Szeretem a szünidőt :-)

Olyan ez, mint az éhezőnek egy falat kenyér (nekünk inkább zablepény :-). Vártuk már, mint zsidók a Messiást, mondhatnám. S valóban. Nem godoltam volna, de én ez alatt a két hónap alatt, mióta elkezdődött a suli, olyan szintem purcantam ki, hogy az már hihetetlen. Pénteken Janka versenyre ment már hajnalban, Barni pedig egyedül is el tudott tekerni az iskoláig. Így úgy döntöttem, hogy Mártit bizony nem viszem oviba. Fel is hívtam az óvónénit, hogy nem a gyerek beteg, csak anya dobta be a törülközőt. Nem volt lelkierőm hozzá, hogy reggel betekerjek  a két lánnyal, délben pedig megint. Annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nem ment. Oviból még simán lóghat a gyerekem. Nem is reklamált. Így egy nappal hosszabb lett a szünet :-) Ez itt is látszik. Végre volt időm leülni bejegyzéseket tenni. 

A mai nap egyenesen olyan volt, mint amilyenre minden napomat álmodnám (a hajnali riadót kivéve - ld. előző bejegyzés...). Együtt reggelizett mindenki - apa is. Aztán a 3 nagyobb uszodába ment apával, én meg Lárival ebédet főztem, mosogattam, és végre eltettem a jó hónapja itt sínylődő birsalmákat befőttnek. Lett 11 üveggel :-) Ebédre az úszóbajnokok is hazaértek. Miután megettük az ajándékba kapott hurka-kolbászt, kilódultunk az udvarra. Kertet takarítottunk, tüzeltünk, bokrokat ültettünk át, teraszt rendeztünk, gyújtóst pakoltunk... Mindezt gyönyörű időben. Még kabát sem kellett! :-) Aztán fogtuk a szerencsétlen kis halacskát, aki már nyár közepe óta sínylődött a kis ócska medencénkben (nagy túlélő! - még néhány fagyot is kibírt a vízben! ), és elkerekeztünk vele a Duna partra. Ott, ahol a hidas képet készítettem korábban, elbúcsúztunk tőle, és útjára engedtük a folyóba. A gyerekek élvezték a közös tekerést, és így Barni is könnyeben vált meg kis pártfogoltjától... :-) Hazaérve vacsora, fürdés, meseolvasás... A kicsik beájultak az ágyba, a nagyok számítógépeznek (ritka kivételes alkalom!), apa olvasópróbán van (márciusban evangélikus lelkésszé fog átváltozni egy színdarab erejéig), én meg pihenek itt, a gép előtt. 

Remélem a hét többi napja is hasonló gazdagságban fog folytatódni, mert ránk fér a pihenés, kikapcsolódás - de nagyon. Zsombor is iszonyú fáradt volt már, nem csak én.

óraátállítás...

Megkérdezte tőlünk, a több milliónyi pórnéptől valaki, hogy akarjuk-e? Nem. Csak valaki kiötlötte, hogy milyen klassz dolog fél év alatt megspórolni egy egész város egy egész napi teljes energiaellátását... Hogy ez mibe kerül? Nos, évente kétszer több millió főnyi lakosság élete bolydul meg. Ki hogy viseli, mikor belerúgnak a biológiai órájába. Van, aki könnyen átvészeli, van, aki hetekig szenved tőle. Ilyenkor, ősszel még tűrhető is lenne, no de tavasszal, mikor elvesznek tőlünk egy órai pihenést, nos az.... a legjobb jóindulattal is szadizmus. Megéri? Szerintem nem. És most kivételesen irigylem az oroszokat, akik a tavasszal kiszálltak ebből a buliból. Most igazán tarthatnánk velük. 

Ha már annyira spórolni akar a főnökség, tegye máshogy. Lehet kevesebbet nyomni a billentyűzetet, bámulni a kockát (bocsi, sok helyen már leginkább téglatestet), kevesebb légkondit használni (ez úgyis egészségtelen)... Pl. ha megszüntetnék megint a hétfői tévéadást, mint megboldogult gyermekkoromban az így volt megszokott, az garantáltan energiafelhasználáscsökkentő lenne.... (ez csak egy ötlet volt - nekem biztosan nem lennének elvonási tüneteim...)

Hogyan reagáltak a mi gyerekeink? Ma hajnalban a két kicsi 4 óra 30 perckor úgy gondolta, itt a reggel. Végülis hétfő van, és a biológiai órájuk szerint ilyentájt szokott apa kelni. Hosszabb rábeszélés után csodák csodájára hajlandóak voltak még aludni egy kicsit, így azért nem kellett teljesen elátkozni  a reggelt...

Szolgák jönnek és szolgák mennek...

Az elmúlt egy év alatt sok sírhalom mellett kellett megállnom. Család, barátok, ismerősök. Legutóbb a szomszéd falubeli nyugdíjas lelkész sírjánál jelentünk meg - elég sokan. Sok-sok szolgatársa, ismerőse kísérte utolsó útjára Laci bácsit, az egész szertartás bensőséges, és megható volt.

Még gyerek voltam, mikor a szomszéd faluba költöztek. Menye lett a hitoktatója kamasz fejemnek - s egyben akkori lelki anyja is. Aztán gimiben a legkisebb fia pártfogolt minket, fiatal, kezdő lelkészként. Felnőtt fejjel hazatérve kollégák lettünk középső fiával, és feleségével (kamaszkori hitoktatómmal). Aztán régi kedves hitoktatóm a lányom szeretett tanítónénije is lett, amíg az élet másfelé nem sodorta. Fájt, amikor elment, mert fontos személye volt életemnek. Laci bácsi helyettesítette néha aput, ilyenkor hallottam prédikálni. Sok mondanivalója volt, bátorította keresztyén életünket. Nagy műszaki ember is volt - sok-sok felvételt készített kórustalálkozókról az egyházmegyénkben. De a két vecsei kórus énekét is felvette egy alkalommal, ahol himnuszokat, szózatot énekeltünk a templomban - közhasználatú célból. Itt volt az esküvőnkön is (azok a kések a legjobbak ma is, amiket tőlük kaptunk :-). Szóval számtalan emlék köt mind hozzá, mind családjához. Ezért volt nehéz, de mégis jó ott állni a családja mellett a temetőben. Látni a szomorúságuk mellett a békességüket is, hiszen Laci bácsi nem egyszerűen elment, hanem hazament Teremtőjéhez. 

Sok kósza gondolat járt a fejemben a közelmúlt halottaival és a jövendővel kapcsolatban. Ha nekem egyszer nagyon közeli halottam lesz, szeretnék elbújni az egész világ elől... (a barátnőm halála olyan szinten ütött ki a nyáron, hogy a temetésére sem voltam képes elmenni, nem tudtam szembenézni a sírjával... a mai napig nem bírtam megemészteni, ahogy ő hirtelen távozott közülünk... talán sose fogom...)

PIROSORR - Bohócdoktorok

A minap kaptam egy levelet. A Bohócdokik alapítványa volt a feladó. Már megszoktuk, hogy így Karácsony előtt jönnek innen-onnan adománykérő levelek. Mikor módunkban áll, szoktunk is kisebb összegeket adományozni ezen felhívásokra. De ez most személyes lett. Miért? A bohócdokik kórházban fekvő beteg gyerekeket igyekszenek felvidítani, hogy könnyebben gyógyulhassanak. De ezt nyilván sokan tudjuk is, mert TV-ben is lehet őket látni. 

Miért könnyeztem meg mégis egy kicsit a levelüket? Nem, nem volt megható. Csak éppen eszembe jutottak azok a napok, amiket Jankával, Mártival kellett kórházban töltenem. Hála Istennek, nem voltak súlyos betegek, nem is voltunk hosszú időt bent, de aki még nem próbált meg gyerekkel kórházban lenni, az nem is tudhatja, milyen az. Gyereknek és szülőnek egyformán rettenetesen megterhelő. Lelkileg főleg, de fizikailag is. És éppen ezért tudom nagyra becsülni ezt a diakóniai lelkületű munkát, amit ezek a művész-dokik végeznek. Felbecsülhetetlen érték - gyógyszer az, amit adhatnak jelenlétükkel, mókáikkal. Mert a mosoly gyógyít. Ezért mosolyt varázsolni egy beteg, meggyötört gyerkőc és szülője arcára - hatalmas dolog. Szóval a magam részéről,én támogatni fogom őket, és biztatlak téged is kedves olvasóm, tedd te is ezt - amennyiben módodban áll természetesen.

ÍGY TÁMOGATHATOD A BOHÓCDOKIKAT!

www.pirosorr.hu

Képeslapok - karácsonyi vásárra

Tanári karunk úgy döntött, karácsonyi vásárt rendezünk az iskolánk javára. Sok-sok ötlet érkezett, reméljük sok meg is fog valósulni. Én a magam részéről csuhé-angyalkákat csináltam (CsutkaIlda alapján, meg önállóan is), meg képeslapokat. Most az utóbbiakat szeretném megmutatni, mert ez teljesen egyéni kreáció. Ez nálam egyébként már szokásos: évek óta magam gyártom le a karácsonyi üdvözlőlapjaink tömegeit. Egyrészt mert egyéni, másrészt mert a szívem szeretete is benne van legalább ebben a kis apróságban, és ezt remélhetőleg az is érzi, aki kapja :-)

Az az ötletem támadt, hogy sokan nyilván nem tudtok személyesen eljönni a Gróf Teleki Refi karácsonyi vásárára, de ha esetleg annyira megtetszenék egy-egy képeslap (kinyithatósak), hogy szívesen vásárolnátok belőle (ezzel támogatva iskolánkat), akkor nálam lehet rendelni belőlük (az árát még nem tudom, de kb. 100 Ft/db lesz).

Ígék tegnapról...

"Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,

hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak."

Jób 5, 6-7

"Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd!

A mindenható fenyítését ne vesd meg!

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít."

Jób 5, 17-18

őszi képek :-)

Híd - Apostag felől a Duna-parton

házunk tája

napfelkelte - ma reggel 

Ákos - Adj hitet

Főzés közben megint rádiót hallgattunk, mert Klári "zene"-t akart :-) Most nem a Bartók szólt... Ezt a számot hallottam, és mivel most elég depis vagyok, úgy szólt is hozzám kicsit. Ha van kedvetek, hallgassátok meg:

Teleki Nap - video

Végre valahára a 4. próbálkozásra sikerült feltöltenem a video-beszámolót!!!! :-)

Fogadjátok szeretettel! :-)

Ma szintén jó napom volt...

Mint mostanában oly sokszor... Néha azt kívánom, bár meg se születtek volna azok a nők, akik ki akartak törni a jól megszokott női létformából: család, háztartás... Szerintem ennyi bőven elég és ki is tölti rendesen az ember idejét. Ki volt az a ...., aki kitalálta, hogy a nőknek mindezek mellett még dolgozni is kell - mármint munkahelyen???!!! Mert ha élni akar az ember, meg fizetni a hitelét, akkor nem élvezheti az otthonlét örömeit. Mert ugyibár a drága családfőnk nem bír annyit kereseni a becsületes munkájával, amibe a szívét-lelkét belepréseli, hogy abból fussa mindenre, amire kell. Pedig nem élünk nagy lábakon, pazarlóan, ezt bárki bizonyíthatja, aki ismer minket.   Félre ne értődjek! Nem utálom a munkámat! Sőt, egyenlőre élvezem a félállásnyi tanárosdit. Csak az a bajom, hogy nem elég a nap 24 órája, meg nem elég az energiám, a türelmemről nem is beszélve. A gyerekeimnek nincs anyjuk csak egy házisárkányuk, a lakás úgy néz ki, mintha bomba robbant volna benne... Nem tudom úgy beosztani az időmet, hogy mindenre/mindenkire annyi jusson, amennyit szeretnék. Csak rohanás és rohanás... és még mindig csak rohanás. És ilyenkor úgy tudom utálni magam, hogy az nem is igaz...  Ja, és semmi nem akar sikerülni, csak ha sokadszor próbálkozom. Nem vagyok akaratszegény, ezt tudja mindenki, aki ismer. Én az akadályokat nem kikerülni szoktam, hanem igyekszem a problémát megoldani, és addig megyek, amíg sikerül, amit elterveztem. De amikor mostanában mindenért kétszer annyit kell küzdeni, mint normálisan, mert valami mindig közbejön, akkor az baromira tud idegesíteni. Ilyenkor egy felfújt macskához hasonlítok, akinek a hátán feláll a szőr, és veszedelmesen nyávog és néz és támadni készül...

 

(egyébként nem igazán csípem a macskákat... ). 

Csak egy példa: két teljes délutánomba került (kb. 8-9 óra munka), mire elkészültem a Teleki Nap video-beszámolójával. Töltöm fel a YT-ra, hát Klárikánk a felénél kikapcsolja a gépet, amíg én éppen mogyorókrémet gyártok nekik a konyhában (egyébként ez sem ment valami simán...). Elkezdem újra tölteni, ekkor meg a vége előtt nem sokkal elszáll a gép... Mára feladtam a nemes küzdelmet, majd holnap feltöltöm...

Kora délután még nem voltam úgy kikattanva, mint most, de amit most leírok, azt már akkor elhatároztam, hogy megér egy posztot, mikor megtörtént:

Délben gurulok a biciklimmel Mártiért az oviba. Az utca, amin közlekedni szoktunk nagyon praktikus ilyenkor eső után - marha nagy pocsolyák díszlenek rajta, ki se lehet kerülni őket, akkorák. Néha olyan mélyek is, hogy a pedálig merülsz a vízben. Szóval éppen egy ilyen aranyos kis pocsolya mellett igyekeztem elhaladni, mikor is szemből egy kedves, guruló dobozban ülő embertársam lassítás nélkül (nem 10 km/h-val!) hajtott bele az emlegetett víztömegbe... Nem kiabáltam utána, hogy köszi, mert úgysem hallotta volna... De azért nagyon tetszett ez a rendkívüli figyelmesség... Úgyhogy bárki is voltál, aki beterítettél ma a pocsolya vizével, hálásan köszönöm. Igaz, nem az utcán terveztem megejteni a napi zuhanyt, de a fázós lábamnak, a frissen mosott nadrágomnak és a csergepulcsimnak is rendkívül jól esett...  

Azért jó tudni, hogy vannak olyan emberek is, aki észreveszik a kisebbet az utcán - és ezekből van a több, ha a szembejövő nem is tartozik közéjük :-)

Az Alföld

A Teleki Nap nagyon jól sikerült, reményeim szerint hamarosan video-beszámoló is készül belőle, ha elkészül, hozom. Ami már fenn van a YouTube-on a nap eseményeiből, az az első megzenésített Petőfi-versem: Az Alföld. Egész jó felvételt csinált róla a hugicám a fényképezőnkkel... :-) Az istentisztelet után énekelt a kórusunk bent a templomban (sajnos csak a kórus fele tudott ott lenni). Csupa Petőfi dalokat énekeltünk. Szóval itt készült a felvétel. Hallgassátok szeretettel, és CSUKOTT SZEMMEL, mert a képzelet szárnyán csukott szemmel könnyebben ott találjátok magatokat a Petőfi által leírt és általam lefestett csodás alföldi tájon :-)

Gróf Teleki Nap

Közhírré tétetik, hogy

2011. október 8-án 

ismét megrendezésre kerül a már hagyományossá vált

Gróf Teleki Nap

az iskolánkban. 

(Alias - Dunavecsei Református Kollégium :-)

Programok:

9.00 – Istentisztelet

9.30 – Művészetek háza (Kék Duna Népdalkör, Vikár   Béla Nőikar)

10.00 - Kovács Péter freestyle világbajnok bemutatója

11.00 – Sport (sakkverseny -jelentkezés a helyszínen- , ping-pong, ugrálóvár, kosár, foci)

          - Büfé, Kézműves-műhelyek nyitása

12.00 – Ebéd (jegyek vásárolhatók az irodában – 500 Ft/fő)

13.00 – Teleki Kupa (focibajnokság)

14.00 – Judo bemutató

 – Íjászat

-        Egészségügyi sátor (dohányzás és drogprevenció)

-        Lovaskocsizás, lovaglás

-        Ismerkedés a rovásírással

16.00 – Kötélhúzóverseny a Solti Bikákkal

17.00 – Gyöngyvirág Néptánccsoport bemutatója

18.00 – Zac Zenekar előadása

19.00 – Tombola

Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

Ha erre jársz, kukkants be! :-)

A farmer bölcsessége

Annak a farmernak, aki kukoricájával rendszeresen az első helyezést érte el az állami vetőmag-kiállításon, az volt a szokása, hogy megosztotta szomszédaival a legjobb vetőmagkészletét. Amikor rákérdeztek, hogy miért teszi ezt, így válaszolt:

- Valójában önző érdekből. A szél ugyanis felkapja a virágport, és tábláról táblára hordja. Ha tehát a szomszédom hitványabb fajtát termeszt, az ő táblájáról érkező virágpor lerontaná az én állományomat is. Ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy ők is a legjobb fajtát termesszék.

Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.

Fodrász

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az, az ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az, az ember nem jön be hozzám?" "Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Harag?

"Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát."

Jakab 1,20