Macskajajj és csirkevész

A hétvégén megállapítottuk, hogy a fél éve hozzánk szegődött cicó valószínűleg kiscicákat vár. A gyerekek nagyon örültek. Aztán vasárnap reggelre a cica eltűnt. Sehol nem találtuk két napig. Aztán tegnap este meglett... kint feküdt szerencsétlen a kerítésen kívül az egyik fenyőfánk tövében - valami elkapta és megcincálta, úgy, hogy belehalt. A gyerekeknek meg se mondtuk - jobb, ha azt hiszik, elment. Nem gondolnám, hogy Mackó volt a tettes, mert vasárnap este, mikor kiengedtem, szokásához híven kereste a cicát, hogy megkergethesse...  Ahhoz képest, hogy én nem kifejezetten kedveltem ezt a kis jószágot, mégis rosszul érintett megtépázott látványa, és kicsit hiányzik is a folyton útban levő jelenléte...

Múlt héten végre kikelt egy csibénk a tíz tojásból, ami a kacsamama alatt volt. A gyerekek nagyon élvezték a látványát, csipogását. Gyorsan az ólat is alkalmassá tettük a tyúkok és az új kis jövevény elkülönítésére, szereztünk neki darát, meg itatót (a régi már eltört). Örültünk neki, sőt társakat is akartunk neki venni, hogy ne legyen egyedül. Mekkora élmény volt, ahogy napról napra bátrabb lett, kimászott a kacsamama alól és szaladgált az ólban. Aztán ma reggel, mikor mentem a kislányokkal kiengedni a tyúkokat, a csibét sehol nem találtuk... csak a hűlt helye várt ránk. Valami nyilván úgy gondolta, hogy nagyon kis zabálnivaló jószág... nos, az már biztos, hogy nem a cicónk volt, akitől eredetileg féltettem a kis életét...

Utóirat: a csibe előkerült :-) csak úgy elbújt az ólban, hogy nem vettem észre, mikor kerestem :-)

Kacsamama és az ő kiscsibéje :-)

Apostagi fellépés

Tegnap Apostagon énekeltünk a kórussal - azaz csupán a kórus felével, mivel sokan betegeskedtek, páran kirándultak. De ahogy mondtuk is, megfogyva bár, de törve nem - elhoztuk, amink van. A fellépésünk egy jótékonysági est keretei közt történt - az apostagi evangélikus templom renoválására gyűjtöttek adományokat.

Úgy látszik, lassan beérik a próbák vetése - egész jól sikerült az éneklésünk. Hiányoztak, akik nem lehettek velünk, de még így, hiányosan is sikerült helytállnunk - remélhetőleg minden hallgató örömére. 

Készült felvétel is, ITT megnézhetitek. (Ezeket a dalokat énekeltük a Ref. Zenei Fesztiválon is, de az ott készült felvételek sajnos nem sikerültek túl jól.)

Barni kissé elfáradt...

...mindezt számítógépezés közben sikerült neki...

:-) Jót aludt a gép előtt :-)

Tv felvétel

Tegnap ezen is túlestünk - mármint a kórussal.

Összegyűltünk a megbeszélt időpontban... Alaposan beénekeltünk, nehogy hamisak legyünk... és elkezdtünk énekelni... átkozottul lecsúsztunk a dal végére... csapó 2 - ismét pocsék... csapó 3 - még mindig... Na, most mi van, s mi lesz? A mi van-ra egyszerű volt a válasz, ha kicsit rutinosabb vagyok, előre tudhattam volna: szombaton annyira elfáradt a hangunk, meg az egész mivoltunk, hogy egy nap alatt nem tudtuk kipihenni magunkat. Na, akkor mit csináljunk? A 2 fős stáb már itt van, s azt nézegeti, hol is énekeljünk a kamerájukba... Nem mondhatjuk, hogy bocsika, de ma nem tudunk nótázni... Na, jó. Akkor még egy kis beéneklés, egész lájtosan, csak finoman, aztán indulás, lesz, ami lesz. 

A templomkertben találkoztunk, azt akarták, ott énekeljünk. De mondtuk, az nem lesz jó, mert a gitárt sem fogjuk hallani, meg egymást sem, mert eléggé fúj a szél. Közben azt is közölték, hogy nem elég énekelni, még beszéljek is a kamerájukba a kórusról (! - én, meg a kamerába duma... :-( he-he...) Végül bementünk a templomba, hogy szerelmes Petőfi verset, meg "Ring a csónak galambom"-at énekeljünk (Ezekhez a témákhoz a helyszín kitűnő volt! :-) A társaság szokásához híven komolytalanul kezelte a dolgot - érthető, hiszen meglehetősen fáradtak voltunk, meg mi már tudtuk, mi fog kijönni a torkunkból... szóval kissé ciki volt a helyzet. Végül megtaláltuk azt a felállást, ahol hallottuk egymást, és az arccal történő folyamatos vezénylés (a kezemmel ugyebár gitároztam) végül tűrhetővé tette a dolgot. Többedszeri próbálkozásra ment a Füstbe ment terv, a szerelmes nótát csak kétszer kellett felvenni - meglepően jól ment (nem volt hamis :-), a Ring a csónakot meg egyszer vettük fel (a végére belejöttünk?) - ennek az eleje nem volt a legjobb, de a vége az rendben volt. Remélhetőleg tudnak belőle néhány olyan percet kiemelni, ami nem lesz hátborzongató...

Nagyon nehéz felvételre énekelni, mert azon mindennek tökéletesnek kell lennie - mi pedig nem vagyunk azok. Az én elképzeléseim szerint ez csak úgy megy, ha sokszor feléneklünk, visszanézhetjük, javíthatjuk ami nem jó - nos, ez itt nem volt lehetséges. Hát ez van.

Szeretünk énekelni, szeretünk együtt énekelni - ez a mi lényegünk. Kicsit "gyagyás banda" vagyunk, nem is éneklünk profi módon, lehet, hogy a szó végi mássalhangzóink sosem fognak egyszerre megszólalni vagy egyáltalán hallatszani, de nem baj. Legfeljebb nem kell többet felvételre énekelnünk :-) A lényeg, hogy szeretünk egymás társaságában énekelni, és bizony vannak egészen szép és felemelő pillanataink is - még akkor is, ha azt nem őrzi felvétel :-)

Hogy a tegnapi felvételnek mi lesz az eredménye? Nos, az valamikor Július közepén kiderül...

... még mindig fesztivál

Végre van már a YT-on felvétel az 500-ak énekéről:

Református Zenei Fesztivál

Készültem beszámolni, de mielőtt megírtam volna, láttam, hogy Kata (kórustagom) megelőzött :-) Olvassátok el, amit írt, mert egy élmény a beszámolója! :-)

 Kata és az 500-ak kórusa :-)

Egyébként nekem is hatalmas élmény volt... megszólaltak a tubák a templomban, és az ablakok úgy beremegtek, hogy azt hittem, ki is törnek, ha nem vigyázunk... :-) ... 500 között énekelni - egy csoda - nem hallatszik ki, ha véletlenül elrontod, vagy elmegy a hangod, de a tömeg kihozza belőled azt is, amiről azt hitted, nem is vagy rá képes. Nekem konkrétan izomlázam lett az állkapcsomnál a hatalmas artikulálástól :-) A rezes hangszerelés zseniális volt, az énekválasztás is nagyon jó, lényegre törő (mondanivalóban). És a "mumus" "Nagy király..." pedig egyenesen király(!) volt! :-) De a Kossuth nóták is, meg a nem szeretjük dallamú Talpra magyar is egészen átlényegültek... hihetetlen volt, fantasztikus :-) Persze voltak benne hibák, hogy ne lettek volna, de az élmény elmondhatatlan... aki még nem próbálta, próbálja ki! :-)

IX. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁL (2012. május 18-20.)

A fesztivál programjáról ITT olvashattok bővebben.

És miért reklámozom? Mert mi is éneklünk a Nőikarral :-) Szombaton délelőtt 11-14 óra között fogunk bemutatkozni a Lónyay dísztermében. 4 istenes verset fogunk énekelni, a dallamaik már megint az én agyamból pattantak ki :-) Szóval, ha valaki kíváncsi ránk, szívesen ajánljuk ezt a programot a figyelmébe! :-) Este is fogunk énekelni a Múzeum lépcsőjén, az összesített kórusban - de az már más téma lesz :-)

Hőstett :-)

Tegnap vásároltunk az ABC-ben. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy egy kismadár riadtan belandol a karfiolos ládába... Barni szólt a boltos néniknek. Az egyikük kiszedte szeginy kis madárkát. Barni elkérte, mert szerette volna megfogni és ő maga kivinni. Természetesen a kislányok is mentek vele. Mikor kiértem, még mindig a kezében tartogatta a madárkát... haza akarta hozni. Mondtam neki, hogy azzal tesz a legjobbat a madárkának, ha elengedi, mert... Nagy nehezen elengedte, de aztán keserves sírásra fakadt.  Azzal nyugodott meg végül hosszas sírdogálás után, hogy ő egy hős, mert:

- kiszabadította a madárkát a bolt fogságából, ahol elpusztult volna

- el is engedte, mert szegény kismadár azt sem élte volna túl, ha hazahozza házi-kedvencnek

- visszaadta a szabadságát, az életét :-)

(Apa megígérte neki, hogy veszünk valami kalitkás madarat - rossssszzzz ötlet - nincs kedvem takarítani utána, már egyszer próbáltuk... S egyébként is: a madaraknak nem kalitkában van a helyük, hanem az erdőben!)

Püspökkenyér - paleo módra

Csináltam már korábban is, de az annyira nem ízlett. Most kicsit átvariáltam, és egészen hasonló lett az eredetihez - mármint a búzalisztes változathoz, de beltartalmi értékeit tekintve jóval egészségesebb :-)

Hozzávalók (2 őzgerinc megtöltéséhez!):

12 tojás

csipet só

14 ek xukor (vagy fele cukoressimo vagy valami más)

egy csipet szódabikarbóna

vaniliás xukor

10 dkg ghee olvasztva

5 ek mandulaliszt

5 ek kókuszliszt

3 ek lenmagliszt

7 ek darált mogyoró

mazsola, azsalt áfonya, csokidarabkák, kandírozott citrushéj + amit még a fantáziánk megenged

Elkészítés:

Felvertem a tojásfehérjét, beletettem a csipet sót, Xukrot, majd a sárgákat is. Fokozatosan belekevertem (robotgéppel) a liszteket, szódabikarbónát majd a ghee-t is. Jó sűrű, krémszerű lett a massza lett, amit még tudott  a gép keverni. A gyümölcsöket s egyebeket már csak kanállal kevertem bele. Az őzgerinc-formákat kibéleltem sütőpapírral, megtöltöttem a masszával (félig), majd befedtem a tetjét is, és kb 3/4 óráig sütöttem. Nagyon fincsi lett :-)

Kegyelem

"- Mack, az, hogy én hihetetlenül jó dolgokat tudok kihozni kimondhatatlan tragédiákból, nem azt jelenti, hogy én rendezem meg a tragédiákat. Soha, de soha ne feltételezd azt, hogy azért, mert én felhasználok valamit, az azt is jelenti, hogy én idézem előazt, se azt, hogy szükségem van rá a céljaim eléréséhez. Ez csak velem kapcsolatos hams elképzelésekbe fog belerántani. A kegyelem nem függ a szenvedéslétezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Jézussal élni

"- Úgy érted - vetette közbe Mack némi szarkazmussal -, hogy nem elég egyszerűen azt kérdeznem: "Vajon mit tenne Jézus?"

  Jézus kuncogott. - Jó szándék, rossz elgondolás. majd tudasd velem, mire jutottál, ha úgy döntesz, ezt az utat választod. - Szünetet tartot és elkomolyodott. - Komolyra fordítva a szót, az én életemet nem utánzásra szántuk. Az én követőmnek lenni nem azt jelenti, hogy megpróbálsz "olyan lenni, mint Jézus", hanem azt jelenti, hogy kiirtod magadból a függetlenségre való törekvést. Azért jöttem, hogy életet adjak neked; valódi életet: az én életemet. Eljövünk, hogy a saját életünket éljük benned, hogy elkezdhess a mi szemünkkel látni, a mi fülünkkel allani, a mi kezünkkkel ériteni és úgy gondolkodni, mint mi. De mi soha nem fogjuk rád kényszeríteni ezt a szövetséget. Ha a saját utadat akarod járni, ám legyen. Az idő nekünk dolgozik."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Függetlenség...

"- A világ azért van ebben a nyomorult állapotában, mert az Édenben kiléptetek a velünk való kapcsolatból, hogy kinyílvánítsátok a saját függetlenségeteket. A legtöbb férfi ezt úgy nyilvánította ki, hogy verejtékes kétkezi munkájában keresi az önazonosságát, az értékét és biztonságát. Azáltal, hogy úgy döntöttetek, ti állapítjátok meg, mi a jó és mi gonosz, ti magatok próbáljátok meghatározni a sorsotokat. Ez a fordulat az, ami anyi fájdalmat okozott nektek.

   Jézus a botra támaszkodva felállt, és megvárta, amíg Mack lenyeli az utolsó falatot éső is feláll. Együtt elindultak a tó partján. - De ze még nem minden. A nő vágya - és ez a szó valójában "elfordulást" jelent -, azaz a nő elfordulása nem a saját munkája, hanem a férfi feé történt, aki erre azzal válaszolt, hogy uralkodni kezdett a nőn, átvette felette a hatalmat, hogy ő legyen az uralkodó. Mielőtt így döntött, az asszony kizárólag benne találta meg önazonosságát, biztonságát, valamint a jó és gonosz felőli megértését - ahogy a férfi is.

- Nem csoda, hogy kész kudarcnak érzem magam Nan mellett. Úgy tűnik, hogy én képtelen vagyok megadni neki mindezt. 

- Nem is erre alkottalak meg. Ha mégis megpróbálod, akkor csak Istent fogsz játszani. 

   Mack lenyúlt, felvett egy lapos követ és megkacsáztatta a tavon. - Van ebből kiút?

- Igen, és anyira egyszerű, bár számotokra soha nem könnyű. A megoldás a vissza-fordulás. Azaz: viszzatérés hozzám. Ez pedig azt jelenti hogy lemondasz a saját elképzelésed szerinti hatalomgyakorlásról és mások maniplálásáról, és egész egyszerűen visszatérsz hozzám.  - Jézus szinte esedezett, ahogy ezt mondta. - A nőknek - úgy általában - nem könnyű elfordulniuk egy férfitól, és feladni azt az igényüket, hogy ő elégítse ki szükségleteiket, gondoskodjon számukra biztonságról,és védje meg az identitásukat - és nem könnyű vissztérniük hozzám. A fériak - úgy általában - nagyon nehéznek találják, hogy elforduljanak saját kezük munkáitól, a hatalom, a biztonság és a fontosság hajszolásától - és nehéznek találják, hogy visszatérjenek hozzám."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Lehet nem félni is a jövőtől?

"- De akkor most mondd meg nekem: hol töltöd te az időd legnagyobb részét az elmédben, a képzeletedben: a  jelenben, a múltban vagy a jövőben?

   Mack egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna. - Azt hiszem, be kell vallanom, hogy nagyon kevés időt töltök el a jelenben. ami engem illet, jó sokat időzök a múltban, de  a maradék időm  döntő részében a jövőt próbálom elképzelni

- Akárcsak a legtöbb ember. Amikor veled vagyok, akkor ezt a jelenben teszem -  én a jelenben élek. Nem a múltban! Habár egy visszatekintés által sok minden felidézhető, és nagyon sokat lehet okulni, de csak akkor, ha csupán látogató vagy a múltban, nem pedig állandó lakos. az meg egészen biztos, hogy én nem lakozom ott abban a jövőben, amit te megjelenítesz, vagy elképzelsz. Mack, tisztában vagy azzal, hogy a jövőről való elképzelésedben, amit szinte mindig valamiféle félelem diktál, csak nagyon ritkán - de lehet, hogy sohasem - látod azt, hogy én ott vagyok veled?

   Mack újból elhallgatott és elgondolkodott. Jézusnak igaza volt. Nagyon sok idejét felemésztette a jövőtől valófélelem és aggódás, és képzeletében  a jövő általában sötét és nyomasztó, vagy pedig kifejezetten rémületes volt. És Jézusnak abban is igaza volt, hogy amikor elképzelte a jövőt, abból Isten mindig hiányzott. 

- Miért van ez így? - kérdezte Mack.

- Azért, mert kétségbeesetten próbálsz az ellenőrzésed alá vonni valami olyasmit, ami fölött nincs hatalmad. Nem tudod befolyásolni a jövőt, mert az még csak nem is valóságos, és soha nem is lesz az. Mepróbálsz Istent játszani azzal, hogy elképzeled, hogy a gonosz, akitől félsz, valósággá válik, aztán pedig megpróbálsz terveket és eshetőségeket kidolgozni arra nézve, hogyan tudnád elkerülni azt, amitől félsz.

- Igen, Sarayu is lényegében ugyanezt mondta - válaszolta Mack. - De miért van olyan sok félelem az életemben?

- Azért, mert nem hiszel. Nem tudod, hogy mi szeretünk téged. Az a személy, aki a félelmei által él, nem fog szabadságot találni a szeretetemben. Most nem a valós veszélyek miatti racionális félelmekről beszélek, hanem a képzelt félelmekről, és különösen a jövőbe kivetített képzelt félelmekről. amilyen mértékben ezek a félelmek elfoglalják az életedet, olyan mértékben sem el nem hiszed, hogy én jó vagyok, sem a szíved mélyén nem tudod, hogy én szeretlek téged. Énekelsz a szeretetemről, beszélsz róla, de nem ismered igazán."

-Wm. Paul Young: A viskó-