Eső, eső, eső...

2010. VI. 01.

Az alábbi könyv, és az örömjáték miért is jutott most eszembe? Mert kicsit elegem van a rengeteg esőből, amitől lassan a Pannon-beltenger rémképe tárul elém... A gyerekek nem tudnak kimenni az udvarra, mert ha netán elállt is az eső csorgása, mégis minden csupa-csupa víz az udvaron. A ruhák nem száradnak meg csak napok alatt, a mosnivaló viszont elég sok (mért is lenne kevés egy ekkora családban? :) ... A kerti termés rothadásáról már inkább említést se tegyünk... Mi az örülnivaló ebben???
Mondjuk, amikor végre eláll az eső, akkor:
- bátran elindulhatunk befelé a városba, nem fogunk ronggyá ázni a biciklin:)
- a teraszon már lehet játszani :)
- végre nem csak a felhők felett süt a Nap, hanem minket is átmelegít és felvidít :) Most éppen besüt az ablakon! :)
És ha újra esni kezd? Nos, maradnak az építőkockák, a közös süteménykészítés, és elég sok mesekönyvünk is akad a polcokon... Éljen a kreativitás!!! :)

  

Közben még eszembe jutott, minek is örülhetek, miközben végeláthatatlanul zuhog az eső:

- Nincs pincénk, amit elönthetne a rengeteg eső. Ez a tény sok gondtól megkímél minket. :)

- Hála Istennek tudtunk venni egy biciklis utánfutót (alias: hintó), amiben legalább a kislányok nem áznak meg, ha úton vagyunk. :)

- Végül pedig ilyenkor látható egy csodás természeti jelenség, a szivárvány, ami egyben Isten és Noé szövetségére is emlékeztet, mely szerint nem lesz több özönvíz a földön. :)