Blogajánló

Már párszor idéztem nagyobbik húgom barátnőjét ezen a poszton. Most bukkantam rá a blogjára, amit nagy szeretettel ajánlok Nektek. Fiatal lány érett, bölcs gondolatai, melyek igen elgondolkoztatóak - mint mindig :D

Zsuzsi végtelen története

Egy kocsmában...

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek - És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem. A többiek nevettek és így szóltak: - Ilyen nincs. - De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné. A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:- Őrültség! nem fogsz minket átverni!A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:- Mibe fogadjunk?Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult. Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába. Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre? Így válaszolt rá:- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki. A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége? Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

Mikor kezdődik a nappal?

Egyszer egy öreg rabbi megkérdezte a gyerekeket, hogyan lehet megállapítani, hogy melyik órában ér véget az éjszaka és kezdődik meg a nappal.

- Talán akkor, mikor már messziről meg lehet különböztetni a kutyát és a bárányt? -kérdezte az egyik gyerek.

- Nem -felelte a rabbi.

- Talán akkor, mikor messziről meg lehet különböztetni a datolya- és a pálmafát? -kérdezte valaki más.

- Nem -hangzott újra a válasz.

- Hát akkor hogyan? -kérdezték tanácstalanul a gyerekek.

- Akkor veszi kezdetét a nappal, mikor akármelyik ember arcába nézel, testvéredet ismered fel benne. Addig...tart az éjszaka.

"Rókavadászat"

Ezt a képet anyu hímezte nászajándékba egy ifjú párnak, akiket ő adott össze:

Mik az életünk rókái? Röviden - a mindenféle kísértések, amelyek körülvesznek minket naponta (fáradtság, aggodalmak, betegségek, csábítások...) és konfliktusokat, veszekedéseket szülnek. Ami érdekes gondolat volt még benne - nem elzavarni kell a rókákat, mert akkor visszajönnek, hanem nyakon csípni, s rövidre zárni jelenlétüket az életünkben. Anyu szebben fogalmazta meg, s jóval bővebben is, de  a lényege ez volt. 

A három fiú

Három asszony ment vízért a kútra. Nem messze onnan egy öreg üldögélt a padon, és figyelte, hogyan dicsérték az asszonyok fiaikat. „Az én fiam – mondta az első – ügyes és fürge. Felülmúlja fürgeségben a falu bármelyik gyermekét.”

„Az én fiamnak – mondta a második – olyan hangja van, mint egy fülemülének. Ha énekel, mindenki csak hallgatja és bámulja őt.” A harmadik hallgatott. „Hát te miért nem dicséred a fiad?” – kérdezte a két másik. „ Nem tudom, mi miatt is dicsérhetném – válaszolta – az én fiam nem rendkívüli gyerek és nincs benne semmi különös.”

Az asszonyok megtöltötték vödreiket és elindultak hazafelé. Az öreg lassan követte őket. Látta milyen nehezére esik az asszonyoknak, hogy a vödrüket cipeljék és nem is csodálkozott azon, hogy egy idő múlva letették terhüket, hogy egy kis levegőhöz jussanak. Ekkor szembejöttek velük fiaik. Az első kézre állt és cigánykereket vetett. „Milyen ügyes gyerek!”

– kiáltották az asszonyok. A második egy dalba kezdett, s az asszonyok meghatottan figyelték, könnyekkel a szemükben. A harmadik fiú odaszaladt anyjához, szó nélkül átvette tőle a vödröket és elindult velük hazafelé. Az asszonyok odafordultak az öreghez és megkérdezték „Mit szólsz a fiainkhoz?”– „ A fiaitokhoz? – mondta csodálkozva az öreg – én csak egyetlen fiút láttam!”

Szívműtét

A szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak:

- Holnap reggel - kezdte a sebész - ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.

A sebész bosszankodva felnézett. - Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.

- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek. - Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.

- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.

A sebésznek elege volt. - Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.

- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú...

A sebész műtét után leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál. Megállította a magnót, de még volt mit mondania.

- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?

És akkor az Úr válaszolt neki: - A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban  nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt. - Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt: - A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei.

A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt és suttogva kérdezte: - Kinyitottad a szívemet???

- Igen - mondta a sebész.

- Mit találtál? - kérdezte a fiú.

- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos.

Öreganyáink tudománya

Krinél és Csutkaildánál láttam ezt a videót. Több szempontból is elgondolkodtató. A gyógynövények fontosságán, felhasználásán kívül olyan emberi értékekről, életszemléletről beszél, amit minden embernek alaposan meg kéne fontolni. Boldogabb életünk lenne, ha így próbálnánk meg élni :-)

Öreganyáink tudománya from ikonosztaz on Vimeo.

 

Krinek hála, ki tudom rakni a videót rendesen is! :-) Kössszzziiii!!! :-)

Erdőkert - vagy dzsungel?

Legalábbis a kertünk leginkább a dzsungelhez kezd hasonlítani. Ilyenkor nagyon szeretem nézegetni. Most is tele van bogarakkal, főleg az édeskömény virága (megszámolni sem tudom hányféle bogár döngicsél rajta egyszerre - katica, méh, darázs, zengőlégy...). Sok madár lakik a szomszéd tujáiban is, akik a mi dísznapraforgónkon és kártevőinken élnek - ennek következtében az idén szinte nem is láttam pl. tetveket a kertben :-) Ahogy lépek az utakon, sorban ugrálnak el a békák is menedéket keresve a lábam elől. (A kertben nem szedhetik össze őket a törpék.) Hoztam pár képet is a mi kis dzsungelünkről :-)

Mártikánk 3 éves lett!!! :-)

A hétvégén Márti lányunk 3 éves lett. Megérkezett hozzá a 3 éves öntudata is, igaz az már néhány héttel korábban :-) Ő már NEM BABA, senki nem hívhatja így... Megérkezett a CSAK AZÉRT IS!!! és az AKKOR SEM!!! korszaka. Kisssssséééé idegesítő... Remélem hamar túl leszünk rajta! :-) Hihetetlen önző lett a kisasszony, mindent magának akar. Elég nehéz vele. Azért jó dolgai is vannak: szívesen segít mosogatni, felmosni és más egyebeket is. Várja az ovit. Remélem, nem fogja csalódás érni. Eddig szívesen ment, de eddig nem kellett egyedül ottmaradnia, csak Barniért jártunk oda. Megbeszéltük vele, hogy jó lesz, és annak ellenére, hogy én nem fogok ottmaradni vele, ebéd előtt mindig megyek majd érte. Hát, majd meglátjuk mi lesz. Mostanában nagyon szégyenlős, bújós lett. Mikor a szülinapján köszöntötte a család (Vámoson voltunk), az éneklés alatt legszívesebben belém bújt volna, ha lehetett volna :-). 

Apiros hajú babát Janka teljesen egyedül varrta :-)

Keresztanyu tortája

Alkottam... megint

Csak most éppen üvegfestékkel. Elkoptak a fürdőszobai tükrünk korábbi díszei. Gondoltam most újítunk, színesítünk... :-) Ez lett az eredmény:

A növényeket magam rajzoltam :-) 

Korábban is készítettem ilyesmit, a két bejárati ajtónk felett lévő ablakokat "színeztem" ki. Sajnos már kissé kifakultak. A következő ilyen jellegű akciótervem a konyhaajtót veszi majd célba. 4 nagy üveg - 4 évszak. Még készül a fejemben a terv, mit is rajzoljak rá pontosan. Ha elkészült, majd azt is megmutatom :-)

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.

A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:

"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"

Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:

" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."

Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztus-várásunk.

A következő gondolatok nem ehhez a történethez tartoznak, csak közben eszembe jutott. Ezt a templomot, amit a képen láttok, most újítja fel a gyülekezetünk. Jelenleg a külső renoválás folyik. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a munka elég sokba kerül. Ha valaki esetleg így ismeretlenül is szívesen adakozna a templomunk felújítására, szívesen vennénk, s köszönettel elfogadnánk! :-)

Újabb képek :-)

Tehenészek :-)

A tehenet Barni alkotta :-)

A tehén rövid úton lóvá alakult át, sörénnyel, farkincával, nyereggel, kantárral... :-)

Tündérek :-)

Új élet születik :-)

Nálunk minden gyerekünk érkezése külön tanulmányt érdemelne. Gondoltam, leírom most sorban őket. Jött az ötlet onnan, hogy az egyik blogban a névadásról volt szó nemrégiben. Ez nálunk is érdekesen alakult, talán tanulságos is lehet :-)

Mikor először rájöttem, valaki lakik odabenn, hihetetlenül boldog voltam. Nem sejtettem, hogy ez a boldogság nagyon rövid életű lesz. Mikor másodszor mentem az orvoshoz, már nem is élt. Elveszítettem az elsőt. Miért? Senki nem tudta megmondani. De én teljesen összetörtem.

Másodszor már bennem volt a félelem, rettegtem végig, vajon életben marad-e. Mikor mozgott, az maga volt a boldogság, mikor ultrahangon nézegethettük, az maga volt a csoda. Tudtuk, kislány lesz. Apa választotta a nevét: Janka - Isten kegyelmes. És kegyelmes is volt velünk. Egyrészt, mert Janka épségben megszülethetett és azóta is büszkék lehetünk rá. Másrészt ahogy született. Ifiórán voltunk, amikor elfolyt a magzatvizem. Elég vicces helyzet :-). Felhívtuk a dokit, aztán irány a kórház. Nem sok jóval biztattak, a testem nem volt még felkészülve a szülésre. A doki úgy döntött, hogy biztonságosabb, ha a szülőotthonból átvisznek a megyei kórházba. Itt éjfél körül bekötötték az infúziót (a legdrasztikusabb kínzóeszköz ami létezik). Zsombor végig mellettem volt, és segített észnél maradnom. Közben végig fenyegetett a rém: reggel 6-kor császár vár a műtőben, ha addig nem szülök meg. Janka úgy döntött, hogy mégis normális úton akar világra jönni, így vasárnap reggel fél 6-kor megérkezett hozzánk. Még ilyen csodát! kibújt, és a hihetetlen fájdalmak abban a pillanatban el is múltak. 

A következő kis élet, aki megfogant bennem, megint csak elveszett, ugyanúgy, mint az első. Ekkor még inkább elkeseredtem, mert azt gondoltam, nekem nem lehet fiam, mert az elveszettek biztosan fiúk lehettek. De erre sem volt semmi magyarázat.

Aztán egyszer, nem tudom pontosan idézni, és az igehelyre sem emlékszem, de azt olvastam a Bibliában, hogy valakinek azt mondta Isten, fiút fog szülni. Mintha nekem mondta volna, úgy szíven ütött. Sírtam. És valóban egy kisfiú élete indult el bennem akkortájt. Akkoriban Pestre jártam főiskolára, és a metrón ki volt írva, hogy Barnabás napja van, ami azt jelenti: vigasztalás fia. Ekkor dőlt el bennem, hogy a fiam Barnabás lesz, bár ezt a nevet korábban is szerettem. Kis vacak, egész máshogy viselkedett odabenn, mint a nővére. Vele semmi bajom nem volt, végig tudtam suliba is járni - busszal 70 km. Még koncertet is vezényeltem nagy pocakkal. Ő volt az egyetlen, aki nem akart idő előtt megszületni. Be kellett feküdnöm vele a már említett megyei kórházba. Az orvosom épp nem volt bent, mikor az osztályos orvos úgy döntött, be kell indítani a szülést. Miért, azt nem árulták el. De nem voltam készen megint rá. Újra infúzió, újra szenvedés. Ráadásul a baba szívhangja egyre csak romlott. Az orvosom pedig sehol. Már az ügyeletes is ott nyüzsgött (!), meg az egész szülőszoba, mert a szívhangok annyira romlottak. Világos volt, hogy sürgősen műtőbe kéne vonulni. Végre előkerült az orvosom, elkezdtek felkészíteni a műtétre. Már csak az aneszteziológus hiányzott, de az nem bírt odaérni. A tolófájások megelőzték. A doki sürgős tempóban kilökte belőlem Barnit, és ekkor derült ki, mi volt a baj forrása: egy jó nagy csomó a köldökzsinóron. Ebbe simán bele is halhatott volna... De Isten kegyelméből él és virul ma is, minden látható károsodás nélkül. Isten megvigasztalt, mégis van egy csodálatos fiam! :-)

Megint jött egy élet, de ő drasztikusan távozott is 11 hetesen. Már kórházban voltam, megállapították, hogy nem él. Amíg a műtétre vártam, a fürdőszoba kövére pottyant ki belőlem. Akkorka volt, hogy a tenyeremben elfért a magzatburokkal együtt... sokáig nem bírtam magamhoz térni...

A következő év elején olvastam az Útmutató havi igéit, és augusztusra az volt az ige, hogy "Az Úr ajándéka a gyermek". :-) Eddig a gyerekeim január és február szülöttei voltak. Azt hittem, nekem csak így lehet gyerekem, ez a termékeny korszakom, máshogy nem is működhet. De az Isten bebizonyította, hogy igen. És jött a legizgalmasabb szülésem. Azt tudtam, hogy nem akarok többet fogadott orvossal szülni, és az eddigi kórházban sem, mert embertelen az ottani hozzáállás. Miután megépült a hidunk, szóba jött a közelebbi kórház, ami így csak 10 km-re van tőlünk. Az ultrahangon sosem látták a születendő gyermek nemét, végig titokban maradt. De én úgy gondoltam, biztosan lány, mert ugyanolyan rosszul voltam vele, mint Jankával. Ennek ellenére mindenki, aki a hasamat nézte, váltig állította, hogy tutira fiú lesz. Augusztus végére voltam kiírva, de szerettem volna előbb szülni, mert Janka az iskolát, Barni pedig az ovit kezdte Szeptemberben, s nekem kellett délben menni értük - szóval jó lett volna minél előbb olyan állapotba kerülni, hogy tudjak sétálni - röpke 3-3 km-t oda, s vissza (merthogy kocsi híján mi vagy biciklizünk, vagy gyalogolunk). Augusztus közepén volt Janka mandulaműtéte, apa feküdt be vele a kórházba. Reggel elvittem őket, aztán viccelődtünk, hogy majd megyek utánuk :-) Este Barnival néztük Az erdő kapitányát, s közben... elfolyt a magzatvizem!!!! :-) Egyedül otthon, ajtók zárva. Anyuék táboroznak, apu hajókázik a komáival. Telefon mentőkért, meg az öcsémnek, hogy itt az idő, most vagy soha. Még jó, hogy a tesóm a mentősökkel együtt ért ide, mert így bemászott az ablakon, ami nyitva volt, és be tudta őket engedni. Én ugyanis nem mertem felkelni. Barni csak nézett, hogy anyát viszik a mentősök, ő meg a 3,5 évével itt marad egyedül az öcséimre... :-) A kórházban egy nagyon kedves szülésznő fogadott, akivel jót beszélgettünk, amíg meg nem érkezett egy másik anyuka is szülni. Amíg ő vajúdott, rám is rám törtek a fájások. Felcsillant bennem a remény, hogy talán végre egyszer infúzió nélkül, normálisan szülhetek?! Ez így egészen elviselhető volt! Jöttek a 2 - 3 percesek, de a "szomszédasszony" még mindig nem bírta kitolni a babát. Közben azért odanézett a szülésznő, mert már én is kezdtem hangos lenni. Zsombor nem volt éppen ott, mert visszaküldték Jankához, hogy van még idő, csak közben már nem volt idő szólni neki. Szóval megnézett a szülésznő, s azonnal hívta a dokit, mert gubanc volt. Megint csak nem tudtam meg, mi a baj, csak azt vettem észre, hogy tolófájásokkal visznek a műtőbe, és valami már kint van, mire odaérünk... A kicsi keze volt az. Kézzel előrefelé akart megszületni, mint a Bibliában Jákob :-) Egy pillanat alatt elaltattak, s már ki is kapták a bébit. A doki meg se nézte, s a csecsemős rátette a karszalagot: Magor. Zsombor már így kapta kézbe 3. gyermekét. Én is ezt a hírt kaptam, s kicsit csalódott lettem, hogy mégsem jók a megérzéseim... Reggel aztán jön a doki, meg az egész csecsemős részleg, s nagy bocsánatkérések közepette közölték, hogy a gyermek mégis kislány... :-) Legnagyobb megdöbbenésükre (s megkönnyebbülésükre is, hogy nem balhézom) elkezdtem hangosan nevetni, s azonnal visszatért belém az élet. :-) Mégis igazam lett, lányom van!!! :-) A nagymamája után a Márta (úrnő) nevet szántuk neki, de a születése emlékére új magyar nevet is alkottunk neki, a második neve Magorka (gabonaszem) lett. Ilyen nevet nem találtunk a  névjegyzékben, de szó nélkül anyakönyvezték. Különleges gyermek, kis szőkeség, teljesen más, mint a barna tesói, akik mind téli születésűek :-) 

Márta-Magorka ? Magor

A legkisebbünk amolyan "potyagyerek" lett. Terveztük ugyan, hogy lesz még, de nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar. Sokáig nem mentem el dokihoz sem, mert az eddig megszokott rendszer alapján nem is kellett volna életben maradnia. Kb. félidőig nem is tudta senki, csak Zsombor, hogy megint lakik valaki a hasamban. Közben a két kisebb bárányhimlős is volt, éppen a terhesség elején. Mikor végre rászántam magam, és elmentem orvoshoz, az nagyon leszidott, hogy lehetek ilyen felelőtlen... de nem volt kedvem magyarázkodni neki. Egész jól viseltem ezt a terhességet. Októberben gyerekszobát alakítottunk át, hogy beférjen még egy kiságy, szekrényt cipeltünk, újat barkácsoltunk. Novemberben megszerveztem és lebonyolítottam egy zenei vetélkedőt és egy hangversenyt (Haydn év), közben végigment a családon egy hányós-hasmenős járvány, és még tetveket is kaptunk ajándékba egy kis baráttól - moshattam ki az egész házat. Egészen a hónap végéig pedig biciklivel jártam Barniért az oviba (Márti hátul az ülésben). Decemberben közölte az orvos, hogy jobb lesz, ha takarékra veszem magam, mert nem fogom Februárig kihúzni. Innentől kezdve apa hozta haza Barnit, én pedig feküdtem, és feküdtem. De nem eleget. Igaz, hogy nem karácsonykor és nem is szilveszterkor szültem, de Január 4-én már igen. 5 héttel korábban jött meg Klári (világos, ragyogó) baba, mint vártuk. Vasárnap este ismét elfolyt a magzatvizem (apa azt hitte, szívatom :-)). Bementünk a kórházba, ahol megint az ismerős, kedves szülésznő fogadott bennünket. Az orvos közölte, hogy ha reggelig nem lesznek fájásaim, és nem szülök meg, akkor nincs infúziózás, de van műtét, mert az előző műtét óta túl kevés idő telt el - 16 hónap). Mi Zsomborral békésen aludtunk a szülőágyon, s a fájások nem akartak jönni, még akkor sem, mikor hajnalban ketten is megszültek mellettem. Hiába, az éretlen gyümölcsöt nehezebb leszakítani - nyilván nem akart még megszületni a pici lány. Így maradt a műtét. Most láttam a picit, miután kivették - nagyon picike volt!!! Zsombor ott volt vele, amíg öltöztették. Mikor készen volt, még visszahozták egy kicsit, hogy megnézhessem jobban, aztán levitték a koraszülött-osztályra. Egy egész napig nem láttam, mert nem tudtam felkelni - azt a második műtétet nehezebben hordoztam, mint az elsőt. Na, és honnan jött a pici lányka neve? Most is sokáig nem tudtuk mi lesz, de most fiúra tippeltem, mert sokkal jobban bírtam magam, mint a két lánnyal. Novemberben egyszer azt álmodtam, hogy szülök, és lányom lesz. De hát hogyan? Hiszen én fiút várok?! Na jó, de mi legyen a neve? És álmomban hirtelen beugrott, hogy Klára, igen, ez legyen a neve. Az előtte való néhány hétben leveleztem egy osztálytársammal, akit Klárának hívnak, s nyilván ennek hatására jutott eszembe az ő neve álmomban. Mikor aztán szülés előtt 2 héttel megtudtuk, hogy tényleg lány lesz, eldöntöttük, hogy akkor Klára legyen, ha már ilyen viccesen megálmodtam :-) Két hét kórházi (wellness :-)) pihenés után teljesen kipihenve mentem haza Lárikával.

Hogy lesz-e folytatás? Sokan kérdik, s jogosan, mert mindketten nagy családból származunk. Elvileg még két császár beleférhet. Nem zárkózunk el előle. Mikor a második császárnál megkérdezték, elkössenek-e, nemet mondtam. Nem szeretem az ilyen végleges megoldásokat, csak ha már nincs más lehetőség. Jelenleg azonban túl kicsi a gyerekszobánk, így is alig férnek el benne a törpék. Ha valamilyen csoda folytán be tudnánk fejezni a tetőteret, talán rögtön belevágnék egy következő akciótervbe, s talán Zsombor is, hogy lefölözze a tesóit (mindenhol 4 gyerek a legtöbb). De így egyenlőre most pihenünk, s várjuk, hogy nőjenek a gyerekeink, s a csodát is, hogy nagyobb terünk legyen házon belül :-)

2010. január - a 4 törpével :-)

A Teremtés dicsérete

Tegnap reggel rádiót hallgattunk - mint majdnem minden reggel. :-) A műsorvezető Kudlik Júliával és Szvorák Katalinnal beszélgetett. A beszélgetés apropója egy új lemez volt, Szvorák Katalin felvidéki népdalénekes "A Teremtés dicsérete" c. albuma. 

Beszélgetés közben Kudlik Júlia a következő gondolatokat mondta el, ami nagyon megfogott: Az embernek nagy baja, hogy csak lefelé néz. Nem mer fölfelé nézni. Pedig láthatná a teremtett világot, a madarakat az égen. Láthatná, hogy a vadludak miként szelik át az eget. V alakban repülnek. A vezér, aki legelöl repül, olyan légáramlatokat kelt, hogy a többi, aki utána jön, sokkal könnyebben tud repülni. Ezzel a technikával 70%-al több utat képesek megtenni, mint más madarak. :-) Elgondolkodtató, nem? Ha egy jó vezér (Isten) után haladunk, együtt, sokkal több mindenre leszünk képesek, mint egyszál magunkban... :-)

De nem csupán ennyit szeretnék most leírni, mert közben kicsit utánaolvastam ennek a lemeznek. A rádióban mutattak belőle felvételt... hát, engem megfogott. Hozzám nagyon közel áll a zenének ez a szegmense. Így leírom még azt is, amit találtam még róla:

A lemezbemutató koncerten Fabiny Tamás evangélikus püspök a következőket mondta a tőle megszokott keresztyén humorral:

„Itt van a szép víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson…” (Dsida Jenő)

 A teremtés dicsérete   

Kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet. Különválasztá a magas és a mély hangokat, így megalkotá a muzsikát. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: első nap. 

Majd megteremté Isten a különféle hangszereket, hogy dicsérjék őt kürtzengéssel és hárfán, dicsérjék nagyságát dobbal és zengő citerával. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: második nap. 

És mondá Isten: válasszuk külön a kórus- és a szólóéneklést. Zengedezzék megannyi mennyei és földi kar, énekeljék hatalmas erővel a Nabucco Szabadság-kórusát és a János-passió zárókorálját, de énekeljenek nem kevésbé hatalmas erővel az egyetlen hangon. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: harmadik nap. 

Majd megteremté Isten a pentaton dallamot, ahol az hangoknak közei kizárólag egész hangok és kistercek. És látá – főképpen pedig hallá – Isten, hogy mindez jó. És lőn este és lőn reggel: negyedik nap. 

Majd ezt mondá az Isten: „Szela”! Ezzel pedig megteremté a szünetjelet, hogy legyen csendesség és katarzis a hangok elhalásakor. És látá Isten, hogy ez jó. Lőn este és lőn reggel: ötödik nap.

Azután ezt mondta Isten: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a magas és a mély hangokon Így megalkotá a zeneszerzőket: Pretoriust és Wolfgang Amadeust, Pendereckit és Szörényi Leventét. Velük együtt megalkotá az énekeseket, hogy hajtsák uralmuk alá a szinkópákat és a hajlításokat, majd megalkotá az ő teremtésének koronáit, a népdalénekeseket. És látá Isten, hogy mindez igen jó. És lőn este és lőn reggel: hatodik nap.  

Mikor pedig elvégezé Isten az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megpihene az ő minden munkájától. És megáldá Isten a hetedik napot, hátradőle az ő trónusán, hogy meghallgassa az ő szívéhez oly közel álló Szvorák Katalin előadását. Ebben felhangzék ez a  kedves dallam és szerfölött szívből fakadó szöveg: „Csillagoknak teremtője, / Vigyázz minden kicsi kőre, / Fűre, fára, szőlőtőre, / S minden téged éneklőre”. Mindezt meghallván az Úristen felemelé az ő hangját, és így szóla: Hát hogy ne vigyáznék én rájok, hogyne vigyáznék az én kedves éneklőmre. És lőn este és lőn reggel: hetedik nap. 

:-) Zene füleimnek :-)

Szvorák Katalin összegyűjtötte hét egyház teremtést dicsérő énekeit. Római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus, unitárius, baptista és zsidó énekek szólalnak meg egymás mellett, egymást kiegészítve és színesítve ezen a hiánypótló hanglemezen. 

A hangoskönyvként megjelenő kiadvány elsődleges célja az Isten alkotta természet dicsőítése az ökumené jegyében. Kiemelt szándéka a különböző felekezetek békés együttélés-gondolatának erősítése és az egyházi ismeretterjesztés, hiszen felekezeteink énekei több évszázados hagyományokból táplálkoznak, ezért egyetemes európai kultúránk kiemelkedő alkotásai, melyeknek megismertetése és újragondolása a mai világban igen fontos.

Az album ezerötszáz példányban jelenik meg. A kísérőfüzet (könyvszerű formában kb. 80 oldalon) az összes ének teljes szövegét tartalmazza magyarul és angol fordításban. Az egyes énekekhez néhány jellegzetes illusztráció is társul Commenius Orbis Pictusából. A CD borító hasonló küllemmel jelenik meg, mint Szvorák Katalin Trilógiája.

„Eleink - hét egyházban - a Teremtést dicsérő énekeikben Istent magasztalják, aki kezdetkor az ég és a föld után a természetet, majd az embert teremtette meg a maga képére és hasonlatosságára. Azután az Édenkertben mindezt ránk bízta, hogy műveljük, őrizzük! Tisztességgel, becsülettel! - hogy utódaink is dalolhassák:" Mindeneknek Teremtője, üdvözítsd a téged éneklőket!"

- Kudlik Júlia -

Fotóözön a közelmúltból :-)

A fotók csak készülnek és készülnek a törpékről, csak ide nem kerültek fel mostanában. Na, most :-)

Építőmesterek:

Mártika itt falaz :-)

Janka alkotott

Még éppen belefér :-)

Paleogyerekek - avagy hogyan élvezzük ki a csülökcsont adta minden egyes finom falatot :-)

Mamák - Janka ötlete és kivitelezése alapján :-)

60 év múlva? :-)

Hétvége - baráti látogatás nálunk, 

és kihasználandó a rossz idő előnyeit is, egy kis sárkány (majom) eregetés  a prérin :-)

A gyerkőcök a fél délutánt a békákkal töltötték :-)

Már itt is megy a tekerés :-)

Ki van a képen? - "Káika" -mondja magára mutatva :-)