Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:
" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztus-várásunk.
A következő gondolatok nem ehhez a történethez tartoznak, csak közben eszembe jutott. Ezt a templomot, amit a képen láttok, most újítja fel a gyülekezetünk. Jelenleg a külső renoválás folyik. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a munka elég sokba kerül. Ha valaki esetleg így ismeretlenül is szívesen adakozna a templomunk felújítására, szívesen vennénk, s köszönettel elfogadnánk! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése