"Te tanítasz engem az élet ösvényeire...": Ausztria

Külföld-fóbiám van, ezért magunkban nem nagyon szoktunk külföldre járni, csak csoportosan (több autóval). Jankát azonban haza kellett költöztetni Gallneukirchen-ből, tehát le kellett küzdenem magamat, ki kellett lépnem a konfortzónámból.

Ha már megyünk, akkor kirándulni is kell - indult a tervezgetés. A nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó helyeket mindenképpen meg akartam nézni - nem valószínű, hogy még egyszer belevágok egy ilyen utazásba.

Hétfőn reggel 7.20-kor indultunk, 11.30-kor Kőszegnél átléptük a határt. Az osztrák (kinézete alapján bevándorló) határőr beszédét kapásból nem értettük. A varázsszó a teszt volt. Mutattuk az oltási igazolványainkat, és már mehettünk is tovább. A telefonon csak hosszas kínlódás után találtuk meg, hogyan csiholjunk roaming netet, hogy működjön a Google-térkép, de onnantól jól vezetett, az utakon még a táblák feliratát is kiírta, ahol kanyarodni kellett. 14.20-kor értünk Melk-be. Megnéztük az apátságot, a hozzá tartozó kertet, a városközpontot. Csodaszép volt. Az apátságban hozzácsapódtunk egy csoporthoz, mert csak vezetéssel lehetett a belső kiállítást megnézni. Nem sokat értettünk a vezetésből, a gyerekek nagyon unták, így leelőztük a csoportot, aztán még egy csoportot, és így mentünk végig. Császárterem, körerkély a Duna felé, könyvtár - kb. mint a sárospataki. A templom nagyon gazdag volt díszítésben. De sajnos bent nem lehetett fényképezni. Belső terekben maszkot kellett felvenni. 17.00-kor indultunk tovább, a Duna-parti úton. Keskeny volt az út, sose tudtam, hogy most településen vagyok, vagy csak szimplán házak mellett megyünk el, hol mennyivel lehet menni, mert a táblák furán voltak kirakva. Ezért lassan közlekedtem az utánam haladók bosszúságára. Az eső is esett egy jó darabon. De az út mindemellett nagyon szép volt. 19.00-kor értünk Jankáékhoz. Vacsoráztunk, aztán elkísértek a szállásra, amit előre lefoglalt. Csillag, Klári, Zsombor meg én aludtunk ott, Barni meg Márti Jankánál. 538 km-t mentünk.

Melk

Kedden Janka kívánsága szerint az Attersee felé vettük az irányt. Hideg, esős idő volt, így csak 2x megálltunk a parton fényképet készíteni, aztán mentünk is tovább. Weisenbachnál volt a legszebb a tó. Hatalmas sziklás hegyek, a tetejét a felhők miatt nem is láttuk. Továbbhaladva a Mondsee partján mentünk. Itt még vízesést is láttunk a túlparti hegyoldalon. Nagyon szép volt. 11.30 körül értünk Salzburgba. Az autópálya melletti P+R parkolóban hagytuk a kocsit, aztán bebuszoztunk a városba. A busz megtalálásával meg a jegyvásárlással akadt némi problémánk, de követtük a hasonló cipőben járó osztrák túristákat, így ez is megoldódott. A buszon maszk kellett, meg a belső terekben is mindenhol. A busz az óvárosba vitt minket. A lakatos hídon átkelve elmentünk a Mozarteum (zenei főiskola) mellett, majd a Mirabell-kertbe érkeztünk. Emellett 50 centért lehetett mosdót használni. A kert nagyon szép volt, rengeteg virággal, szobrokkal, szökőkutakkal. A kijáratával majdnem szemben volt Mozarték háza, ahol nagyobb gyerekként élt. Ezt belülről nem néztük meg, mert a jegyek igen drágák. Innen a kapucínus kolostorhoz mentünk. Rengeteg lépcsőn kellett felmászni a hegyoldalon, de a kilátás megérte. Visszatérve a folyó másik oldalára Mozart szülőházához mentünk. Szerencsénk volt, rögtön be tudtunk menni. A később jövőknek várnia kellett. A jegy jó drága volt, és ennyi pénzért a múzeum kicsit csalódás. Fentről lefelé lehetett haladni az emeleteken, és ebben az irányban gazdagodott a látnivaló is. Ezután egy templomba mentünk be, ahol minden fali dísz csupasz fehér volt, kivéve a hatalmas oltárképeket. A templomnak nem volt berendezése, hatalmas művészi nőket ábrázoló plakátok között lehetett mászkálni, közben zene szólt az orgona felől hangfalból. Hátborzongató volt, és nagyon rossz érzésekkel teli ott bent lenni. Innen a Rezidentplatz-ra mentünk. Nagyon szép volt a szökőkút, és itt végre le is tudtunk ülni. Már nagyon elfáradtunk a mászkálásban. Ettünk, pihentünk, és a végén eleredt az eső. Még a szomszédos Mozart téren csináltunk pár fotót, aztán bementünk a dómba. Ez a templom is gazdagon díszített volt. A bejárat feletti nagyorgona mellett még volt 4 kisebb orgona a templom közepén lévő négy sarokfalra építve. Hihetetlen volt. És látszott, hogy használják is őket, nem csak dísz a falon. Az esőben visszamentünk a buszhoz. Jól eláztunk. Nekem beázott a cipőm, tiszta lucsok volt a zoknim is. Hazafelé majdnem végig zuhogott az eső. Már nagyon untuk, hogy második napja csak kenyeret eszünk fasírttal és sülthússal, ezért vacsorára vettünk pizzát, amit Jankánál megettünk. Finom volt, és MELEG!!!! A többiek ezután még elmentek várost nézni, de én inkább ott maradtam, mert nagyon fáztam és fáradt voltam. Miután visszajöttek mentünk is a szállásra. Ez egyébként kellemes hely volt kedves emberekkel, a város határában. Ezen a napon 310 km-t utaztunk.

Attersee

Salzburg

Gallneukirchen

Szerdán reggel elájultunk, mikor Janka temérdek cuccát megláttuk, amit be kéne zsúfolni a kocsiba. Azért sikerült. 8.15 körül búcsút vettünk Gallneukirchentől. Első megállónk Rohrau volt (11.oo). Haydn szülőháza mindannyiunknak nagyon tetszett. Lehetett sok zenét hallgatni, vicces képregények voltak minden szobában. Az egésznek olyan kedves, jó hangulata volt. Még egy koncertszoba is van benne, ahol Klári odaült a zongorához. Délben indultunk tovább Kismarton felé. Itt nagy nehezen sikerült parkolót találni. Nem tudtuk, hogy működik a parkolóautomata, így odaengedtünk egy osztrák nőt, erre mondta, hogy ő se tudja. De azért sikerült ez is. Kívülről megnéztük az Esterházy kastélyt, és Haydn házát. Nagyon hangulatos kis utcában van a kastély alatt. Megnéztük a kastély parkját is, ahová Zsombor találta meg a bejáratot a kastély mögött. Szép tó meg pavilonok vannak ott. A kestély elülső oldala szépen rendbe van téve, a hátsó kevésbé. Hatalmas épület és nagyon tetszetős a parkkal együtt. A fertődi azért nagyobb. Utolsó uticélunk a szomszédoknál Doborján volt. Liszt Ferenc szülőházát néztük meg. Mellette van egy nagy hodály kockaépület (nem túl szép), amiben van egy hatalmas koncertterem, meg egy kis kiállítás. Kellemes meglepetésként a szövegek magyarul is ott voltak. Ez is érdekes volt, megérte megnézni. 16 óra előtt pár perccel Kópházánál átléptük a határt. Határőrt nem is láttunk. Az első körforgónál majdnem sikerült összeütközésbe kerülnünk egy kocsival, mert figyelmetlen voltam. Szerencsére nem lett baj, de nagyon szidhattak a másik kocsiban, joggal... Kicsit már fáradt voltam. 17 óra körül Blankáékhoz értünk. Megnéztük az új parókiájukat, ami nagyon klassz, a kerttel együtt. Kipróbáltam az új orgonájukat is. Jankát, Barnit, Klárit otthagytuk, majd ma hazajönnek papáékkal, mert Sámuelt ünnepelnek. 18 órakor indultunk haza, és 20.20 körül végre hazaértünk. Iszonyúan elfáradtam, 624 km-t utaztunk ezen a napon. De nagyon megérte.