Húsvét után költözködni segítettünk, és ezzel együtt sok-sok könyvet mozgattunk meg és törölgettünk át. Közben megfájdultak a kezeim. Nagy kaland, volt ilyen már máskor is, a fásli meg a kenőcs segíteni szokott rajta, majd elmúlik pár nap múlva...
Ja. Az egyik kezemen el is múlt, de a másikon nem.
Néhány hét elteltével Barnit vittem a sebészetre és közben megkérdeztem a dokit, van-e ötlete, miért nem akar ez nekem helyrejönni. Elküldött röntgenre.
Miután megnézte a felvételt, azt kérdezte, van-e reumás a családban.... oooohhhhh..... hát nem egy, nem is kettő, mondhatni sok....
Merthogy ez itten egy kezdődő reumás kopás - ez a csontom így kevesebb mint kéne, a másik meg amúgy... de azért még nem olyan nagy a baj. Meg az is ronthat a helyzetemen, hogy esetleg korábban elszakadhatott pár szalag a csuklómban - bár nem emlékszem, hogy ilyesmi történt volna, de attól még történhetett. Jó, hogy vettem csuklórögzítőt, bár jobb lett volna, ha a hüvelykujjamat is tartja. Szerezzek be kicsi gumilabdát, amit nyomogassak naponta többször, hogy az inaim erősödjenek és jobban tartsák a csuklómat... és kenegessek. Ha kattogni kezd, műtét.
Kenegetek, szorongatom a labdát, és ha nagyon fáj hordom a rögzítőt... azóta is, mert még mindig nem akar elmúlni....
Azért várhatott volna magára ez a dolog még vagy 10 évet...
Zsuzska, te nem is eszel sok disznóhúst, vagy mégis?
VálaszTörlésVagy mégis :-)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés