Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2010. szeptember 14., kedd

A Biblia erejéről...

 „1945 elején egy haditudósító Okinawa szigetének egy kis falujába érkezett és ott ámulatra méltó felfedezésre tett szert: A falu, pontosan a japánok ellen felvonuló amerikai hadsereg arcvolnalában fekszik. Amikor a felderítő őrs a falu bejáratához ért, a katonák hirtelen megálltak. Két férfi állta útjukat, meghajoltak és beszélni kezdtek.  Az őrmester ellenséges cselt gyanított és tolmácsot hívott. A tolmács a következőket mondta: Úgy tűnik, szívesen fogadnak minket, mint keresztyén testvéreket. Az egyik azt mondja: ő a falu polgármestere, a másik az iskolamester. A könyv, amit az idősebbik a kezében tart: a Biblia. Ez még nem oszlatta el a bizalmatlanságot és kérik: néhányan szeretnének végigmenni a falun. Meglepő dolgok derültek ki. Több falut láttunk már a szigeten. Valamennyi kihalt, szomorú, elárvult képet mutatott. Ez a falu ragyog, mint egy drágakő. Mindenütt mosolyogva üdvözöltek bennünket, megmutatták makulátlan, tiszta házukat, munkált földjeiket és minden mást is. A beszámolóban elhangzott, idáig még csak egy amerikai emberrel találkoztak. Harminc évvel ezelőtt egy amerikai misszionárius pihent meg itt, rövid ideig. Örömmel mondott bizonyságtételére két ember tért meg, ő továbbment, de még megtanított néhány éneket és ott hagyott egy japán nyelvre lefordított Bibliát. Kérte a megtérteket, hogy igyekezzenek e szerint élni.

           
A két ember fáradhatatlanul olvasni kezdte a Bibliát. Jézus Krisztust megértve, nemcsak olvasták az Igét, de igyekeztek aszerint is élni. A falu lakói közül egyre többen tértek meg. Még ma is a Biblia az iskolában a legfőbb tankönyv, a gyermekek fejezeteket tanulnak, az eredmény nyilvánvaló: a falu lakói között nincs válás, nincs fogda, nincs részeg, dolgoznak, egészségesen élnek, megelégedett emberek. Engem és gépkocsivezetőmet valósággal elragadott: az énekünk „Dicsérje Jézust a világ…” És mikor az összejövetel után búcsúzkodni kezdtünk, vezetőm hozzám hajolt: Lám, mindezt a Biblia tette és az a két ember, aki megtért. S aknavetőnkre mutatva így folytatta: mi nem éppen a legmegfelelőbb eszközökkel igyekszünk megjobbítani a világot!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése