen követték a műsort (duma nélkül!). És volt, aki könnyezett is! És a gyerekek hihetetlenül aranyosak voltak, szépen zongoráztak, szavaltak. És nagyon örültek a meglepinek, amit csináltam nekik.  És a végén gyönyörűséges virágcsokrot kaptam a kórustól! :-)

Nem mondom, hogy az előadásunk zeneileg tökéletes volt, mert sok baki volt benne. Hiába, nem vagyunk profik -főleg én a zongoránál... De a lelkesedésünk kipótolta a tudásbeli és koncentrálóképesség beli hiányosságainkat. Annyira jó hangulat volt, annyira vevő volt a közönség, a végén még énekeltek is velünk: Kell még egy szó, mielőtt mennél... én majdnem sírva fakadtam, mikor az egész terem zengett az énekszótól... :-) A sok izgalom után egy bakikkal fűszerezett, de mégis tökéletes esténk volt. (Baki nélkül nem is igazi - élettelen...)

Az előadás után még volt egy kis eszem-iszom. És közben csak jöttek és jöttek a gratulációk, puszik: szép volt, megható volt, jó volt a műsor összeállítása, ilyen jó színvonalú kulturális műsor már évek óta nem volt itt... és hasonlók. Szerintetek dagadt a mellem a büszkeségtől és az örömtől? Ráadásként az előadásunk megnyert egy pár emberkét az éneklésnek is, talán többen leszünk ezentúl a kórusban! 

Megérte a sok fáradtság! Örömöt tudtunk szerezni, egy szép estét azoknak, akik eljöttek meghallgatni minket. Meg magunknak is, mert szerintem mindannyian teljes boldogságban úsztunk.

felnőtteké

gyerekeké egy csoki és egy körmönfont könyvjelző kíséretében

ezt kaptam -  Hát nem gyönyörű?!

Műsor:

1.        Karai József – Nagy László: Új regösének

Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket! Nagy László sorai ugyan nem a tavaszi időszakra íródtak, de jókívánságai az év bármely időpontjában érvényesek. Köszöntésként Nagy László: Adjon az Isten c. versét hallhatták Karai József feldolgozásában.

                Műsorunkat az eddig megtanult legkedvesebb darabjainkból, dalainkból válogattuk össze. Témánként egy-egy csokorba kötöttük, s a dalcsokrok között a Violin Művészeti Iskola zongoristáit, illetve a Családiasan Petőfivel szavalóverseny dunavecsei legjobbjait hallhatják majd 1-1 előadással. Fogadják őket, bennünket olyan szeretettel, amilyennel készültünk a ma estére!

Első csokrunkban 2 madrigál hangzik el a XVI. Századból:

2.        Vecchi: Néked zeng ez a dal

3.        Jaques Arcadelt: Az élet ünnepel

A vidám, tavaszi dalok után következzék néhány ifjú zongorista!

- Tauser Gerda és Görög Katalin - Doppler Károly: Csárdás

- Bognár Beatrix és Balogh Zsófia - Pap Lajos: Légyfogó

- Erdélyi Noémi - Csajkovszkij: Nápolyi ének

- Erdélyi Rebeka - Gyertyafény keringő

Nagyon szeretjük a népdalokat, népdalfeldolgozásokat. Talán azért, mert lelkünk mélyéből erednek, zenei gyökereink ezekből fakadnak. Következik tehát:

4.        Kodály Zoltán: Gergely-járás

5.        Maros Rudolf: Háros felől

6.        Bárdos Lajos: Hej, igazítsad!

A tüzes dallamok után következzék 2 vers lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor tollából! Előadják: Szarka Eszter és Kovács Zita

Petőfi verseit mi is szeretjük, de hozzánk illően inkább énekelni. Az elmúlt években számtalan Petőfi verset énekeltünk már a különböző rendezvényeken, most az 5 legkedvesebbet hoztuk el önöknek. Dallamaik az én lelkemben születtek meg. A versek címei:

7.        Nem nézek én, minek néznék? Az égre…

8.        Szeptember végén

9.        Erdőben

10.     Egy gondolat bánt engemet

11.     Ki gondolná, ki mondaná…

A dalok után következzék újabb 2 szavalat. Akik pedig Petőfi gondolatait tolmácsolják: Ambrus Gréta és Garamvölgyi Boglárka

Mint Petőfi, mi is szeretjük hazánkat, szeretünk itt élni, szeretünk gyönyörű országunkról, magyarságunkról énekelni. Most 3 ilyen dal következik:

12.     Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

13.     Koltay Gergely: Öleld át, ki melletted áll

14.     Koltay Gergely: Ez az ország a hazád

Van még 2 kedves zongoristánk, akik már régóta várják, hogy megmutathassák tudásukat nekünk:

- Gyimesi Magdolna - Oginszkij: Polonaise

- Jeges Miklós - Ballada

Fogadják őket szeretettel!

Volt már szó róla, hogy szeretjük gyönyörű kis hazánkat. De nem elég szeretni, tenni is kell érte, hogy ez a szép teremtett világunk a maga természeti csodáival még sokáig megmaradjon, unokáink is csodálhassák. Valahogy így szól a bölcs mondás: A Földet nem az őseinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Természeti világunk óvásáról szól utolsó előtti dalunk:

15.     Lovass Ágnes: Ima a Földért című versét Dévai-Nagy Kamilla zenésítette meg.

Koltay Gergely dalával szeretnénk búcsúzni, s szeretnénk megköszönni jelenlétüket, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy eljöttek és meghallgattak minket. Ha valaki szeretné, énekeljen velünk!

16.     Kell még egy szó, mielőtt mennél...

Készült videó is, ha kézhez kapjuk, és fel tudom esetleg tölteni, akkor "hangos"  élménybeszámolót is nézhettek! :-)

Sétálunk, sétálunk...

Tegnap délután rábeszéltek a lurkók, hogy menjünk le a Duna-partra. Jó nagyot sétáltunk a nagy melegben, amíg odaértünk. Klári nagyon élvezte a babakocsizást (ritkán ül benne), a többiek meg a hancúrozást. Lent a parton természetesen a vízbe is bele kellett gázolni. A nagyok bátran belementek, Márti csak módjával. Klári először megijedt, meg a víz is hidegnek tűnt első érintésre, de aztán alig lehetett kihozni belőle. Békákat is találtak (Márti szerint béka-kecskéket :-), és ezeket hajkurászták a vízben. Közben hajók is mentek nagy hullámokat verve, ami külön buli a vízben állva :-) A fákról szállt ez a "fehér csoda" virág, amitől iszonyúan prüszköltünk, meg a víz is tele volt vele. Klári mindenáron el akarta kapni őket, ahogy a kocsiban felé szálltak. Nagyokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Hazafelé Mártinak pisilni kellett (most szokik le a pelusról, és nem volt rajta). Az utca közepén: - Anya, pisilni kell! Hová pisilhetek? :-) - még jó, hogy éppen jó nagy volt a fű mellettünk a közterület-karbantartók jóvoltából, így volt hová "bújni" :-) Itthon aztán kaptak egy-egy jégrémet a forróság enyhítésére.

Panaszos kedvem van :-(

Mikor valamilyen programot szervezek, előtte egészen biztos, hogy minden összejön, aminek nem kéne. Fokozódik az idegesség és a tehetetlenség érzése bennem. Kedden lesz a kórus előadása. Az ott szereplő gyerekeknek készítek némi kis meglepetést - köszönetképpen. Természetesen a fa-gyöngy, amit ehhez megrendeltem, még mindig nem érkezett meg... hogyan dolgozzak azzal, ami nincs?! Múlt héten elő kellett készíteni a palántáknak a helyet a kertben: nagy gazak - tépkedés, kapálás, majd palántázás: a bal kezem megint nekiállt fájni. És ez csak fokozódott. Az asztaldíszek hajtogatása közben egyre inkább megfájdult a csuklóm. És arról ne is beszéljünk, hogy zongoráznom kéne, ezerrrrrel gyakorolni, hogy ne legyek igen béna kísérő az előadáson, de nem merem még ezzel is tovább fokozni a kezem állapotttyyyát. És a meglepik is kézimunkát igényelnek majd, ha végre lesz gyöngyöm... És a gitározásnál is a bal kezem van leginkább igénybe véve...   Kenegetem Voltarennel, fáslizom, fél kézzel biciklizek, hogy ne kelljen rátámaszkodnom... de napról-napra csak rosszabb. Doki lesz a vége, az már biztos, de csak az előadás után. Az lesz a csúcs, ha be köll majd esetleg gipszelni...  remélem, ezt azért megúszom...

A reménység nem szégyenít meg: keddre minden rendben elkészül, és az előadás is szépen lezajlik majd. Éljen az optimizmus sokáig! :-)

Cikkajánló a napvédő krémekről

Szendi Gábor hírlevelében találtam a következő cikket. Már többször olvastam általa erről a témáról, engem már régen meggyőzött. Most azért teszem fel ide a linket, hátha mást is érdekel és hasznára válik. 

Röviden arról szól a téma, hogy a napvédő krémek használata többet ár, mint használ. Adalékanyagai mérgezik a bőrünket, elősegítik a rákosodási folyamatokat a bőrben, és felszívódva a hormonháztartásunkra is rossz hatással vannak. Ellenben a leégés nélküli, napi rendszerességű napozás (tehát megfelelő időben való napon tartózkodás) sok-sok D-vitamin termelését idézi elő szervezetünkben, aminek számos jó hatása van.

Akit érdekelnek a részletek, olvasson utána Szendi Gábor honlapján!

A NAPVÉDŐ KRÉMEK VESZÉLYEIRŐL

Életszemlélet

 Otthonépítőnél  olvastam a következő gondolatokat:

Ha rosszul érzed magad a bőrödben, ha nem tudsz a jelenben boldog lenni, soha nem tudod elérni az áhított jövőt. A jövő mindig most kezdődik. Nem annak kell örülni, hogy nincs senkid, hanem annak, hogy bárkit választhatsz, ne annak örülj, hogy nem született még gyereked, hanem használd ki a lehetőséget, hogy te osztod be az idődet. Nem kell becsapni magadat, hogy mennyire szereted a panelt, és az alattad lakó húslevesének illatát, örülj annak, hogy van fedél a fejed felett, hogy meleg van a lakásban, anélkül, hogy előtte tüzelőt kellene aprítanod! Van egy mondás, amit már régen hallottam: „A Te problémád másnak az álma.”

Megfontolandó...

Hittan-évzáró az oviban

Féltem kicsit tőle, mert a két kislánnyal együtt mentünk. Nem tudtam, bírni fogják-é, vagy magukra terelik majd inkább a figyelmet... némi ordítással? De a félelemem alaptalannak bizonyult. Móni néni olyan jó kis bemutató órát tartott az ovisokkal, hogy Márti szinte mozdulatlanul figyelte végig, és Klárit is egész sokáig lekötötte az éneklés, játék - pedig ők csak nézők voltak. Az ovisok szépen, csendben figyeltek, ügyesen válaszoltak a kérdésekre, látszott, hogy jól érzik magukat Móni néni társaságában. Klassz volt az egész, úgy, ahogy volt! :-) (Sajnálhatja minden jövendő elsős, aki nem hozzánk jön Móni néni szárnyai alá! :-)

Újabb alkotások...

Lesz néhány olyan esemény a következő 2 hónapban, ahová valamiféle asztaldíszt kéne előállítani. Ezért készültek ezek - némi próbaképpen. Nekem mindenesetre tetszenek, kész vagyok a folytatás legyártására is! :-) (Kedves illetékesek, Nektek megfelel?)

Díjat kaptam :-)

Ismét díjat kaptam Zsuzsától. Köszönöm szépen! :-)

A díj ellenében meg kell osztanom Veletek 10 olyan dolgot, amit szeretek:

1. Család: Jó itthon lenni a gyerekeimmel! :-) Jó látni, ahogy fejlődnek, nőnek, ügyesednek, okosodnak :-) Minden nap van valami mosolyogni való, valami meglepetés. Persze bosszankodni való is akad, de hát ilyen az élet. A szépre kell emlékezni! :-)

2. Zenélni: legyen az orgona, zongora, gitár, énekszó, kórus vagy én magam. A zene meg én egyek vagyunk. Ha csak hallgatom, akkor inkább klasszikus zene, de ha mai, akkor abból a szép dallamú, jó mondanivalóval bíró dalok jöhetnek.

3. Olvasni: erre elég kevés időm akad mostanság (sajnos). Leginkább a történelmi és az életrajzi regényeket szeretem.

4. Kreatív kézimunkák: lehet az fonalcsoda, origami, xemes hímzés, dekupázs, és számtalan ezeket kiegészítő aktuális agyszülemény. Lényeg, hogy a célnak megfeleljen, és szép legyen, ami készül.

5. Konyhatündérkedés: leginkább, ha megszáll az ihlet, de szeretek sütni és főzni is. Általában a szakácskönyv csak ötletet ad, a többi meg kialakul magától - új dolgok születnek. (Főzni egyébként minden nap szoktam - kivéve, ha nem itthon eszünk). Ezen a téren már kb. egy éve a paleo-elvek uralják a konyhámat, amiben tényleg jó, ha kreatív az ember. 

... Ja, és természetesen enni is szeretek: nem vetem meg a finom falatokat! :-)

6. Kert: legújabb mániám, hogy erdőkertet varázsolok a pár éve még parlagon heverő telkünkből. Ennek megfelelően számos növényt begyűjtöttem már magunknak, és sok más növény beszerzése van még tervben. Szeretem a saját termésű zöldségeket, gyümölcsöket enni, mert ezek biztosan nem permetesek, vegyszeresek.
És az ízük... :-)...fenséges!

7. Rég nem látott ismerősökkel, barátokkal találkozni: Ezt nagyon szeretem. Ilyenkor újra gyerek vagyok, felhőtlenül lehet nevetni :-), jókat lehet beszélgetni :-), kis időre eltűnnek a hétköznapok. Ez igazi kikapcsolódás, feltöltődés.

8. Gyönyörködni a természetben: bárhol vagyok, bármerre járok, mindig megcsodálom a természetet: milyen gyönyörűre és jóra alkotta Isten ezt a világot! :-)  Ugyanakkor nagyon tud bántani és bosszantani, hogy az ember mit művel ezzel a csodálatos teremtett világgal! :-(

9. Szeretem az igazságosságot, és a jó erkölcsöt, a becsületes, tiszta életet.

10. Szeretek mosolyogni és nevetni tiszta szívből :-)

Egy álom üzenete

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, ő pedig így válaszolt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!

Szépség...

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."

A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.

"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre."

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.

Valami jobbat?

Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál. A fiatalember ezt válaszolta:

Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;

Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;

Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;

Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;

Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;

Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;

Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;

Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni… akkor küldje el mindezeket nekem… a lehető leggyorsabban.

Herold

Országos mosolynap

A kezdeményezéssel az a célunk, hogy mindenki kerüljön közelebb a körülötte lévő emberekhez.
Legyen ez a Május 30. olyan hétfői nap, amikor egymásra nézünk és önzetlenül a körülöttünk lévőkre mosolygunk. Ezzel is mosolyt csalva mindenki arcára :)
Kortól, nemtől, vallástól, nézettől függetlenül. Szánj te is egy percet, hogy másoknak egy mosollyal örömet szerezz :)
Helyszín: akár otthon, akár munkahelyen , akár merre vagy a lényeg, hogy egy percet adj a mosolynak.
Kérünk, hogy te is hívj meg embereket, hogy egyre többen legyünk! Hisz a mosoly ingyen van :) és örömet okoz :)
"Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly."

Facebook oldalunk : ORSZÁGOS MOSOLYNAP

Köszönettel, mosollyal:
A Cseppnyi Mosoly mozgalom alapítói

VIKÁR BÉLA NŐIKAR ELŐADÓI ESTJE

 

... egy kis reklám a kórusunknak...

Ha ráérsz, és itt vagy a közelben, gyere el!

Zongorás utánpótlás

Ma délelőtt gyakoroltam. Mikor befejeztem, jött a két kislányom is ihletet kapva...

Most már van egy sejtésem, hogy az öreg, rozsdás húrjaim mért pattognak el a pianínómban... pénteken járt itt a hangoló gyógyítani a beteget, mert a múlt héten egy éjjel megadta magát az egyik kis-c... azért igyekszem féken tartani a gyerkőcöket: próbáljanak finoman bánni a hangszerrel, mert neki is lelke van :-)

Anyák napja a suliban

Az iskolában ma délután volt az anyák napi ünnepség. Jankával a tanárnéni egy négykezes zongoradarabot tanított meg, amit eredetileg vele játszott volna. Aztán végülis együtt játszottuk. Szerettük próbálni, jó volt együtt zongorázni! :-)

A zongorázás után pedig verset is mondott. Aranyos volt! :-)

Egész nap mamáéknál voltunk, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott. Mama csinált kecskesajtot, amire a kislányok ráraboltak. Nagyon ízlett nekik. Márti közölte is: Mama, ez fincsi!. De Márti ma azt is közölte mamával: Te vagy anya! :-)

Extrém rántotta

Valamelyik reggel megint a rántotta volt a soros reggeli. Most nem volt kedvem almát enni hozzá, de magában sem akartam csak úgy. És akkor eszembe jutott, hogy van még a spájzban ananászkonzerv...

Így alakult a rántottánk: 2 szelet husis szalonna felszeletelve, hagymával megpirítva, hozzáütve 3 tojás, és mikor már majdnem kész, belerakva az ananász. Izgalmas volt... de nem csak nekem ízlett, hanem a kislányaimnak is. Nagyon tömték befelé... :-)

Anyák napjára

...hát nálunk kicsit megkésett az anyák napja... Múlt hétvégén ballagás, alkotás, én szégyenszemre el is feledtem... Meg az oviban, iskolában is ezen a héten van az ünneplés... De aztán csak elkészültek a nagyiknak valók is. Egyikőjüknek már postázódott, másikójuké még itt virít az ablakomban egyenlőre, de már nem sokáig :-)

Anyák napja az oviban

Mindig nagyon szép anyák napi műsor szokott lenni az oviban: énekkel, tánccal, zenével és sok-sok verssel. A gyerekek lelkesen készülnek, az idén szép virágot is hímeztek az igazi cserepes virág mellé. Be is kereteztük, és kiraktuk, amit Barni hímzett. Fiú létére ügyesen, és nagy kedvvel szokott hímezni (kicsi korától kezdve).

Barninak Csilla néni volt a párja :-)

időközben kibújt az inge :-)

Hát nem gyönyörűen hímez?! :-)

 Nagyon büszke voltam a kisfiamra, mert az előtte szóló versmondók csak motyorogtak, sokszor elakadtak, és ő volt az első, aki szépen, érthetően elmondta a versét! :-) Aztán persze voltak még többen, akik szépen mondták a sajátjukat, de akkor is... ! Az is nagyon tetszik, hogy az óvónénik mindig személyre szabott verseket próbálnak tanítani a gyerekekkel. És hát a hatás nem is marad el :-)

Kertünk ékességei: