Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. február 11., péntek

Cikkajánló a Family Magazinból 2.

Őrangyalok - személyi igazolvánnyal
      -Döbrentey Ildikó és Levente Péter írása-  

Ugyan kit érdekelnek manapság az angyalok? A hírek főszereplője a gonosz. Tragédiákról, sikkasztásokról, átverésekről olvasunk, és folyamatosan szörnyülködünk, panaszkodunk, sóhajtozunk. Mintha nem is létezne az a  másik, angyali mozgatóerő, amely biztat, gyógyít, segít.  Általában csak később, néha évek, sőt évtizedek múltán döbbenünk rá, hogy életünk egy bizonyos pillanatában - esetleg egy egész fejezetében - angyal állt mellettünk. Angyal, akinek emberi arca, emberi hangja volt, illata, szokásai, bizonyára lakáskulcsa, szemüvege és személyi igazolványa is volt. Mégis angyal volt. Őrangyal.
... Mindketten ma élünk, ebben a földi pokolnak is nevezett, csodákkal teli valóságban. ... Szerencsére tudunk még valamit, egy titkot: a körülöttünk tülekedő tömegben angyalok élnek! Ahogy telnek az évek, ez a titok egyre fontosabbá válik számunkra. Földi angyalok, akik gyerekkorunk óta segítenek, kiemelnek bennünket a rohanásból, az érzéketlen célratörésből, a kegyetlen versengésből, a fülsiketítő dübörgésből.
Nem csak a kitartást tanultam tőle -írja Döbrentey Ildikó a nagyapjáról-, nem csak a megbízhatóságot, nem csak a hűséget. Nem csak a biztonságot kaptam tőle, hogy már akkor gondolt rám, már akkor otthont épített nekem, amikor én még nem is éltem. Tőle tanultam azt is, hogyan kell sörétes puskával célba lőni, és hogyan kell a barátokat, megrendelőket terített asztallal, szíves szóval fogadni s a gondjaimat hátravetve, jóízűen kacagni. Tőle tanultam, hogy ne csak ésszerű álmaim legyenek, hanem merjek ésszerűtlen, mesebeli álmokat is szőni! Tőle tanultam, hogy mind az álmokat, mind a célokat a remény mozgatja, s a remény nem mindig az ésszerűségből táplálkozik. Amiben hiszünk, amit remélünk, s a miért napról napra teszünk, az nagy valószínűséggel be is következik.   
 - A reménynek valóságformáló ereje van! - üzeni álmaim őrangyala, Feri nagyapám az örök életből. Üzeni nekem, s üzeni mindannyiunknak: szörnyülködő, panaszkodó, sóhajtozó mai magyaroknak.





 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése