- Elhiszed, hogy szabadon távozhatsz?
- Feltételezem, hogy igen. Jól gondolom?
- Természetesen! Én nem rabokat akarok magamnak. Szabad vagy, hogy ebben a pillanatban kisétálj az ajtón, és hazamenj az üres házadba. Vagy beülhetsz Willie-vel a kedvenc kávézótokba. Az a tény, hogy tudom, hogy túlságosan kíváncsi vagy ahhoz, hogy itthagyj, vajon korlátozza-e abbéli szabadságodat, hogy elmenj?
Rövid szünetet tartott, aztán visszatért tennivalóihoz, majd a válla fölött hátrapillantva folytatta a beszélgetést. - Vagy ha szeretnél egy kicsit jobban elmélyülni ebben a kérdésben, beszélgethetünk magának a szabadságnak a természetéről is. Vajon a szabadság azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, amit csak akarsz? Vagy beszélgethetünk az életed összes korlátozó hatásáról, amelyek hatékonyan ellene dolgoznak a szabadságodnak. A családod genetikus örökségéről, a te konkrét DNS-edről, az egyedi anyagcserédről, a mikroszkópikus szinten zajló részecskefolyamatokról, amikenk én vagyok az egyetlen örökké jelenlévő megfigyelője. Vagy a lelkedbe befurakodó betegségekről, amelyek akadályoznak és megkötöznek, vagy a téged körülvevő társadalmi hatásokról, vagy azokról a szokásokról, amelyek szinaptikus kötéseket és bejáratott utakat hoznak létre az agyadban. Aztán ott vannak a reklámok, a propaganda és a paradigmák. Mindezen sokféle gátló tényező között - sóhajtott egy nagyot - , mit is jelent valójában a szabadság?
Mack csak állt, fogalma sem volt, mit is mondhatna.
- Csak én tudlak szabaddá tenni, Mackenzie, de a szabadságot soha senkire nem lehet rákényszeríteni.
- Nem értem - válaszolta Mack. - Még azokat sem értem, amiket épp most mondtál el.
Papa megfordult és elmosolyodott. - Tudom. Nem azért mondtam el, hogy most azonnal megértsd. A későbiek érdekében mondtam el. Jelenleg még azt sem érted, hogy a szabadság egy növekedési folyamat. Lisztes-csirízes kezével gyengéden Mack keze után nyúlt, megfogta és egyenesen a szemébe nézve folytatta: -Mackenzie, az Igazség tesz téged szabaddá, és az Igazságnak neve is van. Jelenleg épp az asztalosműhelyben tartózkodik, és tetőtől talpig fűrészpor borítja. Minden őróla szól. A szabadság pedig egy olyan folyamat, amely a vele való kapcsolatban teljesedik ki. Akkor mindaz, amiről úgy érzed, hogy ott örvénylik benned, szépen a helyére kerül.
-Wm. Paul Young: A viskó-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése