Kb. egy éve rádióriportot hallottunk az V. InternetVers Fesztiválról, ami Budapesten volt. Nagyon megtetszett a gondolat - amatőr zenészek fesztiválja megzenésített versekkel - egy lehetőség talán nekünk is a kórussal. Megkerestem a
honlapjukat , és a dolog még jobban kezdett foglalkoztatni. Levélben megkerestem a
szervező HANGRAFORGÓ együttest , akiknek már a nevük is magáért beszél. Azt mondták, nem akadály, hogy kórus vagyunk, nem zenekar, és várnak minket szeretettel. Innentől kezdve vártam az idei Fesztivál felhívását.
A kötelezően választható kiemelt költők közül Weöres Sándor volt a legszimpatikusabb. De nem "gyerekverset" szerettem volna választani tőle, mert azokat sokan megzenésítették már, másrészt pedig mi nemigen szoktunk gyerekközönségnek énekelni. (Na, ezen azt hiszem változtatni fogunk a jövőben :-). ) Szóval, megtaláltam egy verset, amit Kodály feldolgozásában énekeltünk még főiskolás koromban. Már akkor is megfogott a mondanivalója. Címe: Öregek. (Akik mindig is közel álltak hozzám.) A verset kifejezetten Kodálynak ajánlotta a szerző. Így a dalban is utaltam erre - a kezdő 2 ütem a kórusmű első 2 ütemét idézi. Utána azonban teljesen más hangvételű - lévén, mi nem vagyunk vegyeskar :-), én meg nem vagyok Kodály, csak egy mezei műkedvelő, aki próbálkozik ezzel-azzal a zenében. Lassan készült a dal, az iskolai lyukasóráimban, a tanáriban - jó hely :-). Aztán, mikor elkészült, megmutattam a kórusnak. Mikor kinéztem a kottából a dal végén (gyanús csönd uralkodott a levegőben...), a társaság fele könnyekben úszott... Nehéz mondanivalója van a versnek - sokáig kellett emészteni, mire be tudták fogadni, el tudták énekelni sírás nélkül. De úgy gondolom, érdemes volt megküzdeni vele.
Kellett egy mai költő versét is választani, aki felajánlotta erre az alkalomra a verseit. Nehéz volt választani, mert rengeteg költő volt, nekem időm nemigen, hogy végigolvassak mindenkit. Így néztem a fényképeket, kinek szimpatikus az ábrázata. Aztán megnéztem a verseiket is - ne legyen túl hosszú, az se baj, ha van benne valami fantázia, és a lényeg, hogy megérintsen, szóljon hozzám a vers. Végül egy kedves tekintetű, nagypapás bácsi, Haranghy Géza (mint utóbb kiderült: Krúdy-díjas író, költő, meseíró) egyik versét választottam - Szerelmes vers címűt. Keretes vers, mély érzelmekkel, amit végül tükör-szerkesztéssel írtam dallá. Ezt a dalt már könnyen bevette a kórus.
Felénekeltük a dalokat, határidőre elküldtük (a felvétel olyan, amilyen szokott lenni - no komment). DE, a szakmai zsűri, aminek Sebő Ferenc is tagja volt, beválogatott bennünket így is a Fesztivál énekesei közé. Ez már magában kitüntetés. Felkerültünk a honlapra - dalokkal, képpel, bemutatkozással együtt. Közben kiderült, hogy a Szerelmes verset még másik 2 előadó is kiszemelte magának...
Izgatottan készültünk, nekem egész héten gyomoridegem volt már a dologtól, főleg, hogy az egyik sofőr is én voltam és tudtam, hogy hazafelé éjszaka kell majd jönni, amit nem szeretek - és Gyomaendrőd bizony nem a szomszédban van... Az indulás előtt akadtak még megoldandó problémák, amiket sikerült leküzdeni. Aztán elindultunk. Ügyesen oda is értünk. Elfoglaltuk a szállásunkat - olyan turistaszállás volt, hasonlatos azokhoz, melyeken megboldogult iskolás korunkban osztálykirándulásokon szoktunk megpihenni.
Rövid felfrissülés után megkerestük a Fesztivál színhelyét, ami már nagyobb problémát jelentett - egy jó hosszú utca másik végén kezdtük keresést, de azért elértünk az innenső felére, egy jó nagy kör után - utóbb kiderült, milyen közel is vagyunk a szálláshoz :-) Már ment a szervező pár lemezbemutató koncertje, a terem zsúfolva gyerekekkel, szülőkkel. Állva hallgattuk, aztán az okosabbja kiment az udvarra, ott is ugyanúgy lehetett hallani, csak volt pad, napsütés és levegő is. Utána megpróbáltunk vacsora után nézni - nem tudtuk, hová is kell mennünk, de aztán útbaigazítottak minket. Fészek étterem - kellemes hely, kedves kiszolgálás, finom ételek - ha arra jársz és megéheztél, bátran nézz be hozzájuk.
Vacsora után visszamentünk meghallgatni Gergely Ágnes - költő, műfordító, írónő rendhagyó irodalomóráját (mi neveztük el így, mert annak éreztük). Beszélgetett, az erre kijelölt hölggyel, közben énekelt a Tűzmenedék (helyi) együttes néhány versét, műfordítását. Nagy élmény volt hallgatni a PEDAGÓGUST, aki megszólalt belőle. Mi a fény - Az ostobaság elűzése. Mi a halál - Bármelyik pillanatban megtörténhet veled, hogy életben maradsz...
A beszélgetős - est után visszamentünk a szállásra, hogy önbizalmunkat kissé helyrepakoljuk - áténekeljük dalainkat, mert a nagy színpad, a rajta levő technika, a hatalmas terem kicsit megijesztett minket. De én közben meg is nyugodtam - haditervet kellett készíteni a többiek megnyugtatására is, hogyan állunk fel, mit kezdjünk magunkkal ilyen körülmények között. Énekeltünk, beszélgettünk, magunk közé vettünk egy legényt, aki szintén a fesztiválra jött egymagában, de a nevén kívül mást nem tudtunk meg róla. Jó későn sikerült nyugovóra térni, akkor sem tudtunk jól aludni - idegen hely, izgalom a másnap miatt - más fesztiválozók zajongása, akik később érkeztek meg a szállásra...
Reggel frissen keltünk, reggeliztünk, kávéztunk, aztán beénekeltünk az egyik szobában, hogy minél kevésbé zavarjuk, aki esetleg még aludna. Nagy izgalmakkal elindultunk. Megérkeztünk - szinte üres nézőtér... Ja?! Lassan már nem lesz mitől félnünk. A harmadik fellépő voltunk aznap, és a többi résztvevő meg csak később szállingózott oda. Igazából csak a költők voltak ott, akik kíváncsian várták a verseik dal változatát. Egyéb közönség meg nem nagyon akadt. Tehát kb. 20 embernek énekeltünk. DE. A költőnk, mint kiderült, ott ült előttünk, és ahogy elindultunk fel a színpadra hátrafordult, biztatóan ránk mosolygott - így ismeretlenül is. Fent beálltunk, ahogy szoktunk s miután nem kértünk mikrofont, nem is kaptunk, viszont a gitár elé benyomtak egyet - a kontroll hangfal ellenben nem szólt - így igyekeztem halkan játszani, mert fogalmam sem volt, mi hallatszik odalent, de inkább az ének szóljon, mint a gitár. Amit én fent hallottam, az nagyon jó volt - persze voltak tévesztések benne (milyen élőben nincs?), de mégis életünk egyik legjobbját hoztuk. Ahogy elindultunk lefelé, költőnk (mostmár Géza bácsi) felállt, odajött hozzám, megköszönte és egy dedikált verseskötetével ajándékozott meg, amit a felesége illusztrált gyönyörű grafikákkal... Uh... Ez nagyon meglepett - és volt folytatása is, mert kicsit később én is adtam neki egy kottát a verséből készült dalról, amiről azt mondta, ereklyeként fogja őrizni. Aztán adott még egy kötetet, amit gyerekeknek írt, mese egy békáról, amit pedig az unokái rajzai díszítettek. Még később megkértem, írja alá a szerzői jogi bejelentőlapot, mert szeretném beküldeni a dalt, és nagy örömmel aláírta, és még beszélgettünk kicsit. Sőt - a nap végén a közös fotózásnál odaállt közénk. PEDIG - még másik 3-an is zenésítettek tőle, sőt, egy nagy nevű, a könnyűzenében sokat letett, de annál nagyobb arcú (számunkra csalódás - ember, akinél sok amatőr sokkal-sokkal jobbat nyújtott) is, de egyiket sem tüntette ki azzal a figyelemmel, mint minket. Számomra Ő maga volt az elismerés. Neki tetszett, amit a versével kezdtem, és ez volt a legnagyobb élmény, elismerés, amit kaphattam ezen a fesztiválon.
A nap további részében hallgattuk a többi fellépőt - voltak nagyon, sőt végtelenül jó alkotások, alkotók, zenészek, és voltak kevésbé jók is. Egy csapat volt, akiktől az elején elfogott a menekülési ösztön, és muszáj volt kimennem. Este Sebő koncert volt, amiért már önmagában is érdemes lett volna elmenni a fesztiválra - gyakorlatilag ez is egy rendhagyó irodalom és énekóra volt egyben, de alázattal a zene iránt, profi módon. Fergeteges volt!
A fesztivál zárásaként minden költő és zenész-csapat kapott egy kis ajándékcsomagot, emléklapot. Voltak, akik okleveleket is különféle dolgokért. Ígéret szerint fogunk felvételt kapni az egészről, kíváncsian várom.
Milyen hatással lesz a fesztivál a továbbiakra? Pl. megfogalmazódott bennem, hogy fogok gyerekeknek való hallgatni valót is írni, már tudjuk, hogy hol lesz ennek a helye is. Aztán, ha már ajándék kötetet kaptam, nem csupán 5 verssel, lesz miből szemezgetni új daloknak valót, és ha benyomásaim nem csalnak, a versek szerzője szívesen fogja ezt venni. Megkeresett minket egy költőnő is, hallván az előadásunkat, hogy szívesen felajánlja a verseit megzenésítésre. Igazából ez is egy nagy elismerés, azt hiszem. És kiderült, hogy a legény, aki a szálláson mellénk csapódott úgy estére, hogy ne unatkozzon, ő is költő, és szívesen veszi, ha esetleg... Szóval lesz hozadéka ennek a hétvégének úgy gondolom, csak legyen hozzá erő, meg idő és társaik is. A lelkesedés megvan :-)
