A Paleóról

Zsu kérdezett ezzel kapcsolatban, de úgy döntöttem, itt válaszolok, mivel hátha más is kíváncsi rá, miért van kint a sok paleós receptoldal a bloglistámon.

A történet ott kezdődött, hogy a húgaim sokféle ételallergiával, és ekcémával küzdöttek / küzdenek. Mondhatnám, az ő bajuk, de azt is láttam, anyu mennyit szenved velük meg a főzéssel, hogy minél könnyebb legyen az életük.

Aztán nekem is sorba születtek a gyerekeim. S a lányaim kivétel nélkül mind elkezdtek ekcémásodni. Janka már kinőtte, Márti is kezdi, de Klári most is rettenetesen néz ki (jelenleg a méztől). Kerestük a bűnöst. Az egyes számú ellenségnek a tej bizonyult. Mártinál már a liszt is a látókörünkbe került (egy hosszú hasmenéses időszakot lisztmentes diétával tudtunk csak megszüntetni, s ekkor az ekcémája is eltűnt).  Mindezt persze nem orvosilag kell nézni, mert ott nem sok gyakorlati segítséget kaptunk azon kívül, hogy vigyem őket a bőrgyógyászhoz. Oda nem vittem, mert nem a tüneteiket szeretném kezelni, hanem a kiváltó okot megtalálni, és megszüntetni. 

Hogy kerültünk kapcsolatba a paleóval? Mikor Mártit vártam, nagyon magas volt a koleszterinszintem. Mondták, hogy diétázzak, de én inkább utánanéztem a neten, mit is találunk ezzel kapcsoltban. És akkor találtam rá Szendi Gábor (aki egy lázadó pszichológus és sajnos nagyon ateista ember) Tények-Tévhitek című webszájtjára, ahol megtudtam, hogy a koleszterin nem az ellenségünk. Szóval nem diétáztam ellene, mert az csak szélmalomharc lett volna. Ellenben feliratkoztam Szendi G. hírlevelére, ahol sok témába vágó cikkét elolvashattam, melyek leginkább a nyugati típusú táplálkozás és a civilizációs betegségek (cukorbetegség, rák, allergiák, szív- és érrendszeri betegségek, depresszió stb...) összefüggéseiről szóltak. Aztán másfél éve megjelent a Paleolit Táplálkozás című könyve, amit megvettem, és buzgón olvasni kezdtem. Ebben sok vizsgálati forrást idézve fejtegeti, hogy a liszt, a tej, és (leegyszerűsítve) a cukor hogyan okoz különböző betegségeket a szervezetünkben, de hosszasan ír a D-vitamin és az omega-3 zsírsav jótékony hatásairól is. Engem meggyőzött, hogy ezekre tényleg nincs szükség, sok más tápanyag van ezeken kívül is, ami egészséges. (Az evolúciós elméletével nem igazán értek egyet, bár ebben is csak az evolúció szó zavar igazán, mert én akkor sem a majomtól származom!!! Tehát az ateista hozzáállást leszámítva a tananyag további tartalma nagyon is elgondolkodtató, megszívlelendő.)

 Ennek hatására jött, hogy Mártit diétáztatni kezdtem. Eredménnyel. Aztán megpróbáltam paleósan főzni (semmi liszt, semmi tej - ma már a cukrot is mással pótlom legalább a főtt ételeinkben). Ősz óta pedig  a reggelik, és vacsorák is ennek szellemében folynak. A tejeskávé helyett zöld tea (cukor nélkül), mert a hatása ugyanaz, csak éppen egészségesebb. Cukros tea helyett megkerestem, hogy számomra melyek azok a teák, amiket cukor nélkül is meg tudok inni (csipkebogyó variációk). Persze a család elég habókosnak tart, és nekik nem élet az élet tej és kenyér nélkül. A főztömet, meg a sütijeimet azért megeszik. Amióta paleózom, nem fáj a gyomrom, kevésbé vagyok fáradékony, és lefogytam azt a fölösleget, ami a terhességekkel rajtam maradt, és sehogy sem akart megválni tőlem. 

A paleós étkezés nem igazán mondható olcsónak, főleg ha valaki minden szabályát be akarja tartani. Én anyagi helyzetünknél fogva inkább keresem a kiskapukat, és amivel lehet, variálok, hogy minél olcsóbb legyen a dolog. A liszt helyett lehet használni különböző magok (mák, lenmag, szezámmag, törökmogyoró, mandula), illetve a kókusz őrleményit. Kompromisszumként használható a zabpehely, mert ez elvileg gluténmentes. Tej helyett ott a zabtej, kókusztej, házi mandulatej, esetleg rizstej stb... Cukor helyett létezik a nyírfacukor (xilit), a sztívia, ciklamát és a szacharin, kompromisszumként néha méz (Klári most ettől lett ekcémás, úgyhogy mi ezt most hanyagoljuk). Igazából arra nagyon jó a paleózás, hogy az ember új recepteket találjon ki, a régieket átalakítsa, és új ízeket, eljárásokat próbáljon ki. Pl. sose gondoltam volna, hogy a sárgarépát ugyanúgy ki lehet zsírban sütni, mint a krumplit, és még finomabb is. Szóval itt minden kreativitását kiélheti az ember az egészsége érdekében úgy, hogy ráadásul még kényeztetheti is magát, mert ezek a kaják finomak. Szó sincs koplalásról, szenvedésről, csak az alapanyagok lecseréléséről. Azt is csak szép fokozatosan, nem Durr Bele Balázs módjára, mert a szokásaink azért nagy urak az életünkben. Nekem bejött ez az étkezési forma, most úgy gondolom, nem is fogok megválni tőle. Ez azért nem jelenti azt, hogy ha valahol nem paleós étellel kínálnak, akkor azt nem eszem meg. Megeszem, mert nem akarok senkit megbántani. De ez már csak egy kis "bűnözés", ami nem rendszeres. Az oldalsó kirakatban sok paleós oldal van feltüntetve, érdemes megnézegetni őket, nagyon érdekes, és használható recepteket találtok bennük.