Nem tudom ki hogy van ezzel, de én ebéd után igen sokszor szívesen aludnék egy jót. De hát a drága lánykáim biztosan nem akkor álmosak, amikor én, úgyhogy ez nemigen szokott sikerülni. Viszont valahogyan túl kell élni a majdelalszom állapotot. Hát én ilyenkor szoktam kimenni a kertbe dolgozni. Gyomlálgatni, vetegetni stb... Vagy végülis bármilyen szabadban végzett fizikai munka jó az álmosság legyőzésére.
Viszont a szép az az egészben, hogy ilyenkor az éppen ébrenlévő csemetéim is szívesen jönnek segíteni. Hívni sem kell őket, Barni, Márti jönnek maguktól. Nagyon szeretnek a kertben dolgozgatni, pl. hordják a gazat a pipiknek. Ha pedig találnak egy hernyót, csigát vagy más egyéb bogarat, élvezettel nézegetik, vizsgálgatják, s végül odaadják pipicsemegének. Barni különösen szeret kint ügyködni. Fát vág apjával, a kis baltával (!), talicskázza a komposztot, összegereblyézi a levágott füvet, pakolja a farönköket. Igazi kis gazda.
De Márti is kis gazdasszony: velem együtt eteti a pipiket, és ha nem ő hozhatja be a tojásokat, összedől a világ és az utca másik végén is hallják a hisztit... Múlt héten, mikor levágtunk néhány tyúkot, élvezettel nézte a kivégzést (milyen vicces, mikor a pipi fej nélkül kezd el repülni!), és segített kopasztani is. És ezek után az ebédnél a legnagyobb élvezettel ette a reggel még szaladgáló jószágot. Mindenesetre biztosan nem finnyás (ebben...).
Nagy áldás, hogy ekkora udvarunk, kertünk van! Nem is tudom mi lenne, ha nem tudnánk egész nap kint lenni: szaladgálni, hintázni, játszani, bunkizni, "jó" levegőt szívni, D-vitamint gyűjteni a napon, kertészkedni, bogarászni, békázni... egészségesen élni...
Egy talicska gyerek, a legkisebb már nem fért bele? Öregapjuk is ilyenben szokott aludni ebéd után.
VálaszTörlés