Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2021. október 10., vasárnap

Érzelemdús hétvége

 Tegnap volt a Népdalkör 25 éves évfordulója alkalmából rendezett dalos találkozó. A Nőikarral mi is köszöntöttük őket, személyes ajándékkal, énekszóval. Jó volt ott lenni közöttük, hiszen a két év, amit velük is eltöltöttem, nem múlt el nyomtalanul. A találkozó jó hangulatban zajlott, a dalkörök, kórusok egészen szépen énekeltek, jókat beszélgettünk többekkel, élmény volt. Csak közben több nem túl kellemes hír is érkezett. Az első az volt, hogy a húgom, aki ma keresztelte volna a másik húgom kisfiát, aki a mi keresztfiunk lett,  kórházba került. Sajnos a nap során meg is született a kislánya. Azért sajnos, mert túlontúl is hamar érkezett szegény kis csöppség a világba. Hála Istennek a körülményekhez képest mind a ketten jól vannak, de nagy volt az ijedtség... A másik rossz hír egy kedves népdalkörös házaspárról érkezett, ahol a bácsi nagyon rossz egészségi állapotba került, a felesége pedig éppen most halt meg, a találkozó előtti napon volt a temetése, amiről én nem is tudtam, csak utólag. A szívem szakad meg miattuk...😢

Lajos bácsi, Csöpi néni, a "Népdalkör lelkei" is ott voltak kedvességükkel

 A keresztelő nem maradt el, Ákost végül papa keresztelte. Újra keresztszülők lettünk. 😀 Csillag kissé féltékennyé vált a hosszas keresztelői ceremónia alatt, de túléltük. Egyébként nagyon szereti Ákost.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése