Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2015. december 31., csütörtök

Visszatekintés így az év végén...

Végignéztem az ez évi bejegyzéseimet. Felbontottam a Hála-üvegcsémet, amit március elejéig bírtam töltögetni hálacetlikkel. Azt hiszem hálás lehetek igen sok mindenért.
Annak ellenére, hogy az idei év első felében elég frankó depresszióval küszködtem, sikerült abból kikecmeregni. Mi segített benne?
Elsősorban Isten vezetése - annyi mindent kaptam Tőle, másokon, eseményeken keresztül, hogy valóban helyre tudtam billenni. Mik voltak ezek?
Az év azzal kezdődött, hogy egy általam nagyra becsült ember távozott az élők sorából, és ez a szomorúságon kívül annyi áldást hordozott magában, hogy azt ha valaki más mondaná el, lehet, el sem hinném: közös, hosszas, sírva-vigadós visszaemlékezés a főiskolás évekre, egy feledhetetlen búcsúztató,  ami igazából ünneppé alakult. Így lett a halálból öröm-ünnep.
Kalandos úton kaptam egy nagy csomó finn kottát a kórus számára, amiből sikerült fordítani is és megtanulni is néhányat - ez a kórus kérdésében lendített tovább, bebizonyítván, hogy igenis van értelme folytatni.
Februárban kirándulhattunk egyet a gyerekeinkkel, kiállításokat néztünk, múzeumokat jártunk - először életünkben közösen.
Sikerült egy daljátékot összeállítanom, betanítanom és levezényelnem a suliban, ami bár nem volt tökéletes, de megint csak sikerélményt nyújtott, ráadásul nem csupán nekem, mert a gyerekek is élvezték. Összeállítottunk a tanítványaink meséiből álló kis kötetet is, ami szintén egy pozitív dolog volt. 
A tavasz folyamán megismertem egy velem korú zeneszerző fantasztikus műveit, és ezeket hallgatva érezhetően hagyta el a lelkem a depresszió állapotát. Sokat hallgattam és hallgatom azóta is őt.
Ez a zeneiség engem is elindított. Több éneket is feldolgoztam az énekeskönyvünkből orgonára / zongorára, kinek hogy tetszik. Sokat játszottam a zongorán annak ellenére, hogy borzalmasan fájtak a kezeim (tavasz közepén derült ki, hogy mindkét csuklómban reumás ízületi kopás van). 
Június elején lezártuk a svájci frank hitelünket - megszabadultunk ettől a tehertől is, pedig az elején milyen rémisztőnek tűnt!
A tanév végére gyerekundorom lett, nem is kicsi, rossz volt belegondolni, hogy a nyáron hány tábort kell majd végigcsinálnom, és hány továbbképzésen kell majd ott csücsülnöm, s ki tudja, ezek milyenek lesznek. Mégis sikerült kipihenni magam. Túléltem a táborokat. Sőt. A második tábor az egy csodaélmény volt - Erdély a maga csendjével, nyugalmával, gyönyörűségével - gyógyító csoda. Életünkben először igazi családi nyaralásban is volt részünk. Életre szóló élmény marad nekünk is, de a gyerekeinknek is. Csodák csodájára még a továbbképzések is hasznosak és élvezhetőek voltak. A nyár folyamán megnősült legidősebb öcsém is, ez is klassz dolog volt. 
Hihetetlen, de ősszel kipihenve kezdhettem az évet, a gyerekundor a nyárral együtt tovaszállt. Ez a tanév eddig csak csupa jó dolgot hozott. A nyertes pályázatunk sok pozitívummal járt. Kaptunk egy nevelési módszert is, amit használva az idén jóval kevesebb gondom van a gyerekek órai magatartásával, mint korábban. 
Két húgom révén két kis csöppség is érkezett a családba egy kisfiú és egy kislány. A harmadik pedig félúton van, tavaszra várják szülei. 
Az autónk meglétével és gyerekeink növekedésével, azzal, hogy van kire bízni őket ha szükséges, újra kitárult előttünk a világ. Sokat utaztunk különféle távolabbi eseményekre (Nagykőrös - 25 éves jubileum, Kecskemétre többször is, Tiszakécske mesés verseny...).
Hálás vagyok mindezekért és mindazért is, ami most így hirtelen nem jutott az eszembe. Milyen jó ezekre visszagondolni! :-)

2015. december 25., péntek

Karácsony a gyülekezetünkben

Ó, ez igen sokrétű az idén, több, mint egy hetes ünnepléssé nyúlt.
Múlt héten csütörtökön a helyi zeneiskolások (jórészt református hittanosok) hoztak ünnepi műsort a gyülekezetbe. Énekeltek, zongoráztak, verset mondtak. Ragyogva, vidáman - nagyon aranyosak voltak. 
A hét elején betlehemeztünk - 7 csapattal. Az én csapatomba reggel, indulás előtt érkezett még két kislány a testvérükkel, így öten indultunk útnak. Sok helyen jártunk, mégis igen hamar végeztünk. Jó volt örömöt vinni gyülekezetünk időseinek otthonába. 
24-e délutánján ismét vittünk örömhírt a helyi lakásotthonokba is. Tanítottunk éneket, beszélgettünk az Ünnep üzenetéről, táncot tanítottunk. Jó volt látni, hogyan örülnek az egésznek a gyerekek! Szentestén rengetegen jöttek Istentiszteletre, alig férünk el a gyülekezeti teremben. Olyanok is, akik nem szoktak jönni sosem... Öröm volt ezt látni.
Ma is nagyon sokan voltak, olyanok is szintén, akik most először. Öröm ez, nem is kicsi...

Karácsony a Nőikarral

Korábban is terveztük, de az idén meg is valósítottuk. Advent negyedik vasárnapján karácsonyi koncertünk volt.
A dalok egy része adott volt egy korábbi fellépésről, amit kint a téren énekeltünk pár éve. Egy másik részére az az ötletem támadt, hogy járjuk kicsit körbe a világot. Így tettünk egy kis körutazást - Németország, Franciaország, Finnország, Mexikó, Anglia dalainak bevonásával. A maradék részébe pedig igyekeztem belecsempészni az ünnep lényegét, keresztyén mondanivalóját - persze az összes dal válogatásánál fontos volt az üzenet, amiről szól. 
Kivételesen tanultunk éneket spanyolul (nagyon elnyerte tetszésünket ez a nyelv - segítségünk is volt ebben a tanulásban egyenesen Mexikóból!), pedig nem szeretünk idegen nyelveken énekelni, ne legyen ciki a rossz kiejtés... és tanultunk éneket angolul is, igaz, ez egy nagyon ismert dal volt. 
Lassacskán elkészültek a kíséretek is - zongora, furulya, dob, csingilingik, amik varázsköntöst adnak a daloknak. Ráadásul az elektromos zongoránknak sokféle hangszíne van, ami most nagyon jól jött. Persze, mivel ezen eszközök nagy részét én kezeltem, jó sokat bénáztam is - melléütések, besípoló, sőt a kellőhöz képest más hangokat kiadó furulya... ez van, sajnos nem vagyok előadóművész, ha szerepelnem kell, biztosan nem tudom úgy eljátszani a dolgokat, ahogy egyébként odahaza megy... 
Kata elküldte a szövegét, amivel készült az előadásra... hihetetlen volt, de annyira odaillő gondolatokat közölt benne, hogy teljesen megdöbbentem - bizony sok könnyet csalt ki vele később többek szeméből.
Kaptunk egy felajánlást is, Kata nagynénje fényképeiből állíthattunk ki néhányat az aulában, hogy a koncert után megtekinthetőek legyenek. Gyönyörű fényképekről beszélünk itt most... :-)
Ildi végül elvállalta, hogy elmondja a Kata által kiválasztott verset - hú de jó volt az is, ahogy előadta! :-)
A nagy napon ebéd után jött a banda, elkészítettük a terített asztalt, gyakoroltunk egy kicsit, az egyik öcsém segített a diavetítésben is, amit ideszántam. Aztán elkezdett szállingózni a hallgatóság. 
Felmentünk a színpadra, énekeltünk. Én  zongorától alig hallottam az éneket, de lent arányosan szólt. Janka citerázott, Klári itt is elénekelte a karácsonyi énekét... :-) A végén együtt énekelt velünk a nézőközönség is. 
Voltak hamis hangjaink, ó nem is kevés... Mégis láttunk meghatott könnyeket, megérintett lelkeket. A koncert után sokan maradtak beszélgetni, falatozni, jó volt a hangulat. Nem értem, hogyan működik ez. Nem vagyunk tiszta hangú sztárkórus (egyre inkább nem vagyunk azok), nem éneklünk hatalmas, nehéz kórusműveket, mégis meg tudjuk érinteni az embereket, tudunk színt vinni az életükbe...

Karácsony az iskolánkban

Idén mi voltunk az ünnepségért felelős tanárok a párommal. Ez alkalommal valami mást szerettem volna, mint a megszokott.
Annyira pogány már a világunk, tele van a fenyőfa-ünneplésével, az erőket meghaladó hatalmas ajándékokkal, a bőséges asztalok előtérbe helyezésével, a Jézuskázással, aki az ajándékok hozataláért felelős csodalény - csak éppen a lényeg marad ki belőle.
Igyekeztem ehhez a lényeghez eljutni a műsor összeállítása során, s remélem, hogy sikerült is. 
Próbáltam kevés szereplővel dolgozni, gondolván arra, hogy biztosan az betegszik meg, akinek nem kéne, igyekeztem az énekkarosokon kívül válogatni a színpadra lépőket, hogy minél többen legyenek mégis megmozgatva. Egy versmondóm valóban megbetegedett, így Barninak két napja volt, hogy megtanulja helyette a verset - szegény gyerek... de azért ügyesen helytállt! :-) Készültünk egy árnyjátékkal, amire minden nap próbáltunk az utolsó két hétben - nagyon lelkes kis gárdával, akik végül az egyik legmeghatározóbb élményt nyújtották a műsor során. Bevontam a legkisebbemet is, akivel hónapok óta tanultuk, gyakoroltuk gyerekkorom egyik legkedvesebb karácsonyi énekét - tündérien, bátran énekelte el. A vele való készülés volt az adventem egyik fénypontja :-). 
A díszítés is a mi dolgunk volt. Nagyon egyszerűre gondoltam. Van egy ügyes kezű kolléganőnk, akinek egy korábbi ötletét felhasználva (téliesítve) készült az alapgondolat. Megkértem, hogy készítsen néhány hópelyhet is - fantasztikusak lettek! Persze én is készítettem kisebbeket, más fajtákat. Szerdán aztán indult a díszítés. Hála Istennek, segítségem is akadt benne, így is sokáig tartott. Közben zenét hallgattunk, és nekem ott indult el az ünnepi hangulatom. Jó volt díszíteni, zenét hallgatni, beszélgetni közben. Nem voltam ideges az egésztől, pedig lehettem volna. Inkább békesség és öröm volt bennem. 

A pásztorok ruhája a fellépés napján került elő, Mária és József az otthon talonban levő ruhaanyagjaimba öltözött - nem kapkodtuk el... de nem is idegeskedtünk vele. És minden szépen alakult. Mindenki ügyesen tette a dolgát. 
Csak Janka veszett el. Már kezdődött az alkalom, gyerek sehol... Hol lehet? Nem látta senki... Ő nem ilyen eltűnős... Mi van??? Mama elindult megkeresni... kiderült, hogy elaludt a vendégszobában és Barni nem keltette fel, sőt azt is elfelejtette, hogy Janka megkérte erre, és egyáltalán, hogy ott van a vendégszobában... :-) Mire szerepelnie kellett, odaért :-) 
Az énekkarosaim lelkesen énekeltek, szebben, hangosabban, mint szoktak. Egyre inkább úgy érzem, hogy érik a vetés, a velük való munka egyre jobban hozza a gyümölcsét. Persze van még hová fejlődni. A videofelvétel mondjuk nem ezt támasztja alá, de hozzátenném, hogy megint azok álltak legközelebb a kamerához, akiknek nem kellett volna - én meg erre már éppen nem figyeltem oda...
Mégis úgy érzem, hogy szép ünnepségünk volt, lelkekhez szóló :-)

Kecskeméten ... ismét

Rég volt ilyen, hogy egy hónap leforgása alatt háromszor is megyeszékhelyünkön jártunk volna. December közepén volt a megyei matematikaverseny díjkiosztója. A tavalyi esztendő után, az idén is jelenésünk volt ezen az alkalmon, mivel Janka ismét bejutott a korosztályában az első tíz közé. Sőt, javított is, mert idén kilencedik lett - a sok kecskeméti mellett... Zsúfolt héten (sőt napon) volt ez a jeles alkalom, mégis szívesen mentünk. Nem csak a büszkeség miatt.
Tavaly is az ÉZI-ben volt a díjkiosztás, és maradandó emlékként őrzöm a csilingelő gyerekkórus hangját, akik akkor énekeltek. Így már előre készültem rá, hogy vajon mi szépet fogunk most hallani. Kodály Karácsonyi pásztortánca után egy afrikai éneket adtak elő a lányok... fantasztikus volt :-) 
A másik, amiért jó volt ott lenni, egy-két találkozás volt. Gimis osztálytársam kisfia is szép eredményt ért el a versenyen, velük is összefutottunk, és egyik főiskolás csoporttársam kisfia is remekelt az idén is (tavaly is). Jó volt velük is találkozni, beszélgetni - főleg ilyen jeles alkalomból!

Kecskeméten Adventben

Októberben Nagykőrösön kaptunk egy meghívást Kecskemétre, Advent első vasárnapjára. Így történt, hogy némi bizonytalanság után egy autónyi társasággal elindultunk. Családtagjaimon kívül velünk tartottak lányom barátnői és még egy gyülekezeti tagunk, aki mindenhová elmegy, ahová lehetséges. 
Kicsit korán érkeztünk, így megnéztük a kezdődő karácsonyi vásárt a főtéren. Szép nagy forgatag volt, igen tetszett a lányoknak.
Végül betértünk a templomba. Nekem olyan volt, mintha ismét hazamennék - azért négy évig nekem is otthonom volt az a templom. Az otthon-érzést az is erősen biztosította, hogy rengeteg ismerős arc jött velünk szembe, aki felismert, az lelkesen mosolygott is, volt, aki odajött hozzánk. Jó érzés volt, hogy örülnek nekünk.
Jó volt együtt énekelni, jó volt hallgatni az orgonát, kicsit rendhagyó módon, jó volt együtt úrvacsorázni a jelenlévőkkel, jó volt a záró szeretetvendégségen ott lenni. 
Vicces volt, ahogy valaki arcán azt láttam, hogy felismer, de ott volt a döbbenet is, hogy hogyan kerülök én oda a kis csapatommal? (Na, ő nem kecskeméti volt...) 
Összességében nagyon jó élmény volt, remélem, máskor is lesz lehetőségünk elmenni! :-)




2015. november 14., szombat

Egy kis nosztalgia... :-)

Eljött az a nap is, hogy a nagylányunk középiskolát látogatott (velünk együtt), hogy megnézze, hová is készül jövőre. 
Az intézmény részben adott volt - anya almamátere. Bár némi kételyeink voltak a dologgal kapcsolatban - már nem olyan, főleg a lelki életet tekintve, mint 20 éve, ami engem eléggé aggasztott. Meg hát már az épület sem ugyanaz, mert időközben nagy költözködés volt. Apa meg egyáltalán nem is ismerte az iskolát.
Kedden volt a nyílt nap, amire nagy kíváncsisággal mentünk el. Beültünk reggeli áhítatra, ahol a lelkész rögtön kiszúrt minket (egy évvel alattam járt gimibe). Aztán a folyosón szinte azonnal összefutottunk az osztályfőnökömmel is. :-) Volt nagy meglepetés, meg örömködés. :-) 
Amíg várakoztunk, egy klassz vetítés volt a suli szépségeiről - merthogy fantasztikus maga az épület (is). Aztán jött igazgató néni (számomra ismeretlen), és elmondta a tudnivalókat. Ki volt téve, hogy a nap során melyik órában milyen tanárok óráit lehet látogatni. A tanárok minden szünetben felsorakoztak a díszteremben, és lehetett velük vonulni az órákra. Néztünk biosz órát (tanárnő engem is tanított -kémiára-, és mondhatni semmit nem változott az elmúlt két évtized alatt) - lendületes, vicces, tudományos volt, egy fél pillanat alatt újra a 20 év előtti padban éreztem magam :-). Aztán néztünk földrajzot is (tanárnő szintén tanított engem is - ő azért változott is (kinézetét tekintve), de a kedvessége, segítőkészsége ugyanaz, mint volt. Aztán néztünk matekot is. Lánykánk ezt élvezte a legjobban. Ő is csinálta a feladatokat a kilencedikesekkel együtt - mindet sikeresen! :-) Én meg közben élveztem a tanárnéni vonásaiban felfedezni hol az édesapját, hol az édesanyját, akik az én gimis korom részei voltak. 
Ezután ketté váltak útjaink - apa és lánya kémiai laborgyakorlatot nézett végig (amiről aztán hosszasan, lelkesen áradozott), én meg az osztályfőnökömmel beszélgettem egy jót. Kiderült, hogy most van végzős osztálya, tehát elképzelhető, hogy ha a lányom bekerül a gimibe, ő lesz neki is az ofője. :-) Nagy poén lenne! :-)
Elmentünk a koliba is, ahol szintén kedves ismerős vezetett minket végig az azóta szintén megváltozott - megújult kollégiumon. Ettünk egy fincsi ebédet is, aztán emésztve a napot hazatértünk.
Megnyugodtunk, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogy én azt gondoltam, vannak itt igen jó dolgok, nem csupán lelketlen versenyistálló az intézmény. Láttatok pl. már valahol Forest Gump padot, ahol egy bonbon kíséretében szabadon lehet beszélgetni az ott ülő pedagógussal? Vagy találkoztatok már Élő Könyvekből álló könyvtárral? ... szóval igen tetszett a napi tapasztalat. Arról nem is beszélve, hogy megismertek, kedvesek voltak, örültek nekünk :-). 
Megmutattam a lánynak a tablónkat, és a keresztanyjáékét is, ami a mienkkel szinte szemben van - legalább ott emlékezhet rá...
Bízom benne, hogy jó helye lesz ott, ha sikerül bekerülnie, amihez minden esélye meg is van, mert okos, szorgalmas gyerek :-).

Tiszakécskén jártunk

Tegnap Tiszakécskén jártunk a Református Iskolák XII. Mesemondó, Meseíró, Szépíró és Kézműves Találkozóján. 11 gyereket vittünk a suliból (ebből kettő az enyém meg még három az osztályomból is). Egyébként 30 iskola 260 diákja vett részt a találkozón.
Féltem a reggeli ködtől, mert én voltam az egyik sofőr - de hála Istennek, Kecskemétig semmi, utána is kisebb tejföl volt csak. 
Szeretném elismerésemet kifejezni a szervezők felé - hatalmas élmény volt ott lenni! Szívélyesen fogadtak mindenkit. Már a parkolónál odajöttek az önkéntes diákok segíteni, akik aztán az épületben is elkalauzoltak minket. A helyi pedagógusok mindenféle mesehőssé alakultak át erre a napra különféle jelmezek segítségével (a legizgalmasabb a hatalmas orrú banya volt :-) .) Mindenki kapott tízórai szendvicset, teát. Finom ebédet kaptunk, és hazaindulóban még egy hamuba sült pogácsás tarisznyát is némi enni- és innivalóval. Minden résztvevő kapott egy cserép-medált is ajándékba. 
A rendezvény áhítattal kezdődött a templomban, aztán elvonultunk a korosztályok és események szerint kijelölt termekbe. Én Mártival mentem, mert ő volt a legkisebb. Barni ügyesen bement egyedül a saját helyére. Márti eléggé izgult, de azért elmondta szépen a meséjét. Helyezést nem ért el, mert hát voltak ügyesebbek :-). Barnit nem sikerült meghallgatnunk, viszont ő Bronzminősítést kapott, tehát 3. helyezett lett :-).
Miután végeztünk, volt egy kis szabadidőnk. A gyerekek végre felszabadultak, és úgy kergetőztek az iskola udvarán. Mi meg attól féltünk, fel ne lökjék, össze ne törjék a kiállított agyagfigurákat. Ezek a figurák egyébként szenzációsak voltak. Egy sorozat a Holle anyó meséjét mutatta be hosszú soron, egy másik a Békakirály meséjét illusztrálta. 
A zárás ismét a templomban volt, ahol az iskola énekkara is énekelt nekünk a hosszadalmas díjkiosztást fellazítva. Szépen, ügyesen énekeltek :-). 
Nagyon büszke vagyok a lányaimra (mármint az osztályomból), mert a kézműves kategóriában abszolút győztesek lettek (egy ötödikes társukkal együtt), olyan fantasztikus házikót készítettek :-).
 Nagyon klassz nap volt, remélem, jövőre is megyünk! :-)

2015. október 31., szombat

Ismét Gróf Teleki Nap!!!! :-)








Tiszaladányi jeremiád

Nagykőrös, 2015. 10. 03. 
Jubileumi előadás a főiskola újraindulásának 25. évében.


Nagyon megható volt nézni, hallgatni a darabot. Nem csak a drámai mondanivalója miatt, de az előadói miatt is. Együtt jártunk a fősulira és most sok év után összefogtak, hogy az ünnepségre érett fejjel, újra összepróbálják a Jeremiádot, ami annak idején fogalom volt az iskolában. Köszönet érte! :-) 
A történelmünknek ez egy olyan részlete, amit mindenkinek ismerni kell... Mikor az iskolában meséltem '56 kapcsán róla, mint előzményről, nagy döbbenettel hallgatták a gyerekek. Tudjanak róla!
 ..........

Október végén Budapesten, a Holokauszt Emlékközpontban is előadták. Erről a Parókia Portál is beszámolt: "Mink csak a napnyugtát níztük" 

2015. szeptember 5., szombat

"Keresztyén" Európa

Unokatestvérem Fb-os bejegyzését szeretném most közzétenni itt (az ő engedélyével). Elgondolkodtató.
Egy megjegyzés: sok ószövetségi idézet olvasható az alábbiakban, ami eredetileg a zsidó népnek szólt - nyugodtan értelmezhetjük ezt a keresztyén mivoltunkra, az idegen országok pedig ellenséges országok.

Az elmúlt időszakban sokat gondolkoztam a migrációs kérdéssel.
Elgondolkoztam néhány dolgon, ami sokaknak nem fog tetszeni. Egy kedves ismerősöm beindította a vezérhangyát, hogy a mi keresztény Európánk mennyire gondolkozik lelki síkon, keresztyén módon.
Most vettem elő ismét Ézsaiás könyvét (régen sok, az életemet meghatározó dolgot találtam benne és most ismét elő kellett vennem, mert utána kellett néznem pár dolognak). Ledöbbentett, amiket olvastam.
Először is mitől lesz Európa keresztény? Attól, hogy az ezer éves templomokban pénzért lehet megnézegetni a freskókat? Ez még nem kereszténység, ez csak művészet. Attól keresztény, mert pár ember katolikusnak vagy reformátusnak keresztelkedett? Ettől nem lesz keresztény, csak vallásos. A vallásosság meg annyit ér, mint fuldokló embernek kötelet dobni a vízbe, aminek a másik vége is a vízben van. Attól keresztény, hogy halott emberek maradványait hordozkálják az utcákon ünnepi körmenetet alkotva? Minek? Ennek nem tudom, hogy mi a célja.... Az, hogy szűz Máriának ajánljuk fel az országot tesz kereszténnyé egy országot? Nem. Ez bálványimádás.
A kereszténység Isten félelmével kezdődik. Isten pedig azt mondja, hogy lélekben és igazságban kell őt imádni. Az igazság pedig az, amit Ő mond és parancsol. Ő mit parancsol? Isten ezt mondja:
 
"1Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
2 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
3 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
4 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!
Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!
De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
5 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
6 Ne ölj!
7 Ne paráználkodj!
8 Ne lopj!
9 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!"  (II. Mózes 20, 2-17)

És mire hívja fel Isten a figyelmünket?
"A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Galata 5, 19-21)

Mi folyik Európában?
-A házasság ósdi dolog, inkább nyitott legyen egy kapcsolat, az nem jár felelősséggel. De a házasoknak is kitalálták a swinger klubbokat, ahol "nem csalják meg egymást", mivel együtt vannak, csak más párokkal együtt.
-Kőszeg Ferenc, az SZDSZ alapítója, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója, és volt országgyűlési képviselő ezeket nyilatkozta: http://vigyazo.blog.hu/…/szdsz-alapito_surgeti_a_csoportos_…
-A homosexualitásról nincs mit mondjak
-A pedagógusoktól elvették a fegyelmezés eszközét és több jogot adtak a gyerekeknek, hogy kibontakozhasson a kis természetük: az önző, fékezhetetlen, mindenkin átgázoló egójuk.
-Európa megszülte az első olyan sztárt, aki nem tudom hogy férfi-e, vagy nő: http://www.blikk.hu/b…/divatot-teremt-a-szakallas-no-2252265
-Számos helyen az Egyesült Királyság, Írország és németország területén menő dolog lett Night klubbokat kialakítani templomokban: Halo Nightclub, Trinty St Davids Church
Sorolhatnám.
- A bankok kizsigerelik a naív mit sem sejtő embereket.
Keresztény Európa ezek ellen nem emeli fel a szavát! Sőt, ez természetes, és a szeretet és tolerancia jegyében ezt el kell fogadni.

Istennek ez a válasza kedves "Keresztény Európa":

"Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, Hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?" (Észaiás 10)

Ezékiel próféta könyve 16. rész:
1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek (be lehet illeszteni ide Keresztény Európát) az ő utálatosságait,
3. És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4. Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem pólyáltak.
5. Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, a mely napon születtél.
6. Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7. Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8. Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
9. És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
10. És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.
11. És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.
12. És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.
13. És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.
14. És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.
15. De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint!
16. És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.
17. És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.
18. És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök.
19. És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten.
20. És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,
21. Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád?
22. És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.
23. És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,)
24. Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utczán.
25. És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítád paráznaságodat.
26. És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestűekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.
27. És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat.
28. S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.
29. És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.
30. Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!
31. Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.
32. Te házasságtörő asszony! férje helyett idegeneket fogad el!
33. Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretődnek, így megvásárlád őket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől paráznaságidért.
34. És lőn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért ők nem adának néked, így lőn különbséged.
35. Azért te rima, halld meg az Úr beszédét!
36. Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretőiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:
37. Ezokáért ímé egybegyűjtöm minden szeretődet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyűlöltél, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől, és föltakarom mezítelenségedet előttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet.
38. És megítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben.
39. És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetődet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul.
40. És összehoznak gyűlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.
41. És megégetik házaidat tűzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.
42. És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.
43. Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
44. Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémű az anya, olyan a leánya is.
45. Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.
46. És a te nénéd Samaria vala, ő és leányai, ki balkezed felől lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felől lakik vala, Sodoma és leányai.
47. És nem az ő útaikon jártál, és nem az ő útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban.
48. Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.
49. Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.
50. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.
51. És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.
52. Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.
53. És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;
54. Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.
55. És nőtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.
56. És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,
57. Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül?
58. Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.
59. Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet:
60. Én megemlékezem frigyemről, a melyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek veled.
61. És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom őket néked leányaidul, de nem a te frigyedből.
62. És én megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr.
63. Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten. 

Ez az ige is elgondolkoztatott:

"Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!
Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erősimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek.
Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.
Jőnek messze földről, az égnek végéről, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.
Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól.
Ezért megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;
És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.
Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról.
Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.
12. Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
13. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,
14. És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az ő földére fut;
15. Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
16. Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik.
17. Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
18. Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök."

Nem tudom Isten terveit. Nem tudom, hogy mi a célja ezzel a sok keletről "idetévedt" bevándorlóval. De az biztos, hogy Európa elbízta magát, és Isten nem nézi ezt jó szemmel!

Kedves Európa, Kedves Magyarország, Kedves Városom, itt az idő az Élő Istenhez való odafordulásra! Nem követelni kell tőle (nem kívánság-autómata), nem vádolni kell azért, amit mi rontottunk el, hanem hittel keresni Őt és az akaratát az életemre nézve - akkor lehet, hogy valami változni fog, mégpedig jó irányba... Ne a mások életén csámcsogj, tedd rendbe a sajátodat! 

2015. augusztus 2., vasárnap

Játékgyár

Jöttek az ötletek már meglévő játékok zenei változatáról... aztán el is készült az Zenei Activity (kifejezetten énekórai használatra) és A Karmester (Csótánysaláta újratöltve). :-) 







(Ha valaki esetleg szeretné, van nyomtatható változatom és lehet önállóan kreatívkodni :-)
Az anyaga vékony, színes karton, amire lehet nyomtatni, belaminálva)

2015. július 27., hétfő

Homoródszentmártonban jártunk

Homoródszentmárton a testvértelepülésünk Erdélyben, Székelyudvarhely közelében. Az ottani református gyerekek szoktak jönni hozzánk az alkotótáborba, mi meg az ifisekkel szoktunk menni hozzájuk. Én magam most voltam ott negyedszerre. 
Mint a térképről látható, az út igencsak hosszú - de gyönyörű (persze az utazónak több látványt nyújt, mint a sofőrnek). 
Persze az indulás nem volt zökkenőmentes. Vasárnap délelőtt akartunk indulni, de reggel kiderült, hogy a kislányaink személyi igazolványa lejárt, meg egy kislánynak nem is volt, aki velünk szándékozott jönni. Így Hétfőn reggel megszálltuk az okmányirodát, kaptunk ideiglenes igazolványokat, és ennek birtokában egy nap csúszással indultunk. 
Az új autópályán mentünk át a határon. Volt két határőr egymás mellett - egy kék inges, meg egy fehér. A fehér állt közelebb, odaadtam neki az igazolványokat. Erre a másik sértődötten megjegyezte, hogy legközelebb a magyarnak próbáljam odaadni először.... Nem volt rájuk írva melyik-melyik, ráadásul honnan tudtam volna, hogy nem két külön bódé van (mint más határokon), hanem együtt ellenőriznek egy bódénál?... 
Az Arad-Déva közti szakaszon belefutottunk egy óriási záporba - több kilométeren keresztül szinte semmit  sem lehetett látni a szélvédőn keresztül. Nagyon gáz volt, legszívesebben félreálltam volna, de nem lehetett, mert apuék a másik kocsival jóval előrébb jártak. Így viszont felfrissült a levegő, és nem 40°C-ban kellett utaznunk. Láttunk várakat, templomokat, szmájlis közlekedési lámpákat Meggyesen (lehet, azon vigyorgott, hogy vajon ki tudjuk-e kerülni a hatalmas kátyúkat az úton?), és gyönyörű hegyeket és hegyeket és hegyeket. Találkoztunk öngyilkosjelölt motorossal, aki őrült módra cikázott az autók és kamionok között - előtt  - mellett, és belefutottunk az elmaradhatatlan kordékba (amik immár rendszámtáblával vannak ellátva) és tehéncsordákba. 



Már este volt, mire odaértünk Szentmártonba. Gyorsan felvertük a sátrakat, amíg még láttunk, aztán elfogyasztottuk a finom vacsorát, amivel vártak minket. Közben kiderült, hogy a Janka ruháit tartalmazó táskát sikerült otthon hagynunk. Szegény teljesen kiakadt. De összedobtunk neki elegendő ruhát a hétre, sőt, még a helyi tiszteletes asszony is hozott át neki.

Kedden a Bágyi-hegyet vettük célba, ami a falu mellett található. Erről a hegyről körbe látható az egész környék, mivel erdő nélküli kopár legelő az egész. Láthatóak a környező falvak, tavak, a Hargita vonulatai - csodás látvány, mintha a környező világ közepén  - tetején lenne az ember.
Vacsorára finom fánkot kaptunk ajándékba egy kedves házaspártól, akik többször is jártak nálunk, mikor én még gyerek voltam.


Szerdán nagyobbat kirándultunk. Parajdra mentünk a sóbányába. Sokat változott, mióta legutóbb (9 éve) ott jártunk. Lehet drótkötélpályázni, ugrálóvárazni, ping-pongozni, tollasozni, mozizni. Van egy kiállítás a bánya történetéről és el lehet csendesedni a kápolnában. Közben pedig tisztulhat a légzőrendszerünk. Parajd után Korondot vettük célba, ahol vásárolhattunk. Mi pl. szépséges ingeket (mamával, Jankával egyformákat :-). Vásárlás után Rugonfalvára mentünk, ahol a hegyek között a völgyben egy kis tó található. Itt hűsítettük le magunkat a nagy melegben. Visszafelé akadt egy kis probléma, mert a mikrobusz nem akart indulni, be kellett húznunk. Kiderült, hogy a generátorral akadt némi probléma, alkatrészt kellett hozzá rendelni - így a további hosszútávú kirándulások terve dugába dőlt. Este finom pizzát kaptunk ajándékba egy kislány családjától, aki többször is itt volt nálunk az alkotótáborban. 


Csütörtökön meghívást kaptunk Bükkfalvára egy bográcsozásra. Vadregényes ösvényeken, hidakon, patakmederben, kertek alatt, réten keresztül jutottunk el oda. Annyira klassz volt! Már csak azért is, mert eszembe jutott, hogy én ezeken az ösvényeken már jártam gyerekkoromban. :-) A gyerekek pancsoltak a Homoródban, mi meg lelkesen beszélgettünk évek óta nem látott ismerősökkel. 

Pénteken az almási híd alá igyekeztünk hűsölni. Nagy pancsolás után ismét elmentünk az előző napi bográcsozás helyszínére, ahol a házigazda éppen nem volt ott. Azért bevettük magunkat az udvarra (mivel előző nap felhatalmazott rá), és nagyokat játszottunk. Később megjöttek a gazdáék is, szintén Vecséről (aznap) érkezett vendégeikkel. Volt nagy virulás a hazaiak láttán! :-)
Este nem tábortüzeztünk, de azért végigbeszéltük a hét élményeit. Szombaton kaptunk búcsúajándékot, egy karkötőt és egy idézetet. Aztán vártuk hogy elkészüljön a kisbusz, hogy indulhassunk haza. Vártunk és vártunk egész délután. Kettőre ígérték. Ötkor apu a helyi lelkésszel elment utánanézni a javítás menetének. Kilencre vissza is értek autóval együtt. Én meg igyekeztem volna aludni minél többet, de nem jött álom a szememre. Csak csukott szemmel feküdtem és szenvedtem a hangyáktól (az udvarra terítettem ki a hálózsákot, mivel a sátrat már reggel összecsomagoltuk). Már tuti volt, hogy egész éjjel menni fogunk, mert haza kellett érni az istentiszteletre, mivel nem volt helyettes itthon. Kissé frászban voltam, mert utálok éjjel vezetni, kanyargós úton pláne. Ráadásul én nem is tudok fennmaradni éjszaka, reggelig meg semmiképpen... Lesz, ami lesz, azért 21.15-kor elindultunk - legalább melegünk nem volt. Kisebb volt a forgalom, mint odafelé, de azért volt. Kamion is, nem csak kocsi. Arad után megint összeakadtunk az esőfelhőkkel, melyek bőven ontották az áldást magukból. De akkor már az autópályán voltunk, amin alig volt forgalom, így azért nem volt olyan rossz a helyzet. Fél 4-kor értünk a határra, gondolkodtam is, mit kell ilyenkor köszönni, de a határőr megoldotta a helyzetet, nála már reggel volt. A határ után megálltunk kicsit pihenni egy parkolóban. Négykor indultunk tovább. A kisbusz tankja éppen Kecskemétig bírta az első benzinkútig :-). A határon még sötét volt, de Kecskeméten már teljesen világos. És a világossággal együtt mintha jobban fel is ébredtem volna. Addig bizony néha összefutott előttem a két fehér sáv meg a piros lámpák, de meglepődve tapasztaltam, hogy álmos nem voltam. Néha merevedett a nyakam, de nem akartam elaludni. Igyekeztem nagyon erősen koncentrálni az útra és ez segített. Meg az imádság - nem is kicsit. Kecskemét után is csak 3 kamion volt előttünk, aztán senki, így nagyon gyorsan, 6 órára haza is értünk. 
Ki se pakoltunk, hanem irány az ágy. Kiadtuk a gyerekeknek, hogy nézhetnek mesét, játszhatnak, de nincs hangoskodás, mert aludnunk kell. Rendesek voltak, hagytak is. Délben arra ébredtünk, hogy a tesóim ebédet hoztak nekünk :-). 

Egész héten reggel - este a tékozló fiú történetéről volt szó. Jó volt ilyen részletességig átgondolni újra. Volt személyes mondanivalója is. Érdekes volt látni azt is, hogy ki-ki, aki az alkalmat tartotta, hogyan fogja meg a rá bízott részt. :-)
Jó volt együtt lenni a szentmártoniakkal, akik hűségesen ott voltak velünk egész héten, szombaton is egészen az indulásig kitartottak mellettünk. Sokat játszott a társaság (kártyajátékok, foci) és szövődtek a barátságok. 
Hasznos hét volt mindenféle szempontból, akkor is, ha én csak csendes megfigyelő (sofőr) voltam. Megtehettem, amire régóta vágytam - kifeküdtem a szabad ég alá és órákig bámultam az eget. Gyönyörködtem a tájban. Talán kicsit sikerült töltődnöm... :-)

2015. július 13., hétfő

Irány az Őrség!!!! :-)

Az idén először pályáztunk az Erzsébet programon belül nagycsaládos nyaralásra, és nyertünk (4 éjszakányi szállást és étkezést - ingyen). :-) Tehát életünkben először elmehettünk családostul nyaralni - idegen helyre. A lehetőségek közül Lentit választottuk. A termálfürdő panziójában kaptunk szállást 4 éjszakára.
Mivel előző héten Kádártán voltunk hittantáborban, úgy döntöttünk, nem jövünk haza, hanem ott maradunk és onnan megyünk majd tovább - így spórolunk egy kicsit az utazáson és megnyújtjuk néhány nappal a nyaralást is. 
Szombaton egész napos Balatonozást rendeztünk Alsóörsön. Ilyenben még nem volt része a gyerekeknek, nagyon élvezték. Fürödtünk, vízibicikliztünk, vattacukroztunk, játszottunk, jól éreztük magunkat. 

Vasárnap Kádártán voltunk templomban. Számomra kicsit idegen hangnemben, de nagyon jó igehirdetést hallgattunk az ottani igen barátságos lelkész tolmácsolásában. Délután megnéztük unokatesómék új lakhelyét, aztán Veszprémben sétáltunk kicsit, ahol teljesen véletlenül másik unokatesómmal futottunk össze. :-)
Hétfőn megnéztük a Herendi Porcelángyár múzeumát. Meglepetésemre nagyon tetszettek a szebbnél szebb porcelánok a gyerekeinknek is! :-) Ezután továbbmentünk Kislődre, ahol bevetettük magunkat a kalandparkba. Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett és rendkívül jól szórakoztunk. Egy csalódásom volt csupán (meg Jankának és apának is), hogy mivel vizes volt a ruhánk a végén, nem próbálhattuk ki a drótkötélpályát. Viszont a kicsik igen, és boldogan hódították meg a különböző pályákat. Barni először félt csúszni, de aztán úgy belejött, hogy alig lehetett lekönyörögni a pályáról. Közben rájöttem, hogy ha én is szeretném ezt az élvezetet kipróbálni, akkor gyerekek nélkül kell odamenni, mert ezt velük együtt nem lehet csinálni...





Kedden indultunk Lentibe. Útközben megálltunk Keszthelyen, ahol kicsit elidőztünk a kastélyban - megállapítottuk, hogy ide még vissza kell jönni, mert idő hiányában nem tudtunk mindent megnézni. Továbbindulva még Zalavárra is bementünk. Itt megnéztük a Kisbalaton-házat, ami igazán érdekes volt. Nagyon klassz volt az udvara is - sövénylabirintussal, érdekes vízügyi játszótérrel (zsilipekkel, vízátemelőkkel). Megnéztük az árpádkori romtemplomot és az ásatások helyét is.  Négy óra körül értünk Lentibe, így miután elfoglaltuk a szobáinkat, vacsora előtt még el tudtunk menni a fürdőbe is. Ez lett aztán a bevett szokásunk - napközben kirándulás, este pancsizás a fürdőben, aztán vacsi. Apa egy plusz úszást is beiktatott magának minden reggel reggeli előtt. Merthogy a szálláshoz ingyen fürdőzés és egy erdei kisvasutas kirándulás is tartozott. :-)

Szerdán Szentgyörgyvölgy - Velemér volt az úticél. Közben Nemesnépen megálltunk megnézni egy híres fazsindelyes haranglábat. Aztán megnéztük, milyen is a Szlovén határ, hogy lássanak ilyet is. Szentgyörgyvölgyön megálltunk, és turistaúton sétáltunk át Velemérbe. Szép kis erdei séta volt. Velemérben az árpádkori templom aztán lenyűgözött minket a szépséges freskóival és fényjátékával. Megtudtuk azt is, hogy a török korban a templom mellől elpusztították a falut, így a templom magában maradt meg az új falu határán kívül és ma már alig észrevehető, mert körbenőtte az erdő. Visszatérve Szentgyörgyvölgyre, elmentünk Csótár Rezső fazekasmesterhez, ahol a gyerekek belekóstolhattak a korongozás művészetébe. Még éppen a vihar előtt értünk vissza Lentibe, úgyhogy  az eső már a fürdőben ért minket.


Csütörtökön, mivel nem volt túl jó kirándulóidő, délelőtt kisvasutaztunk Csömödérre. Érdekes út volt, láttunk szép madarakat, őzeket, maga a táj is gyönyörű volt. A csömödéri faluvégen nem csárda várt minket hanem egy szívélyes köszöntőtábla, és a "Büfé a gőzőshöz" nevezetű felfrissülő hely, nomeg egy pompás kis park szellemesen megoldott ülőalkalmatosságokkal. Délután Szécsiszigetre mentünk, ahol egy "kastélyt" és egy szépen felújított vízimalmot néztünk meg a Kerka partján. Este megint pancsolás folyt - a lányok egymással versenyezve próbáltak megtanulni úszni. Klári bátran úszkált a víz alatt, Márti inkább felette és kevésbé bátran, de azért ügyesen. 
Pénteken Zalalövő felé vettük utunkat. Megnéztük a római kori múzeumot és a romokat, léptünk néhányat a borostyánkő úton. :-) Ezután Őriszentpéter volt a következő állomás. Nehezen, de megtaláltuk a szintén árpádkori templomot, amiben freskók nem voltak, ellenben magyar nyelvű igeversek voltak a falra festve a hajdani református birtoklók jóvoltából :-) A templomtól nem messze egy régi téglaégető is volt. Innen Szalafőre mentünk, ahol Pityerszeren megnéztük a múzeumfalut. Érdekes házak, leleményes fejtörő játékok, és egy éjszakai életet bemutató szoba volt a látványosság része. Mivel aznap volt a 16. házassági évfordulónk, fagyiztunk is egyet egy szép szőlőlugas árnyékában. Hazafelé megnéztünk még több templomot is - Bajénsenyén, Magyarföldön, Szentgyörgyvölgyön - mindegyik egy élmény volt: Bajánsenye - a barátságos és szívélyes fogadtatás temploma, Magyarföld - egy alig néhány éves fából készült ökumenikus templom élménye, Szentgyörgyvölgy - kékre festett fakazettás templom, ami éppen akkor állt felújítás alatt. 

Szombaton reggel már pakoltunk, de apa a kislányokkal még elment fürdeni egyet. Reggeli után búcsút vettünk Lentitől, és elindultunk hazafelé - most a Balaton déli partján. Jó hosszan utaztunk, de a nagy kalandunk után jó volt hazaérni. 
Nagyon szép nyaralásunk volt, sok-sok élménnyel, kényeztetéssel. Köszönet a Magyar Államnak, hogy létrehozta az Erzsébet programot, amivel ez lehetővé vált!

--::--::--::--::--

Az egyik helyen, ahol voltunk, megjegyezte valaki, aki bemutatta nekünk a helyet, hogy milyen jó ennyi intelligens gyereket együtt látni (mondta ezt a gyerekeinkre!), sőt, miután elbeszélgettünk és kiderült, hogy pedagógusok vagyunk, még a belépőt sem kellett kifizetnünk a gyerekeknek sem... Ilyen is van és jó tapasztalat :-)
--::--::--::--::--

Találtunk olyan katolikus templomokat, aminek a fennmaradása, értékeinek megőrzése, különlegessége a református eleinknek köszönhető, és a belépőért cserébe képeslapot adtak a templomról :-). Olyan református templomot is találtunk, ami zárt ajtókkal fogadta a látogatót és nem is óhajtotta azt kinyitni az illetékes lelkész, de olyat is találtunk, ami nyitott ajtókkal várta az arra járót, magyar-német-angol újszövetséggel, vendégkönyvvel, röviden leírt templomtörténettel az úrasztalon - ez nekem nagyon tetszett! :-)