Rég jelentkeztem...

... mivel... nem is emlékszem miért. Dolgozunk - végre eljutottam odáig, hogy beküldtem a dalaimat az illetékes szervhez jogvédeni (még nem jött reakció). A kórussal ezerrel készülünk a Református Zenei Fesztiválra, ahol önállóan is bemutatkozunk a 4 legújabb megzenésített istenes versemmel (mármint a versek nem az enyémek, csak a dallamaik :-), és az 500 fős egyesített kórusban is énekelni fogunk. De, hogy izgalmasabb legyen a dolog, a fesztivál után két nappal a Duna Tv egyik műsorának a dunavecsei felvételén is énekelni fogunk - szóval rengeteg dolgunk akad mostanság.  A suliban "csak" a szokásos teendők vannak - plusszként az anyák napjára készülünk - ide is született 4 kis dalocska. Most éppen az egy hetes szünetet élveztük, lassan ennek is vége lesz.  Életem párja -kihasználva a szünet adta szabadidőt- szakdogát ír, úgyhogy alig látjuk. Múlt héten itthon voltak húgomék (legnagyobb örömömre jól nézett ki, és vidám volt) - akartunk egy csajos délutánt csinálni, kicsit legyünk együtt mi hárman lyányok a családból, de a "Buli" egy nagyszabású bevásárló körúttá alakult át :-) Azért jó volt együtt :-). Nagycsütörtökön majdnem megvakítottam magam. A dolog emígyen történt: Kissé fáradtan nekiláttam a fügebokrokat metszeni. Ahogy vágtam az ágat, már dobtam is a tűzrakó-helyre. A 3.(!) ágnak több ága is volt, s én az egyiket megragadva nagy lendülettel beleszúrtam a szemembe a másik részét... Az ág a szemgolyóm és a szemhélyam között landolt. Fetrengtem egy sort az ágyon (még jó, hogy Klári aludt, Márti meg eléggé megijedt a látványtól, így jól viselkedett - a többiek meg uszodában voltak apával). Aztán bekötöttem egy kendővel a fél fejemet (az öcsém szerint Jumurdzsák lettem), és így próbáltam gitárórát tartani kis tanítványomnak. Utána felhívtam apáékat, hogy jó lenne, ha igyekeznének. Mikor hazaértek, az öcsém elvitt a kórházba. A sürgősségin megvizsgált két készséges belgyógyász, kaptam szemcseppet, meg hámosító kenőcsöt, és egy tanácsot, hogy látogassam meg másnap a szemészorvost. Nagypéneteken reggel, miután egy lelkészcsaládnak ugye ilyenkor nincs más egyéb dolga, anyuék elszállítottak magukhoz a kicsikkel együtt, mert ekkorra már egyáltalán nem bírtam kinyitni a szememet, és a könny is "ömlött" belőle. Sőt, még a szemészt is elintézték, ebéd utánra. Istentiszteletre így nem tudtam bemenni, de az öcsém lejött és elolvasta nekem az aznapi Igét - hátha jól jön alapon - nagyon meghatódtam rajta!!! :-) Közben a kislányaim mindenkinek így kommentelték az eseményeket: - Anya belerakta a fát a szemébe, és ezért fáj neki! Gonosz faág!!! ::D  A gonosz faág maradványait kiszedte a doktornéni, és megállapította, hogy lencse nagyságú területen lejött a szaruhártyám - 20 év után újra, csak most nem magától - . Meg is bíztatott, hogy ilyen esetben valószínűleg hegesedve fog visszanőni, és akkor újra le fog jönni, esetleg töbször is, mire végleg meggyógyul... köszi, jól indul a szünet... Hála Istennek, a cseppeknek, meg a fekvésnek és alvásnak meg pihenésnek és esetleg még a C-vitaminnak is köszönhetően a szemem napról-napra javult, vasárnap már orgonáltam :-). És azóta sem jött le újra a szaruhártyám visszanőtt darabkája. Bár a szemem fáradékony, néha szurkál, enyhén fényérzékeny, és még mindig kissé be van dagadva reggelente, de folyamatosan javul :-) Így a szünet hátralévő része fokozott pihenéssel, de azért egyéb teendők elintézésével is telt. Pl. azért dolgozgattam a kertben is, de csak nagyon módjával. És végre jutott időm olvasni is esténként. Nagyon jó könyvet kaptam a szülinapomra anyuéktól (A viskó), és ennek láttam neki. Hát ezek történtek mostanság, amiért nagyokat hallgattam :-)

Kezd olyan lenni a sövény, mint amilyennek megálmodtam, csak még nőnie kell :-)