Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2012. május 22., kedd

Tv felvétel

Tegnap ezen is túlestünk - mármint a kórussal.
Összegyűltünk a megbeszélt időpontban... Alaposan beénekeltünk, nehogy hamisak legyünk... és elkezdtünk énekelni... átkozottul lecsúsztunk a dal végére... csapó 2 - ismét pocsék... csapó 3 - még mindig... Na, most mi van, s mi lesz? A mi van-ra egyszerű volt a válasz, ha kicsit rutinosabb vagyok, előre tudhattam volna: szombaton annyira elfáradt a hangunk, meg az egész mivoltunk, hogy egy nap alatt nem tudtuk kipihenni magunkat. Na, akkor mit csináljunk? A 2 fős stáb már itt van, s azt nézegeti, hol is énekeljünk a kamerájukba... Nem mondhatjuk, hogy bocsika, de ma nem tudunk nótázni... Na, jó. Akkor még egy kis beéneklés, egész lájtosan, csak finoman, aztán indulás, lesz, ami lesz. 
A templomkertben találkoztunk, azt akarták, ott énekeljünk. De mondtuk, az nem lesz jó, mert a gitárt sem fogjuk hallani, meg egymást sem, mert eléggé fúj a szél. Közben azt is közölték, hogy nem elég énekelni, még beszéljek is a kamerájukba a kórusról (! - én, meg a kamerába duma... :-( he-he...) Végül bementünk a templomba, hogy szerelmes Petőfi verset, meg "Ring a csónak galambom"-at énekeljünk (Ezekhez a témákhoz a helyszín kitűnő volt! :-) A társaság szokásához híven komolytalanul kezelte a dolgot - érthető, hiszen meglehetősen fáradtak voltunk, meg mi már tudtuk, mi fog kijönni a torkunkból... szóval kissé ciki volt a helyzet. Végül megtaláltuk azt a felállást, ahol hallottuk egymást, és az arccal történő folyamatos vezénylés (a kezemmel ugyebár gitároztam) végül tűrhetővé tette a dolgot. Többedszeri próbálkozásra ment a Füstbe ment terv, a szerelmes nótát csak kétszer kellett felvenni - meglepően jól ment (nem volt hamis :-), a Ring a csónakot meg egyszer vettük fel (a végére belejöttünk?) - ennek az eleje nem volt a legjobb, de a vége az rendben volt. Remélhetőleg tudnak belőle néhány olyan percet kiemelni, ami nem lesz hátborzongató...
Nagyon nehéz felvételre énekelni, mert azon mindennek tökéletesnek kell lennie - mi pedig nem vagyunk azok. Az én elképzeléseim szerint ez csak úgy megy, ha sokszor feléneklünk, visszanézhetjük, javíthatjuk ami nem jó - nos, ez itt nem volt lehetséges. Hát ez van.
Szeretünk énekelni, szeretünk együtt énekelni - ez a mi lényegünk. Kicsit "gyagyás banda" vagyunk, nem is éneklünk profi módon, lehet, hogy a szó végi mássalhangzóink sosem fognak egyszerre megszólalni vagy egyáltalán hallatszani, de nem baj. Legfeljebb nem kell többet felvételre énekelnünk :-) A lényeg, hogy szeretünk egymás társaságában énekelni, és bizony vannak egészen szép és felemelő pillanataink is - még akkor is, ha azt nem őrzi felvétel :-)
Hogy a tegnapi felvételnek mi lesz az eredménye? Nos, az valamikor Július közepén kiderül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése