Macskajajj és csirkevész

A hétvégén megállapítottuk, hogy a fél éve hozzánk szegődött cicó valószínűleg kiscicákat vár. A gyerekek nagyon örültek. Aztán vasárnap reggelre a cica eltűnt. Sehol nem találtuk két napig. Aztán tegnap este meglett... kint feküdt szerencsétlen a kerítésen kívül az egyik fenyőfánk tövében - valami elkapta és megcincálta, úgy, hogy belehalt. A gyerekeknek meg se mondtuk - jobb, ha azt hiszik, elment. Nem gondolnám, hogy Mackó volt a tettes, mert vasárnap este, mikor kiengedtem, szokásához híven kereste a cicát, hogy megkergethesse...  Ahhoz képest, hogy én nem kifejezetten kedveltem ezt a kis jószágot, mégis rosszul érintett megtépázott látványa, és kicsit hiányzik is a folyton útban levő jelenléte...

Múlt héten végre kikelt egy csibénk a tíz tojásból, ami a kacsamama alatt volt. A gyerekek nagyon élvezték a látványát, csipogását. Gyorsan az ólat is alkalmassá tettük a tyúkok és az új kis jövevény elkülönítésére, szereztünk neki darát, meg itatót (a régi már eltört). Örültünk neki, sőt társakat is akartunk neki venni, hogy ne legyen egyedül. Mekkora élmény volt, ahogy napról napra bátrabb lett, kimászott a kacsamama alól és szaladgált az ólban. Aztán ma reggel, mikor mentem a kislányokkal kiengedni a tyúkokat, a csibét sehol nem találtuk... csak a hűlt helye várt ránk. Valami nyilván úgy gondolta, hogy nagyon kis zabálnivaló jószág... nos, az már biztos, hogy nem a cicónk volt, akitől eredetileg féltettem a kis életét...

Utóirat: a csibe előkerült :-) csak úgy elbújt az ólban, hogy nem vettem észre, mikor kerestem :-)

Kacsamama és az ő kiscsibéje :-)