Ünnep

 A párom szeret verseket írni, bár mostanában kevés ideje van erre. De az ősszel újra kezembe kerületek a versei és karácsonyra készülve két dal is született belőlük. Ezzel a két dallal kívánunk Áldott Karácsonyt és békés, boldog új esztendőt mindenkinek!

Zeneiskola - karácsonyi koncertek

 A lányok zongorakoncertje hétfőn volt. Klárinak aznap még tartott a karantén, így nem mehetett. Márti ügyes volt, bár szegény annyira koncentrált sz első, nehezebb darabjára, hogy a második, könnyebbre kicsit elfáradt. Van ilyen. Érdekes volt látni, hogy több gyerek is, akikkel évek óta együtt tanulnak, hogyan fejlődnek. Nagyon szép darabokat hallottunk.

Kedden a fúvosok koncertje volt- furulya, fuvola. Szóló, duo, trio, kamara-előadások. Fantasztikus volt. Klári itt már játszhatott. Örömmel vitte az új fuvoláját, amit megdicsértek, milyen szép hangja van. 3 dalt játszott, de nem egyszerre, hogy bírja levegővel. Ügyes volt. Anna néni megbeszélte Magdi nénivel, hogy a zongoradarabjait is előadhassa. Ez a koncert vége felé történt meg. Addigra kicsit elfáradt, és a tökéletesen tudott darabjait sajnos nem sikerült úgy eljátszani, ahogy egyébként tudja. Hát a szétszabdalt előadásnak nem csak előnye, de hátránya is van. Mindazonáltal a koncertet mindketten nagyon élveztük. Sajnos csak én voltam ott a lányokkal, mert apa itthon volt Csillaggal, akit ilyen helyre egyelőre nem lehet elvinni.

Csillag új ágya

 A kiságyat már nem használta, mert közöttünk aludt jó ideje. Elég kényelmetlen állapot. Mikor megelégeltem, kitaláltam a megoldást. Az ágyunk és a fal közé léc-alappal betettük a kiságy matracát. Nagyon tetszik neki, bár nehezen aludt el rajta, pedig csak az egyik oldalamról került át a fekhelye a másik oldalamra. De:

- Nagyon tetszik nekem! Anya csinálta! Barni is csinálta! 😅😁🤗

Ajándék-köszöntőlap

 Szeretek ilyeneket alkotni. Az egész család rajtam vigyorgott, ugyanis az alap a csomagolópapír-tekercs merevítő közepe volt, ami kicsit kemény natúr papír, de cserébe teljesen összepöndörödik. Nos én fogtam magam, és miután a kellő formára hajtogattam, kivasaltam. Így már nem akart pöndörödni és lehetett vele tovább dolgozni. 😅

Mikulás

 Ma megérkezett... Csillag teljesen bepánikolt, sehogy sem tudtuk feloldani... a tesóinak is volt ilyen időszaka. Szegény Mikulás, pedig nagyon kitett magáért... 😅

Megkoronázva - 2. folytatás

 Ma délelőtt hazahoztam Barnit.

Tegnap este mondta apjának, hogy náthás, nem érez szagokat. Én akkor már aludtam. Reggel aztán felhívtam, hogy bármennyire nem szeretné kihagyni a szalagavatón való éneklést, szólnia kell a tanároknak, hogy gáz van. Szólt. Letesztelték a suliban. Pozitív... A héten sokféle problémája volt, de nem gondolta, hogy baj van, csak amikor már nem érezte a szagokat... 

Szegénynek nagyon rosszul esett, hogy nem énekelhet. És zavarja, hogy minket is megfertőzhet. Pedig apja se fertőzött meg itthon senkit. Holnapra kaptunk időpontot Kalocsára hivatalos tesztre is. 

Klári  újra karanténba kerül. Nem örül neki... 

...

Barni gyorstesztje negatív, de a PCR pozitív lett. Hála Istennek, szinte semmi baja sincs. Ha a szaglása nem megy el, fel sem tűnik még önmagának sem, hogy covidos lett... így viszont 10 nap karantén, a tesztelés napjától számolva. 

...

Aznap, mikor Barni karanténja lejárt, elmentem igazolást kérni a dokinénihez. Ahogy hazaértem, Barni azzal fogadott, hogy fáj a feje. Lázat mértünk - 38,1. Estére a torka is fájt, másnapra a háta, lábízületei. A láza is magasabb volt - 39,1 , 38,9... Voltunk orvosnál, kapott antibiotikumot, megröntgenezték, de csak később lesz eredmény - vajon tüdőgyulladása is van-e... Szevasz szövődmény/felülfertőződés/akármi... 😰 maradtál volna házon kívül...

...

Röntgen negatív, tehát tüdőgyulladása nincs. Két nap láz után jobban lett, nyilván segített az antiniotikum.

Sapka, sál

 Csillag nem szeret sapkában, sálban jól felöltözve lenni, csak egy kedvenc kendőszerű fejfedőben. Fogtam magam, és jó meleg polár anyagból varrtam neki sapkát, bebújós sálat. Vettünk rá felvarrható virágmintát is. Ezt már szereti, mert én csináltam neki, és egyedül is fel tudja venni. Közben pedig elég hideg is lett odakint, hogy igényelje a melegebb öltözetet. 

Zsombor hazajön: Milyen jó sapkát vettetek! 😆

Megirigyeltük Csillag sapiját, sálját. 😅

Ezért készítettem még a nagyoknak, apának és magamnak is sálakat (fekete, világoskék, bordó). Klári, Márti világoskék sapit is kapott, magamnak meg egy feketét varrtam, hogy legyen mit felvenni, ha temetésre kell menni (mert sajnos sokszor kell menni, folyamatosan mennek el gyülekezetünk kedves idősei...). 

Megkoronázva - 2. fejezet

 Egy hete megbetegedett három kollégánk. Menet közben pozitív tesztet is produkáltak. Ezért csütörtöktől a felsősöknek már online oktatás volt. Péntek reggelre Zsombor is beteg lett, a délelőtti tesztje pozitív lett. Ezzel eldőlt, hogy ezen a héten az alsósoknak is online suli lesz, sőt, minden oltatlannak karantén. Közben még három kollégáról derült ki, hogy covidos. Elvileg a karantén jövő hét elejére feloldódik, de, hogy hány tanárunk lesz munkaképes, az rejtély. Az összes beteg közül (ha jól tudom) egy volt oltatlan, mindenki más oltás mellett lett beteg, és mindegyik megszenvedi, bár eddig otthon gyógyulgatnak, nem kórházban. 

Zsombor nem hitte el, hogy ez a betegség ennyire meg tudja kínozni, és ilyen hullámzó, mindig más tüneteket produkáló ez a nyavaja. Ma elment a szaglása is, éjjel a nyelőcsöve görcsölt, elég rosszul volt. Ülve is szédül, köhög, hasogat a feje, fáj a füle, torka. A láz már elhagyta. Egyelőre...

Mi többiek megvagyunk. Nekem jó alapos megfázásos tüneteim vannak fej- és hátfájással már több, mint egy hete, de Zsomborral együtt engem is teszteltek, és én negatív lettem. A lányoknak néha fáj itt-ott, Csillag meg van fázva, de ennyi. Janka nem jött haza hétvégén, Barni meg Dóriéknál volt. 

A folytatást majd meglátjuk. 

A story vége:

Összesen 8 tanárunk betegedett meg, köztük 2 oltatlan. 1 oltott kolléga majdnem 2 hétig kórházban volt, a többiek otthon. De összesen 2,5 hétig online suli volt, mert lassan javultak, és volt, akinek a karanténja után is pozitív volt még a tesztje. Több gyerek is megbetegedett, van, akiről igazolva is tudjuk, hogy covidos volt, van, akiről nem. 

A mi gyerekeinknek hála Istennek, semmi baja, és én sem kaptam el. Zsombor is meggyógyult, de azt mondta, gyerekkora óta nem volt ilyen beteg, akkor is a tüszős mandulagyulladás ütötte ki. 

Vikár Béla Nőikar - majdnem honlap

 Készítettem a Nőikarról egy plakátszerűséget, amin QR-kódokkal ellátva az énekelt Petőfi-verseink érhetőek el. Ekkor jutott eszembe, hogy egy bemutatkozó oldal is jó lenne, ahol (majdnem) minden megtalálható rólunk - tagok, történet, repertoár, éneklés stb... Facebooktól független oldalt szerettem volna. Ez lett belőle:

Vikár Béla Nőikar

Geoládázás a gyönyörű őszben

 Milyen jó, hogy van őszi szünet! Ismét meglátogathattuk anyósomat, és közben kirándultunk.

Nem hagyott nyugodni, hogy a nyáron nem találtuk meg a boldogkői ládát, így először ott álltunk meg. Az újabb információk segítségével gyorsan meglett. 

Innen Regécre mentünk. Nyáron nem volt időnk megnézni a felújított várat, ezért most mindenképpen meg akartuk nézni. Út közben természetesen az itt elrejtett ládát is megkerestük, ami egész könnyen ment. Az erdő valami fantasztikusan szép színekben pompázott, és nagyon jó illatú volt a friss avar is. A vár mintha nem is ugyanaz lett volna, mint amit 21 éve láttunk. Nagyon szépen felújították, a kiállítási anyaga is tetszetős. Nem győztünk gyönyörködni. 

Lefelé jövet Csillag elaludt apa vállán. Ahogy elindultunk a parkolóból, a kocsi éktelenül elkezdett csikorogni, fémesen sikítani. Olyan volt, mintha valamit húznánk, de semmi látványos. Tolcsváig többször is visított, rövidebb-hosszabb ideig, én meg tiszta ideg voltam, hogy mi fog tönkremenni az autón. Ma reggel elvittük Patakra egy szervízbe, ahol megnézték. A jobb első féktárcsához szorult be egy kavics, amit minden bizonnyal Tolcsván elhagytunk.  Kicsit megkaristolta a féktárcsát, de nincs nagyobb baj, hála Istennek. 

Egyszer talán majd vége lesz...

Reményik Sándor az első világháború gyötrelmeinek vége felé írta ezt a verset, mi a karantén-időszakban vettük kézbe, s hasonló érzések közepette kapott dallam ruhát. A 3. hullám után, mikor végre újra együtt énekelhettünk a kórussal, meg is tanultuk, s tegnap elő is adtuk. Így hangzott:

Gróf Teleki Nap

 Végre! Végre!

Tavaly sajnos nem rendezhettük meg iskolánk legnagyobb szabású közösségi napját, ezért most nagyon örültünk, hogy az idén lehetett. 

Elkészült a suli új könyvtár-díszterme a régi tornateremben, amiben egy hatalmas könyvadomány került elhelyezésre. Délelőtt, a kezdő istentisztelet után ennek volt az átadása. Énekeltünk az iskola énekkarával, ami most gyakorlatilag teljesen kicserélődött. Nagy örömömre az egyik új kolléganő tud hegedülni, és az egyik énekünket kísérte is a zongora mellett. Nekem ez nagyszerű élmény volt. A lányaim is muzsikáltak. Márti zongorán kísérte Klári fuvolázását (két egyszerű dalocskát adtak elő), Janka citerázott. Csillag mamáéknál húzta a lóbőrt. A műsort a Nőikar zárta. Az éneklés most is jól sikerült. Úgy tűnik, jót tett nekünk a hosszú-hosszú kényszerpihenő. 

Délután ipari alpinistákat néztünk a templomtoronyból lejönni (nem bent a lépcsőn, hanem kint a falon), volt kötélhúzás, lovasbemutató, íjászat, sakk, darts, ugrálóvár (Csillag itt cövekelt le), néptánc bemutató, az 5-6.-os lányok tornabemutatója, egy kollégánk miniatűr festményeinek kiállítása, Ladik koncert, a napot pedig a Terne Cherhaja zárta. Ez utóbbi egy fiatal roma zenekar. Zseniálisan muzsikáltak, szuper hangulatot teremtve. Na jó, a napot mégsem teljesen ők zárták, mert a műsoruk után még tombolahúzás is volt. 

Hogy izgalmasabb legyen a nap, délután még esküvő is volt a templomban, amin orgonálnom kellett. 

Én magam egy interaktív keresőjátékkal készültem. Még jó, hogy offline verziót is csináltam, mert megfelelő eszköz híján mindenki így kereste a művészeti nyomokat a református negyedben. 

Nagyon klassz nap volt, sok külsős érdeklődővel, régi diákok megérkezésével, akiket igen jó volt látni. 

Egy dolgot sajnálok csupán, hogy az érettségi találkozónk is ezen a napon volt, és így nem tudtam találkozni az osztálytársaimmal. 

ONLINE FELADATSOR

Így nézett ki a játék a terepen:

 

Érzelemdús hétvége

 Tegnap volt a Népdalkör 25 éves évfordulója alkalmából rendezett dalos találkozó. A Nőikarral mi is köszöntöttük őket, személyes ajándékkal, énekszóval. Jó volt ott lenni közöttük, hiszen a két év, amit velük is eltöltöttem, nem múlt el nyomtalanul. A találkozó jó hangulatban zajlott, a dalkörök, kórusok egészen szépen énekeltek, jókat beszélgettünk többekkel, élmény volt. Csak közben több nem túl kellemes hír is érkezett. Az első az volt, hogy a húgom, aki ma keresztelte volna a másik húgom kisfiát, aki a mi keresztfiunk lett,  kórházba került. Sajnos a nap során meg is született a kislánya. Azért sajnos, mert túlontúl is hamar érkezett szegény kis csöppség a világba. Hála Istennek a körülményekhez képest mind a ketten jól vannak, de nagy volt az ijedtség... A másik rossz hír egy kedves népdalkörös házaspárról érkezett, ahol a bácsi nagyon rossz egészségi állapotba került, a felesége pedig éppen most halt meg, a találkozó előtti napon volt a temetése, amiről én nem is tudtam, csak utólag. A szívem szakad meg miattuk...😢

Lajos bácsi, Csöpi néni, a "Népdalkör lelkei" is ott voltak kedvességükkel

 A keresztelő nem maradt el, Ákost végül papa keresztelte. Újra keresztszülők lettünk. 😀 Csillag kissé féltékennyé vált a hosszas keresztelői ceremónia alatt, de túléltük. Egyébként nagyon szereti Ákost.

Tanévkezdés

 Janka Szegedre költözött, az evangélikus kollégiumba. Nagyon tetszik neki az egyetem, geológiát tanul. Élvezi a sok újdonságot, ami körülveszi, jó barátságba került a csoporttársaival, szobatársaival is. Terepgyakorlaton (Mecsek-Villány) sok érdekes követ gyűjtött. Betagozódott az egyetemi gyülekezetbe is. Barni 11.-es, továbbra is Kecskeméten, igyekszik újra felvenni a fonalat, ami ennyi online oktatás után nem egyszerű. Márti nyolcadikos, kézilabdázik, pingpongozik, zongorázik és kamasz. De ez mind rendben is van így. Barnival együtt lelkes tagjai a most indult ifjúsági csoportnak a gyülekezetben. Klári hatodikos, zongorázik, elkezdett fuvolázni, pingpongozik. A két pingpongos leányzónk ügyesen szerepelt a körzeti diákolimpián, továbbjutottak a megyei fordulóba. Csillag nehezen tűri, hogy a nagyok nincsenek itthon. Könnyebb, amikor jó idő van és ki lehet menni az udvarra, ott nagyon szeret játszani. Nehezebb, amikor esik az eső, mint mostanság elég sokszor. Szeret könyveket nézegetni, mesét nézni, építőkockázni, rajzolni, muzsikálni. Apa továbbra is odaadóan végzi iskolai feladatait. Én csak lassan szivárgok vissza az iskolai életbe - az énekkarral már dolgozok, és készülök a visszatérésre új segédanyagok kidolgozásával. De az iskolai rendezvényekben is részt veszek - interaktív játékok készítésével például. Az elmúlt héten orgonabemutatót is tartottam. Néhány rövid darabbal mutattam meg az orgona különféle hangzásait, aztán a gyerekek megnézhették az orgonát belülről is, miközben elmondtam nekik, hogyan működik. Nagyon élvezték. 

Szeptember végén

 Két és fél év után újra együtt énekelhetünk!!! Nehéz volt újrakezdeni, sokunknál hiányzott a tettvágy, lelkesedés. Van, aki nem is tudja velünk folytatni az éneklést. De egyre jobban élvezzük a próbákat, és készülünk a következő előadásokra, bízva abban, hogy a betegségek nem szólnak közbe...

Annyira kijöttem a gyakorlatból, hogy minden hangszert elvittem a könyvtárba, csak a gitáromat hagytam otthon... Előadás előtt 15 perccel vettem észre, és telefonáltam haza, hogy Zsombor megmenthessen bennünket. 😅🙃 ...és még lámpalázam is volt, amit már rég nem tapasztaltam... De az előadás nagyon koncentrált volt, és egészen jól sikerült. SDG

Geocaching - Kecskemét

 Ma apának Kecskemétre kellett mennie év eleji központi okosításra. Úgy döntöttünk, mi is megyünk vele. Kinéztem két ládát (igazából négyet, mert az egyik egy hármas multi volt), amit meg akartunk keresni. 

Sajnos az időjárás nagyon rossz volt, hideg is volt, és esett az eső. Kecskemét legrégebbi, már lezárt temetőjében keresgéltünk először, aztán a közeli kápolnánál. Nehezen tudtam parkolni, aztán sikerült nem megtalálni a rendes bejáratot, így a kerítés egyik résén mentünk be. Kár volt, mert teljesen eláztattuk a cipőnket, nadrágunk szárát a nedves növényzettel, és ha nem lettem volna ennyire béna, a kapu is az orrunk előtt volt. Na mindegy. Az első pontnál nehezen találtuk a megadott koordinátákon lévő fát, mivel az iránytűt még nem tudjuk olyan jól használni, és nem pontosan azt mutatta, amit kellett volna. De azért meglett. Igaz a láda inkább tűnt  valami szemétnek első ránézésre, de a jelszó benne volt. A második ponton egy fatönkben kellett megtalálni a ládát. Hát, ezt is nehezen tudtuk beazonosítani, mert több is volt arrafelé és a fatönkből szépen kihajtottak az akácágak körös-körül, így először nem is fatönknek látszott. Végül Janka találta meg benne vízben úszva a ládát, amiben szétázott a papír, amire írni kellett volna. A jelszó azért meglett. A temető egyébként szép, hangulatos hely, csak nem esőben. A végére azért elállt, de akkor már mindegy volt a nedvességünket tekintve. A dilis anyjuk jól megszivatta a gyerekeit... A harmadik pont könnyen meglett a közeli kápolnánál. 

Innen a belváros felé vettük az irányt. Kedves gimnáziumunknál is van ugyanis egy láda, ami most derült ki. Ezt gyorsan sikerült megtalálni. A főtéren összetalálkoztunk a nagynénémmel, és beszélgettünk egy jót. Régen találkoztunk, úgyhogy nagyon örültem ennek a véletlen összefutásnak. Ezután természetesen hamburgerezni kellett, ami itt kihagyhatatlan, és már elütötte a delet is a harang. Még vásároltunk kicsit, aztán indultunk is, mert apa végzett. 

Újabb két láda ✅, ráadásul szép és számunkra kedves helyeken. 

Ausztria

 Külföld-fóbiám van, ezért magunkban nem nagyon szoktunk külföldre járni, csak csoportosan (több autóval). Jankát azonban haza kellett költöztetni Gallneukirchen-ből, tehát le kellett küzdenem magamat, ki kellett lépnem a konfortzónámból. 

Ha már megyünk, akkor kirándulni is kell - indult a tervezgetés. A nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó helyeket mindenképpen meg akartam nézni - nem valószínű, hogy még egyszer belevágok egy ilyen utazásba. 

Hétfőn reggel 7.20-kor indultunk, 11.30-kor Kőszegnél átléptük a határt. Az osztrák (kinézete alapján bevándorló) határőr beszédét kapásból nem értettük. A varázsszó a teszt volt. Mutattuk az oltási igazolványainkat, és már mehettünk is tovább. A telefonon csak hosszas kínlódás után találtuk meg, hogyan csiholjunk roaming netet, hogy működjön a Google-térkép, de onnantól jól vezetett, az utakon még a táblák feliratát is kiírta, ahol kanyarodni kellett. 14.20-kor értünk Melk-be. Megnéztük az apátságot, a hozzá tartozó kertet, a városközpontot. Csodaszép volt.  Az apátságban hozzácsapódtunk egy csoporthoz, mert csak vezetéssel lehetett a belső kiállítást megnézni. Nem sokat értettünk a vezetésből, a gyerekek nagyon unták, így leelőztük a csoportot, aztán még egy csoportot, és így mentünk végig. Császárterem, körerkély a Duna felé, könyvtár - kb.  mint a sárospataki. A templom nagyon gazdag volt díszítésben. De sajnos bent nem lehetett fényképezni. Belső terekben maszkot kellett felvenni. 17.00-kor indultunk tovább, a Duna-parti úton. Keskeny volt az út, sose tudtam, hogy most településen vagyok, vagy csak szimplán házak mellett megyünk el, hol mennyivel lehet menni, mert a táblák furán voltak kirakva. Ezért lassan közlekedtem az utánam haladók bosszúságára. Az eső is esett egy jó darabon. De az út mindemellett nagyon szép volt. 19.00-kor értünk Jankáékhoz. Vacsoráztunk, aztán elkísértek a szállásra, amit előre lefoglalt. Csillag, Klári,  Zsombor  meg én aludtunk ott, Barni  meg Márti Jankánál. 538 km-t mentünk. 

Melk

Kedden Janka kívánsága szerint az Attersee felé vettük az irányt. Hideg, esős idő volt, így csak 2x megálltunk a parton fényképet készíteni, aztán mentünk is tovább. Weisenbachnál volt a legszebb a tó. Hatalmas sziklás hegyek, a tetejét a felhők miatt nem is láttuk. Továbbhaladva a Mondsee partján mentünk. Itt még vízesést is láttunk a túlparti hegyoldalon. Nagyon szép volt. 11.30 körül értünk Salzburgba. Az autópálya melletti P+R parkolóban hagytuk a kocsit, aztán bebuszoztunk a városba. A busz megtalálásával meg a jegyvásárlással akadt némi problémánk, de követtük a hasonló cipőben járó osztrák túristákat, így ez is megoldódott. A buszon maszk kellett, meg a belső terekben is mindenhol. A busz az óvárosba vitt minket. A lakatos hídon átkelve elmentünk a Mozarteum (zenei főiskola) mellett, majd a Mirabell-kertbe érkeztünk. Emellett 50 centért lehetett mosdót használni. A kert nagyon szép volt, rengeteg virággal, szobrokkal, szökőkutakkal. A kijáratával majdnem szemben volt Mozarték háza, ahol nagyobb gyerekként élt. Ezt belülről nem néztük meg, mert a jegyek igen drágák. Innen a kapucínus kolostorhoz mentünk. Rengeteg lépcsőn kellett felmászni a hegyoldalon, de a kilátás megérte. Visszatérve a folyó másik oldalára Mozart szülőházához mentünk. Szerencsénk volt, rögtön be tudtunk menni. A később jövőknek várnia kellett. A jegy jó drága volt, és ennyi pénzért a múzeum kicsit csalódás. Fentről lefelé lehetett haladni az emeleteken, és ebben az irányban gazdagodott a látnivaló is. Ezután egy templomba mentünk be, ahol minden fali dísz csupasz fehér volt, kivéve a hatalmas oltárképeket. A templomnak nem volt berendezése, hatalmas művészi nőket ábrázoló plakátok között lehetett mászkálni, közben zene szólt az orgona felől hangfalból. Hátborzongató volt, és nagyon rossz érzésekkel teli ott bent lenni. Innen a Rezidentplatz-ra mentünk. Nagyon szép volt a szökőkút, és itt végre le is tudtunk ülni. Már nagyon elfáradtunk a mászkálásban. Ettünk, pihentünk, és a végén eleredt az eső. Még a szomszédos Mozart téren csináltunk pár fotót, aztán bementünk a dómba. Ez a templom is gazdagon díszített volt. A bejárat feletti nagyorgona mellett még volt 4 kisebb orgona a templom közepén lévő négy sarokfalra építve. Hihetetlen volt. És látszott, hogy használják is őket, nem csak dísz a falon. Az esőben visszamentünk a buszhoz. Jól eláztunk. Nekem beázott a cipőm, tiszta lucsok volt a zoknim is. Hazafelé majdnem végig zuhogott az eső. Már nagyon untuk, hogy második napja csak kenyeret eszünk fasírttal és sülthússal, ezért vacsorára vettünk pizzát, amit Jankánál megettünk. Finom volt, és MELEG!!!! A többiek ezután még elmentek várost nézni, de én inkább ott maradtam, mert nagyon fáztam és fáradt voltam. Miután visszajöttek mentünk is a szállásra. Ez egyébként kellemes hely volt kedves emberekkel, a város határában. Ezen a napon 310 km-t utaztunk. 

Attersee

Salzburg

Gallneukirchen

Szerdán reggel elájultunk, mikor Janka temérdek cuccát megláttuk, amit be kéne zsúfolni a kocsiba. Azért sikerült. 8.15 körül búcsút vettünk Gallneukirchentől. Első megállónk Rohrau volt (11.oo).  Haydn szülőháza mindannyiunknak nagyon tetszett. Lehetett sok zenét hallgatni, vicces képregények voltak minden szobában. Az egésznek olyan kedves, jó hangulata volt. Még egy koncertszoba is van benne, ahol Klári odaült a zongorához. Délben indultunk tovább Kismarton felé. Itt nagy nehezen sikerült parkolót találni. Nem tudtuk, hogy működik a parkolóautomata, így odaengedtünk egy osztrák nőt, erre mondta, hogy ő se tudja. De azért sikerült ez is. Kívülről megnéztük az Esterházy kastélyt, és Haydn házát. Nagyon hangulatos kis utcában van a kastély alatt. Megnéztük a kastély parkját is, ahová Zsombor találta meg a bejáratot a kastély mögött. Szép tó meg pavilonok vannak ott. A kestély elülső oldala szépen rendbe van téve, a hátsó kevésbé. Hatalmas épület és nagyon tetszetős a parkkal együtt. A fertődi azért nagyobb. Utolsó uticélunk a szomszédoknál Doborján volt. Liszt Ferenc szülőházát néztük meg. Mellette van egy nagy hodály kockaépület (nem túl szép), amiben van egy hatalmas koncertterem, meg egy kis kiállítás. Kellemes meglepetésként a szövegek magyarul is ott voltak. Ez is érdekes volt, megérte megnézni. 16 óra előtt pár perccel Kópházánál átléptük a határt. Határőrt nem is láttunk. Az első körforgónál majdnem sikerült összeütközésbe kerülnünk egy kocsival, mert figyelmetlen voltam. Szerencsére nem lett baj, de nagyon szidhattak a másik kocsiban, joggal... Kicsit már fáradt voltam. 17 óra körül Blankáékhoz értünk. Megnéztük az új parókiájukat, ami nagyon klassz, a kerttel együtt. Kipróbáltam az új orgonájukat is. Jankát, Barnit, Klárit otthagytuk, majd ma hazajönnek papáékkal, mert Sámuelt ünnepelnek. 18 órakor indultunk haza, és 20.20 körül végre hazaértünk. Iszonyúan elfáradtam, 624 km-t utaztunk ezen a napon. De nagyon megérte. 

Rohrau

Kismarton

Doborján

Számvetés

Szállás - 2 éjszaka reggeli nélkül 3 ágyas szobában 199 Euró 

Melk - belépő 2 gyerek, 2 felnőtt - 26 Euró (Csillag mindenhová ingyen bemehetett)

Salzburg - parkolással egybekötött buszjegy 4 felnőtt 2 gyerek - 16 Euró 

- Mozart szülőháza belépő 25 Euró 

Rohrau - Haydn múzeum belépő 30 Euró 

Doborján - Liszt múzeum belépő  16,50 Euró 

Képeslapok 50-80 cent között

1 liter OMV Super benzin (nem a prémium) 1,349 / 1,309 Euró volt kúttól függően.

Az Eurót 362,48 Ft-ért számolta át a bank.