Reményik Sándor az első világháború gyötrelmeinek vége felé írta ezt a verset, mi a karantén-időszakban vettük kézbe, s hasonló érzések közepette kapott dallam ruhát. A 3. hullám után, mikor végre újra együtt énekelhettünk a kórussal, meg is tanultuk, s tegnap elő is adtuk. Így hangzott:
Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése