Geocaching - Kecskemét

 Ma apának Kecskemétre kellett mennie év eleji központi okosításra. Úgy döntöttünk, mi is megyünk vele. Kinéztem két ládát (igazából négyet, mert az egyik egy hármas multi volt), amit meg akartunk keresni. 

Sajnos az időjárás nagyon rossz volt, hideg is volt, és esett az eső. Kecskemét legrégebbi, már lezárt temetőjében keresgéltünk először, aztán a közeli kápolnánál. Nehezen tudtam parkolni, aztán sikerült nem megtalálni a rendes bejáratot, így a kerítés egyik résén mentünk be. Kár volt, mert teljesen eláztattuk a cipőnket, nadrágunk szárát a nedves növényzettel, és ha nem lettem volna ennyire béna, a kapu is az orrunk előtt volt. Na mindegy. Az első pontnál nehezen találtuk a megadott koordinátákon lévő fát, mivel az iránytűt még nem tudjuk olyan jól használni, és nem pontosan azt mutatta, amit kellett volna. De azért meglett. Igaz a láda inkább tűnt  valami szemétnek első ránézésre, de a jelszó benne volt. A második ponton egy fatönkben kellett megtalálni a ládát. Hát, ezt is nehezen tudtuk beazonosítani, mert több is volt arrafelé és a fatönkből szépen kihajtottak az akácágak körös-körül, így először nem is fatönknek látszott. Végül Janka találta meg benne vízben úszva a ládát, amiben szétázott a papír, amire írni kellett volna. A jelszó azért meglett. A temető egyébként szép, hangulatos hely, csak nem esőben. A végére azért elállt, de akkor már mindegy volt a nedvességünket tekintve. A dilis anyjuk jól megszivatta a gyerekeit... A harmadik pont könnyen meglett a közeli kápolnánál. 

Innen a belváros felé vettük az irányt. Kedves gimnáziumunknál is van ugyanis egy láda, ami most derült ki. Ezt gyorsan sikerült megtalálni. A főtéren összetalálkoztunk a nagynénémmel, és beszélgettünk egy jót. Régen találkoztunk, úgyhogy nagyon örültem ennek a véletlen összefutásnak. Ezután természetesen hamburgerezni kellett, ami itt kihagyhatatlan, és már elütötte a delet is a harang. Még vásároltunk kicsit, aztán indultunk is, mert apa végzett. 

Újabb két láda ✅, ráadásul szép és számunkra kedves helyeken. 

Ausztria

 Külföld-fóbiám van, ezért magunkban nem nagyon szoktunk külföldre járni, csak csoportosan (több autóval). Jankát azonban haza kellett költöztetni Gallneukirchen-ből, tehát le kellett küzdenem magamat, ki kellett lépnem a konfortzónámból. 

Ha már megyünk, akkor kirándulni is kell - indult a tervezgetés. A nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó helyeket mindenképpen meg akartam nézni - nem valószínű, hogy még egyszer belevágok egy ilyen utazásba. 

Hétfőn reggel 7.20-kor indultunk, 11.30-kor Kőszegnél átléptük a határt. Az osztrák (kinézete alapján bevándorló) határőr beszédét kapásból nem értettük. A varázsszó a teszt volt. Mutattuk az oltási igazolványainkat, és már mehettünk is tovább. A telefonon csak hosszas kínlódás után találtuk meg, hogyan csiholjunk roaming netet, hogy működjön a Google-térkép, de onnantól jól vezetett, az utakon még a táblák feliratát is kiírta, ahol kanyarodni kellett. 14.20-kor értünk Melk-be. Megnéztük az apátságot, a hozzá tartozó kertet, a városközpontot. Csodaszép volt.  Az apátságban hozzácsapódtunk egy csoporthoz, mert csak vezetéssel lehetett a belső kiállítást megnézni. Nem sokat értettünk a vezetésből, a gyerekek nagyon unták, így leelőztük a csoportot, aztán még egy csoportot, és így mentünk végig. Császárterem, körerkély a Duna felé, könyvtár - kb.  mint a sárospataki. A templom nagyon gazdag volt díszítésben. De sajnos bent nem lehetett fényképezni. Belső terekben maszkot kellett felvenni. 17.00-kor indultunk tovább, a Duna-parti úton. Keskeny volt az út, sose tudtam, hogy most településen vagyok, vagy csak szimplán házak mellett megyünk el, hol mennyivel lehet menni, mert a táblák furán voltak kirakva. Ezért lassan közlekedtem az utánam haladók bosszúságára. Az eső is esett egy jó darabon. De az út mindemellett nagyon szép volt. 19.00-kor értünk Jankáékhoz. Vacsoráztunk, aztán elkísértek a szállásra, amit előre lefoglalt. Csillag, Klári,  Zsombor  meg én aludtunk ott, Barni  meg Márti Jankánál. 538 km-t mentünk. 

Melk

Kedden Janka kívánsága szerint az Attersee felé vettük az irányt. Hideg, esős idő volt, így csak 2x megálltunk a parton fényképet készíteni, aztán mentünk is tovább. Weisenbachnál volt a legszebb a tó. Hatalmas sziklás hegyek, a tetejét a felhők miatt nem is láttuk. Továbbhaladva a Mondsee partján mentünk. Itt még vízesést is láttunk a túlparti hegyoldalon. Nagyon szép volt. 11.30 körül értünk Salzburgba. Az autópálya melletti P+R parkolóban hagytuk a kocsit, aztán bebuszoztunk a városba. A busz megtalálásával meg a jegyvásárlással akadt némi problémánk, de követtük a hasonló cipőben járó osztrák túristákat, így ez is megoldódott. A buszon maszk kellett, meg a belső terekben is mindenhol. A busz az óvárosba vitt minket. A lakatos hídon átkelve elmentünk a Mozarteum (zenei főiskola) mellett, majd a Mirabell-kertbe érkeztünk. Emellett 50 centért lehetett mosdót használni. A kert nagyon szép volt, rengeteg virággal, szobrokkal, szökőkutakkal. A kijáratával majdnem szemben volt Mozarték háza, ahol nagyobb gyerekként élt. Ezt belülről nem néztük meg, mert a jegyek igen drágák. Innen a kapucínus kolostorhoz mentünk. Rengeteg lépcsőn kellett felmászni a hegyoldalon, de a kilátás megérte. Visszatérve a folyó másik oldalára Mozart szülőházához mentünk. Szerencsénk volt, rögtön be tudtunk menni. A később jövőknek várnia kellett. A jegy jó drága volt, és ennyi pénzért a múzeum kicsit csalódás. Fentről lefelé lehetett haladni az emeleteken, és ebben az irányban gazdagodott a látnivaló is. Ezután egy templomba mentünk be, ahol minden fali dísz csupasz fehér volt, kivéve a hatalmas oltárképeket. A templomnak nem volt berendezése, hatalmas művészi nőket ábrázoló plakátok között lehetett mászkálni, közben zene szólt az orgona felől hangfalból. Hátborzongató volt, és nagyon rossz érzésekkel teli ott bent lenni. Innen a Rezidentplatz-ra mentünk. Nagyon szép volt a szökőkút, és itt végre le is tudtunk ülni. Már nagyon elfáradtunk a mászkálásban. Ettünk, pihentünk, és a végén eleredt az eső. Még a szomszédos Mozart téren csináltunk pár fotót, aztán bementünk a dómba. Ez a templom is gazdagon díszített volt. A bejárat feletti nagyorgona mellett még volt 4 kisebb orgona a templom közepén lévő négy sarokfalra építve. Hihetetlen volt. És látszott, hogy használják is őket, nem csak dísz a falon. Az esőben visszamentünk a buszhoz. Jól eláztunk. Nekem beázott a cipőm, tiszta lucsok volt a zoknim is. Hazafelé majdnem végig zuhogott az eső. Már nagyon untuk, hogy második napja csak kenyeret eszünk fasírttal és sülthússal, ezért vacsorára vettünk pizzát, amit Jankánál megettünk. Finom volt, és MELEG!!!! A többiek ezután még elmentek várost nézni, de én inkább ott maradtam, mert nagyon fáztam és fáradt voltam. Miután visszajöttek mentünk is a szállásra. Ez egyébként kellemes hely volt kedves emberekkel, a város határában. Ezen a napon 310 km-t utaztunk. 

Attersee

Salzburg

Gallneukirchen

Szerdán reggel elájultunk, mikor Janka temérdek cuccát megláttuk, amit be kéne zsúfolni a kocsiba. Azért sikerült. 8.15 körül búcsút vettünk Gallneukirchentől. Első megállónk Rohrau volt (11.oo).  Haydn szülőháza mindannyiunknak nagyon tetszett. Lehetett sok zenét hallgatni, vicces képregények voltak minden szobában. Az egésznek olyan kedves, jó hangulata volt. Még egy koncertszoba is van benne, ahol Klári odaült a zongorához. Délben indultunk tovább Kismarton felé. Itt nagy nehezen sikerült parkolót találni. Nem tudtuk, hogy működik a parkolóautomata, így odaengedtünk egy osztrák nőt, erre mondta, hogy ő se tudja. De azért sikerült ez is. Kívülről megnéztük az Esterházy kastélyt, és Haydn házát. Nagyon hangulatos kis utcában van a kastély alatt. Megnéztük a kastély parkját is, ahová Zsombor találta meg a bejáratot a kastély mögött. Szép tó meg pavilonok vannak ott. A kestély elülső oldala szépen rendbe van téve, a hátsó kevésbé. Hatalmas épület és nagyon tetszetős a parkkal együtt. A fertődi azért nagyobb. Utolsó uticélunk a szomszédoknál Doborján volt. Liszt Ferenc szülőházát néztük meg. Mellette van egy nagy hodály kockaépület (nem túl szép), amiben van egy hatalmas koncertterem, meg egy kis kiállítás. Kellemes meglepetésként a szövegek magyarul is ott voltak. Ez is érdekes volt, megérte megnézni. 16 óra előtt pár perccel Kópházánál átléptük a határt. Határőrt nem is láttunk. Az első körforgónál majdnem sikerült összeütközésbe kerülnünk egy kocsival, mert figyelmetlen voltam. Szerencsére nem lett baj, de nagyon szidhattak a másik kocsiban, joggal... Kicsit már fáradt voltam. 17 óra körül Blankáékhoz értünk. Megnéztük az új parókiájukat, ami nagyon klassz, a kerttel együtt. Kipróbáltam az új orgonájukat is. Jankát, Barnit, Klárit otthagytuk, majd ma hazajönnek papáékkal, mert Sámuelt ünnepelnek. 18 órakor indultunk haza, és 20.20 körül végre hazaértünk. Iszonyúan elfáradtam, 624 km-t utaztunk ezen a napon. De nagyon megérte. 

Rohrau

Kismarton

Doborján

Számvetés

Szállás - 2 éjszaka reggeli nélkül 3 ágyas szobában 199 Euró 

Melk - belépő 2 gyerek, 2 felnőtt - 26 Euró (Csillag mindenhová ingyen bemehetett)

Salzburg - parkolással egybekötött buszjegy 4 felnőtt 2 gyerek - 16 Euró 

- Mozart szülőháza belépő 25 Euró 

Rohrau - Haydn múzeum belépő 30 Euró 

Doborján - Liszt múzeum belépő  16,50 Euró 

Képeslapok 50-80 cent között

1 liter OMV Super benzin (nem a prémium) 1,349 / 1,309 Euró volt kúttól függően.

Az Eurót 362,48 Ft-ért számolta át a bank.

Augusztus 20.

 Sok szépet tartogatott ez az ünnep a tegnapi napra. 

Az ökumenikus istentiszteleten az új atya prédikált a megjelent nem is kis számú gyülekezetnek. Fontos gondolatokat osztott meg velünk, melyekkel én is maximálisan egyet tudok érteni. Az istentisztelet végén apuval együtt megáldották - szentelték az új kenyeret, amit aztán meg is szegtek, és mindenki kimehetett és vehetett belőle. Mintha csak egy szín alatti úrvacsoraosztás lett volna... nem az volt, de mégis. 😊

Ezután a posta mellett felavatásra került az új Szent István szobor. Szép, kifejező alkotás. Jó volt, hogy az alkotó művész elmondta róla a keletkezés történetét is. 

Este a pesti tűzijáték is fenomenális volt a csillagalakzataival, a parlament fényjátékaival, a sokat mondó zenékkel, narrációval. Ez művészeti alkotás volt, aminek még fontos mondanivalója is volt - végén a keresztet formáló csillagokkal. 

Isten éltessen még sokáig Magyarország!

Csoda Csillag

 Mindig meglep minket valamivel, amit egy 1,5 évestől nem várnánk. 🥰

Az iskolaudvaron van két különböző méretű vízaknafedél egymás közelében. Szeret ezeken topogni, mert különböző hangot adnak ki magukból. Ahogy ott ugrabugrál, mindig közli: zene. 

A minap odabújt hozzám, a mellkasomra hajtotta a fejét és hallgatta a szívverésemet, aztán megszólalt: zene!

A zongorán egy-egy ujjal üti a billentyűket, próbálgatja, hogyan szólnak a hangok, ha két kézzel nyomogat egyszerre. Sokszor azzal játszik, hogy a hangot, amit leüt a zongorán, visszaénekli. Pontosan. Egymás után többféle hangot is. 

Tegnap a kórházban voltunk. Visszafelé másfele indultunk volna a bejárat után, mint amerre mentünk. Ahol el kellett volna kanyarodnunk, ott megállt, és mutatta, mondta, "Erre!"

Alkotótábor - 2021

 Hála Istennek, ezen a héten ismét lehetett az iskolában napközis tábort rendezni.

Csillag nagyon élvezi, szívesen van a gyerekek közt. 🤗

Mivel Csillag mellett foglalkozást vezetni nemigen lehet, én egy kis keresős rejtvényfejtést viszek minden napra a gyerekeknek, felnőtteknek. Úgy tűnik, tetszik nekik, keresnek, megfejtik a feladványokat, gyűjtik a matricákat, holnap pedig jön a jutalomosztás. ☺🧩 

Várak

Egy hete családi találkozó volt nálunk. Utána anyósomat hatavittük, hogy kevesebbet törődjön hazafelé, a hosszú úton. Pár napig ott is maradtunk nála. 

Múltkor nem tudtuk megnézni Füzér várát, most pótoltuk. Bár esős időt ígértek, elindultunk. Eső nem volt, de kellemetlen hideg szél igen.  A vár fantasztikus. Szépen felújították, ráadásul a gyerekeknek csináltak egy pecsétgyűjtős játékot is, aminek a végén kaptak egy kulcstartót. A várnézés után sikerült az ott elrejtett geoládát is megtalálnunk. 

Hazafelé jövet is nagyot kirándultunk. Az Aranyosi-völgyön át mentünk Boldogkőváraljára. Útközben megálltunk egy forrásnál, ahol apáék sokszor jártak gyerekkorukban. A boldogkői vár is sokat szépült, mióta ott jártunk. Ráadásként még lovagi tornát is láthattunk, ahol a lovagok igen vicces figurák voltak. Próbáltuk megkeresni az ottani geoládát is, azt hittük jó helyen kutatunk, de utóbb kiderült, hogy nem... majd legközelebb. Elmentünk Vizsolyba is. Itt is nagy változások történtek. A gyerekek Biblia-lapot nyomtattak, s a virtuális geoláda megfejtése is sikerült. Hazaindulva még egy kis kitérőt tettünk Golopra, ahol apa az élete első 2 évét töltötte. Csodás helyen van ez  kis falu. Egy néni segítségével megtaláltuk a hajdani parókiát is, ami a templommal együtt erősen pusztulófélben van. Kár érte... Este jó fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza. 

Vizsoly

Golop

Szülinapi ajándék kirándulás

 Klári a szülinapi kirándulókártyájával a Dömör-kapu vízeséshez szeretett volna elmenni. Augusztus első napján sikerült is véghezvinnünk ezt a kirándulást, úgy, hogy Janka is hazajött, és együtt túráztunk.

Szentendrén találkoztunk. Amíg Jankát vártuk, sétáltunk a városban és a Duna-parton. Csillag mindenáron bele akart menni a vízbe, így lementünk a partra is. 

A vízesés nem nagy, de szép. Érdekesek a sziklák, ahol lezúdul a víz, és alatta pacsálni is lehet kicsit, mellette meg sziklát mászni. Élvezték a gyerekek. 

Kiderült, hogy itt egy 3 részes multiládát lehet keresgélni, úgyhogy neki is láttunk. Az első része könnyen meglett. A többiért hegyet kellett mászni. Felmentünk egy régi bánya fölé, ahonnan végig nagyon szép volt a kilátás, de az oda rejtett 2. ládát nem találtuk meg. Elmentünk a Kőrösi Csoma Sándor emlékműig, ott volt a 3. láda. Azt megtaláltuk. A jelszó eleje, vége megvolt, de a közepe nem... 🙉 pech... de a rejtő a fényképek alapján így is elfogadta megtalálásnak. 😅

Eredetileg innen tovább akartunk túrázni a Lajos-forráshoz, de Mártinak nagyon fájt a lába, és mind nagyon elfáradtunk, úgyhogy inkább visszamentünk a kocsihoz, és úgy mentünk a forráshoz. Az is nagyon szép, mini várfallal körbevett kis tavat alakítottak ki előtte. Itt is volt egy láda, Barni ügyesen megtalálta. 

Visszafelé még megálltunk az Annavölgyi vízesésnél, ahol nem esett a víz, mert alig folydogált a patak, s az is a föld alatt bújkált a vízesés helyett... Nagyobb vízállásnál biztosan gyönyörű lehet.  A gyerekek ékvezték a patakban masírozást, falmászást. Összességében szép kirándulás volt.

Két kullancsot itt is sikerült begyűjteni a kullancsriasztó ellenére is, egyet Mártiból, egyet Csillagból szedtünk ki. Egyelőre úgy néz ki, nekik nem pirosodik a helye, remélhetőleg nem lesz baj...

Kullancs

 Igyekeztünk kullancsok ellen védekezni, mivel Mártit nagyon szeretik megtalálni, és Zsombornak Lyme-kórral is volt gondja pár éve. Nem voltunk elég alaposak. Miután hazaértünk a nyaralásból, másnap a bal bokámból lógott ki egy kis betolakodó. Zsombor kiszedte, de egy körömnyi piros folt maradt utána. Két hét múlva megcsípett ott a csalán is, és bevörösödött, hólyagos lett a kullancscsípés körüli rész. Gyanús lett,  elmentem orvoshoz. A miénk szabadságon. Elmentem délután a szomszéd helyetteshez. Nem volt túl kedves, kvázi hülyének nézett, de adott beutalót az infektológiára. Addigra már fájt is, feszült is pl. vezetés közben. Másnap reggel el is mentem,  vérvételre készülve, éhgyomorral. Csak időpontot adtak másnap reggelre, mert limitálva van a napi vizsgálatok száma - itt is... Másnap megint éhgyomorral mentem, de a vérvétel elmaradt. Egy kedves, udvarias 70+ dokibácsi nézte meg a lábam, ami addigra már jellegzetesen kokárdamintás volt piros-lila színekben pompázva. Írt gyógyszert és visszarendelt egy hét múlva, hogy lássa, hogyan alakul a gyógyszerrel a helyzet. ...

Szervusz Lyme-kór! 3 hét antibiotikum...