Végre! Végre!
Tavaly sajnos nem rendezhettük meg iskolánk legnagyobb szabású közösségi napját, ezért most nagyon örültünk, hogy az idén lehetett.
Elkészült a suli új könyvtár-díszterme a régi tornateremben, amiben egy hatalmas könyvadomány került elhelyezésre. Délelőtt, a kezdő istentisztelet után ennek volt az átadása. Énekeltünk az iskola énekkarával, ami most gyakorlatilag teljesen kicserélődött. Nagy örömömre az egyik új kolléganő tud hegedülni, és az egyik énekünket kísérte is a zongora mellett. Nekem ez nagyszerű élmény volt. A lányaim is muzsikáltak. Márti zongorán kísérte Klári fuvolázását (két egyszerű dalocskát adtak elő), Janka citerázott. Csillag mamáéknál húzta a lóbőrt. A műsort a Nőikar zárta. Az éneklés most is jól sikerült. Úgy tűnik, jót tett nekünk a hosszú-hosszú kényszerpihenő.
Délután ipari alpinistákat néztünk a templomtoronyból lejönni (nem bent a lépcsőn, hanem kint a falon), volt kötélhúzás, lovasbemutató, íjászat, sakk, darts, ugrálóvár (Csillag itt cövekelt le), néptánc bemutató, az 5-6.-os lányok tornabemutatója, egy kollégánk miniatűr festményeinek kiállítása, Ladik koncert, a napot pedig a Terne Cherhaja zárta. Ez utóbbi egy fiatal roma zenekar. Zseniálisan muzsikáltak, szuper hangulatot teremtve. Na jó, a napot mégsem teljesen ők zárták, mert a műsoruk után még tombolahúzás is volt.
Hogy izgalmasabb legyen a nap, délután még esküvő is volt a templomban, amin orgonálnom kellett.
Én magam egy interaktív keresőjátékkal készültem. Még jó, hogy offline verziót is csináltam, mert megfelelő eszköz híján mindenki így kereste a művészeti nyomokat a református negyedben.
Nagyon klassz nap volt, sok külsős érdeklődővel, régi diákok megérkezésével, akiket igen jó volt látni.
Egy dolgot sajnálok csupán, hogy az érettségi találkozónk is ezen a napon volt, és így nem tudtam találkozni az osztálytársaimmal.
Így nézett ki a játék a terepen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése