Nem egyszerű kisgyerekeket elaltatni esténként. Főleg, ha kettő egykorú, vagy hasonló korú csemetéről van szó. Ez a feladat leginkább 2 emberes, mert mindenkinek kell egy felnőtt a békességhez. Márti tegnap sehogy sem akart elaludni. Hiába ültem mellette az ágyon, fogtam a kezét... egyfolytában csak mondta a magáét, meg enni akart, meg inni akart (a szokásos cselek :-). aztán egyszer csak megszólalt:
- Anya, csinálsz nekem fossot?
- Majd reggel.
- Fosit?
- Igen, copfit.
A különféle alkudozások még folytak tovább, aztán gondoltam egyet, és inkább odafeküdtem mellé. Ha én vízszintesben vagyok, hátha ő is hamarabb lenyugszik... ÉS bevált! Lábacskáját rajtam pihentetve szépen elnyomta az álom :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése