Eljött az a nap is, hogy a nagylányunk középiskolát látogatott (velünk együtt), hogy megnézze, hová is készül jövőre.
Az intézmény részben adott volt - anya almamátere. Bár némi kételyeink voltak a dologgal kapcsolatban - már nem olyan, főleg a lelki életet tekintve, mint 20 éve, ami engem eléggé aggasztott. Meg hát már az épület sem ugyanaz, mert időközben nagy költözködés volt. Apa meg egyáltalán nem is ismerte az iskolát.
Kedden volt a nyílt nap, amire nagy kíváncsisággal mentünk el. Beültünk reggeli áhítatra, ahol a lelkész rögtön kiszúrt minket (egy évvel alattam járt gimibe). Aztán a folyosón szinte azonnal összefutottunk az osztályfőnökömmel is. :-) Volt nagy meglepetés, meg örömködés. :-)
Amíg várakoztunk, egy klassz vetítés volt a suli szépségeiről - merthogy fantasztikus maga az épület (is). Aztán jött igazgató néni (számomra ismeretlen), és elmondta a tudnivalókat. Ki volt téve, hogy a nap során melyik órában milyen tanárok óráit lehet látogatni. A tanárok minden szünetben felsorakoztak a díszteremben, és lehetett velük vonulni az órákra. Néztünk biosz órát (tanárnő engem is tanított -kémiára-, és mondhatni semmit nem változott az elmúlt két évtized alatt) - lendületes, vicces, tudományos volt, egy fél pillanat alatt újra a 20 év előtti padban éreztem magam :-). Aztán néztünk földrajzot is (tanárnő szintén tanított engem is - ő azért változott is (kinézetét tekintve), de a kedvessége, segítőkészsége ugyanaz, mint volt. Aztán néztünk matekot is. Lánykánk ezt élvezte a legjobban. Ő is csinálta a feladatokat a kilencedikesekkel együtt - mindet sikeresen! :-) Én meg közben élveztem a tanárnéni vonásaiban felfedezni hol az édesapját, hol az édesanyját, akik az én gimis korom részei voltak.
Ezután ketté váltak útjaink - apa és lánya kémiai laborgyakorlatot nézett végig (amiről aztán hosszasan, lelkesen áradozott), én meg az osztályfőnökömmel beszélgettem egy jót. Kiderült, hogy most van végzős osztálya, tehát elképzelhető, hogy ha a lányom bekerül a gimibe, ő lesz neki is az ofője. :-) Nagy poén lenne! :-)
Elmentünk a koliba is, ahol szintén kedves ismerős vezetett minket végig az azóta szintén megváltozott - megújult kollégiumon. Ettünk egy fincsi ebédet is, aztán emésztve a napot hazatértünk.
Megnyugodtunk, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogy én azt gondoltam, vannak itt igen jó dolgok, nem csupán lelketlen versenyistálló az intézmény. Láttatok pl. már valahol Forest Gump padot, ahol egy bonbon kíséretében szabadon lehet beszélgetni az ott ülő pedagógussal? Vagy találkoztatok már Élő Könyvekből álló könyvtárral? ... szóval igen tetszett a napi tapasztalat. Arról nem is beszélve, hogy megismertek, kedvesek voltak, örültek nekünk :-).
Megmutattam a lánynak a tablónkat, és a keresztanyjáékét is, ami a mienkkel szinte szemben van - legalább ott emlékezhet rá...
Bízom benne, hogy jó helye lesz ott, ha sikerül bekerülnie, amihez minden esélye meg is van, mert okos, szorgalmas gyerek :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése