Olyan ez, mint az éhezőnek egy falat kenyér (nekünk inkább zablepény :-). Vártuk már, mint zsidók a Messiást, mondhatnám. S valóban. Nem godoltam volna, de én ez alatt a két hónap alatt, mióta elkezdődött a suli, olyan szintem purcantam ki, hogy az már hihetetlen. Pénteken Janka versenyre ment már hajnalban, Barni pedig egyedül is el tudott tekerni az iskoláig. Így úgy döntöttem, hogy Mártit bizony nem viszem oviba. Fel is hívtam az óvónénit, hogy nem a gyerek beteg, csak anya dobta be a törülközőt. Nem volt lelkierőm hozzá, hogy reggel betekerjek a két lánnyal, délben pedig megint. Annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nem ment. Oviból még simán lóghat a gyerekem. Nem is reklamált. Így egy nappal hosszabb lett a szünet :-) Ez itt is látszik. Végre volt időm leülni bejegyzéseket tenni.
A mai nap egyenesen olyan volt, mint amilyenre minden napomat álmodnám (a hajnali riadót kivéve - ld. előző bejegyzés...). Együtt reggelizett mindenki - apa is. Aztán a 3 nagyobb uszodába ment apával, én meg Lárival ebédet főztem, mosogattam, és végre eltettem a jó hónapja itt sínylődő birsalmákat befőttnek. Lett 11 üveggel :-) Ebédre az úszóbajnokok is hazaértek. Miután megettük az ajándékba kapott hurka-kolbászt, kilódultunk az udvarra. Kertet takarítottunk, tüzeltünk, bokrokat ültettünk át, teraszt rendeztünk, gyújtóst pakoltunk... Mindezt gyönyörű időben. Még kabát sem kellett! :-) Aztán fogtuk a szerencsétlen kis halacskát, aki már nyár közepe óta sínylődött a kis ócska medencénkben (nagy túlélő! - még néhány fagyot is kibírt a vízben! ), és elkerekeztünk vele a Duna partra. Ott, ahol a hidas képet készítettem korábban, elbúcsúztunk tőle, és útjára engedtük a folyóba. A gyerekek élvezték a közös tekerést, és így Barni is könnyeben vált meg kis pártfogoltjától... :-) Hazaérve vacsora, fürdés, meseolvasás... A kicsik beájultak az ágyba, a nagyok számítógépeznek (ritka kivételes alkalom!), apa olvasópróbán van (márciusban evangélikus lelkésszé fog átváltozni egy színdarab erejéig), én meg pihenek itt, a gép előtt.
Remélem a hét többi napja is hasonló gazdagságban fog folytatódni, mert ránk fér a pihenés, kikapcsolódás - de nagyon. Zsombor is iszonyú fáradt volt már, nem csak én.
Megértem a fáradtságodat. Jó lenne, ha mind a ketten ki tudnátok magatokat pihenni egy kicsit a szünetben. /Holnap Zsombor Alsóörsön!!!/ Gondolom, megérted, miért szeretne anyád nyugdíjas lenni már. Persze, a nyugdíjasoknak is van dolguk ölég, de azt azért lehet beosztogatni. És ha elfáradunk, hát lepihenünk, na nem mindig. Van amikor 2-3 nap is eltelik anélkül, hogy a gépet bekapcsolnám. Számomra az is pihenés, ha Mátét egy kicsit megdajkálhatom.
VálaszTörlésMegint előjön, amiről már írtál, hogy nagy m. volt, aki a női egyenjogúságért harcolt. Jól kitolt velünk.
Még kimaradt az előbbi hozzászólásomból a következő, ami nem szorosan ide tartozik, de most jutott eszembe. Mikor Mátét dajkálhatom, elnézegetem, eszembe jut, mikor Téged majd Áront dajkálhattalak. Micsoda boldogság volt az nekem. A sajátjaimat is szerettem, de az egészen más volt.Milyen érdekes, a nagynéniség és a nagymamaság közötti kapcsolat, csak most jövök rá. És hogy akkor még nekem nem volt saját gyerekem...
VálaszTörlésRégi szép idők... :-)
VálaszTörlésAnyut naná, hogy megértem! Tudod, az a baj, hogy, ha mi megérnénk is, addigra már nyugdíj sem lesz szerintem... :-(
Na nem baj, majd az "új ég és új föld"-ön minden másképpen lesz :-) Ott nem a pénz lesz az Úr :-)