... sose tudtam és nem is fogom megérteni, hogyan képesek anyák megölni a magzataikat. Szerintem a legtöbben nem is tudják mit tesznek.
Mikor Klárival 2 éve 2 hétig kórházban feküdtem, kétszer is végig kellett néznem, hogy a "műtéti" napokon megtelik az egész nőgyógyászati osztály gyilkolni készülő anyákkal. Én éppen az aprócska újszülöttemnek örvendeztem, amikor ők megölni készültek csemetéiket... Nagyon rossz volt végignézni rajtuk. Volt, aki fel sem vette, szerintem fogalma sem volt róla mit csinál. Volt, aki kicsit szomorkodott, de egészségügyi okokból mégis megtette. Volt, aki már akkor gyilkosnak érezte magát, mielőtt a műtőbe ment volna, de mégis bement. Olyan is volt ott, akit személyesen is ismertem, és azóta is, ha összetalálkozok vele az utcán, az jut eszembe, hogy vajon mit gondolhat, amikor látja az én kislányomat, aki éppen akkor született, amikor az övét megölette... Több gyermekes anyák is akadtak köztük szép számmal. Nem gondolják végig az emberek, hogy mit ártanak azzal saját maguknak is (azon kívül, hogy nem adnak esélyt az új életnek), ha "nincsen számukra -mármint az új gyermekek számára- hely" az életükben. Akárhogy is szépítjük a dolgot, gyilkossá válnak és az orvosokat is gyilkosokká teszik. És a tudatalattijukban ez szépen ott is marad - és később előjön valamilyen testi vagy lelki betegség formájában. Sose lesz már ép ember, aki egyszer megteszi ezt a lépést. Megölni valakit, aki még védekezni sem tud... Mindegy, hogy az a valaki 10-20-80 éves vagy éppen még egy méhen belül létező kis lény - a lényeg ugyanaz... "Mindent szabad nékem, de nem minden használ" "Nem tudják, hogy mit cselekesznek" - olvashatjuk a Bibliában. Mi lesz veled emberiség!?!
Én sajnos megtapasztaltam, milyen elveszíteni egy magzatot (nem is egyet). Az utolsó 11 hetes volt, úgy pottyant ki belőlem a fürdőszoba kövére. Még a magzatburkon keresztül is látszott, hogy teljesen emberi formája van, mindene megvolt. Akkorka volt, hogy elfért a tenyeremben. Egy 8 hetes magzatnak már mindene megvan, amitől embernek számít, és dobog a szíve, mozog bent az anyai oltalom alatt... Amikor egy baba meghal, azt is nehéz, nagyon nehéz elhordozni... de ha valaki maga teszi el láb alól a "szövetcsomónak" számító kis életet, aki az élet folyamatában akadályozná a szabad mozgásterét... erre mit is lehetne mondani...
Uram, kegyelmezz ennek a nemzetnek, mert nem tudja, mit cselekszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése