Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2015. november 14., szombat

Tiszakécskén jártunk

Tegnap Tiszakécskén jártunk a Református Iskolák XII. Mesemondó, Meseíró, Szépíró és Kézműves Találkozóján. 11 gyereket vittünk a suliból (ebből kettő az enyém meg még három az osztályomból is). Egyébként 30 iskola 260 diákja vett részt a találkozón.
Féltem a reggeli ködtől, mert én voltam az egyik sofőr - de hála Istennek, Kecskemétig semmi, utána is kisebb tejföl volt csak. 
Szeretném elismerésemet kifejezni a szervezők felé - hatalmas élmény volt ott lenni! Szívélyesen fogadtak mindenkit. Már a parkolónál odajöttek az önkéntes diákok segíteni, akik aztán az épületben is elkalauzoltak minket. A helyi pedagógusok mindenféle mesehőssé alakultak át erre a napra különféle jelmezek segítségével (a legizgalmasabb a hatalmas orrú banya volt :-) .) Mindenki kapott tízórai szendvicset, teát. Finom ebédet kaptunk, és hazaindulóban még egy hamuba sült pogácsás tarisznyát is némi enni- és innivalóval. Minden résztvevő kapott egy cserép-medált is ajándékba. 
A rendezvény áhítattal kezdődött a templomban, aztán elvonultunk a korosztályok és események szerint kijelölt termekbe. Én Mártival mentem, mert ő volt a legkisebb. Barni ügyesen bement egyedül a saját helyére. Márti eléggé izgult, de azért elmondta szépen a meséjét. Helyezést nem ért el, mert hát voltak ügyesebbek :-). Barnit nem sikerült meghallgatnunk, viszont ő Bronzminősítést kapott, tehát 3. helyezett lett :-).
Miután végeztünk, volt egy kis szabadidőnk. A gyerekek végre felszabadultak, és úgy kergetőztek az iskola udvarán. Mi meg attól féltünk, fel ne lökjék, össze ne törjék a kiállított agyagfigurákat. Ezek a figurák egyébként szenzációsak voltak. Egy sorozat a Holle anyó meséjét mutatta be hosszú soron, egy másik a Békakirály meséjét illusztrálta. 
A zárás ismét a templomban volt, ahol az iskola énekkara is énekelt nekünk a hosszadalmas díjkiosztást fellazítva. Szépen, ügyesen énekeltek :-). 
Nagyon büszke vagyok a lányaimra (mármint az osztályomból), mert a kézműves kategóriában abszolút győztesek lettek (egy ötödikes társukkal együtt), olyan fantasztikus házikót készítettek :-).
 Nagyon klassz nap volt, remélem, jövőre is megyünk! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése