Korábban is terveztük, de az idén meg is valósítottuk. Advent negyedik vasárnapján karácsonyi koncertünk volt.
A dalok egy része adott volt egy korábbi fellépésről, amit kint a téren énekeltünk pár éve. Egy másik részére az az ötletem támadt, hogy járjuk kicsit körbe a világot. Így tettünk egy kis körutazást - Németország, Franciaország, Finnország, Mexikó, Anglia dalainak bevonásával. A maradék részébe pedig igyekeztem belecsempészni az ünnep lényegét, keresztyén mondanivalóját - persze az összes dal válogatásánál fontos volt az üzenet, amiről szól.
Kivételesen tanultunk éneket spanyolul (nagyon elnyerte tetszésünket ez a nyelv - segítségünk is volt ebben a tanulásban egyenesen Mexikóból!), pedig nem szeretünk idegen nyelveken énekelni, ne legyen ciki a rossz kiejtés... és tanultunk éneket angolul is, igaz, ez egy nagyon ismert dal volt.
Lassacskán elkészültek a kíséretek is - zongora, furulya, dob, csingilingik, amik varázsköntöst adnak a daloknak. Ráadásul az elektromos zongoránknak sokféle hangszíne van, ami most nagyon jól jött. Persze, mivel ezen eszközök nagy részét én kezeltem, jó sokat bénáztam is - melléütések, besípoló, sőt a kellőhöz képest más hangokat kiadó furulya... ez van, sajnos nem vagyok előadóművész, ha szerepelnem kell, biztosan nem tudom úgy eljátszani a dolgokat, ahogy egyébként odahaza megy...
Kata elküldte a szövegét, amivel készült az előadásra... hihetetlen volt, de annyira odaillő gondolatokat közölt benne, hogy teljesen megdöbbentem - bizony sok könnyet csalt ki vele később többek szeméből.
Kaptunk egy felajánlást is, Kata nagynénje fényképeiből állíthattunk ki néhányat az aulában, hogy a koncert után megtekinthetőek legyenek. Gyönyörű fényképekről beszélünk itt most... :-)
Ildi végül elvállalta, hogy elmondja a Kata által kiválasztott verset - hú de jó volt az is, ahogy előadta! :-)
A nagy napon ebéd után jött a banda, elkészítettük a terített asztalt, gyakoroltunk egy kicsit, az egyik öcsém segített a diavetítésben is, amit ideszántam. Aztán elkezdett szállingózni a hallgatóság.
Felmentünk a színpadra, énekeltünk. Én zongorától alig hallottam az éneket, de lent arányosan szólt. Janka citerázott, Klári itt is elénekelte a karácsonyi énekét... :-) A végén együtt énekelt velünk a nézőközönség is.
Voltak hamis hangjaink, ó nem is kevés... Mégis láttunk meghatott könnyeket, megérintett lelkeket. A koncert után sokan maradtak beszélgetni, falatozni, jó volt a hangulat. Nem értem, hogyan működik ez. Nem vagyunk tiszta hangú sztárkórus (egyre inkább nem vagyunk azok), nem éneklünk hatalmas, nehéz kórusműveket, mégis meg tudjuk érinteni az embereket, tudunk színt vinni az életükbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése