A szeretet türelmes, jóságos... (1Kor 13,4)
"Találd ki anya, mi van a dobozban?" - kérdezte kislányom, és egy kis szív alakú ajándékdobozt csörgetett, amit játszani adtam neki. Talán egy pénz? Egy gyűrű? "Nem. Nem. Szeretet van benne!" - mondta.
Sikerült magára vonni teljes figyelmemet. Mi lehet az a tárgy, ami egy négyéves gyermek számára a szeretetet jelképezi? Óvatosan felemelte a doboz tetejét. Egy kulcstartó volt benne, pici fotóval férjemről és rólam. Vajon azért hívja ezt szeretetnek, mert szeret bennünket, vagy tudja, hogy mi szeretjük őt, vagy esetleg, mert tudja, hogy mi a férjemmel szeretjük egymást? Reméltem, hogy mind a három.
Az a mód, ahogyan gyermekünk érzékelt bennünket, csendesen elgondolkodtatott. Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy milyen példát közvetítünk gyerekeink felé. Különösen a szeretet terén. Természetesen férjemmel nem vagyunk tökéletesek, sem szülőként, sem házastársként. Néha büszkék és saját javunkat keresők vagyunk. Néha duzzogunk és felhánytorgatjuk sérelmeinket, és sokszor vagyunk türelmetlenek. Ennek ellenére lányunk a szeretet képét látta bennünk. Ha csak egy kicsit is visszaadtunk valamit Isten szeretetéből, akkor már jót tettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése