Róma 2,1. 3-4

"Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! ...

Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? 

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" 

Ez volt a tegnapi Ige. Mostanában rengeteg ítélkezés van körülöttem, sokszor bennem is. Azért igyekszem keveset ítélkezni, mert a szívünkbe csak Isten lát bele, ő ismeri a másik ember lelkét, gondolatait, tetteinek okait. Mi csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van, az pedig sokszor csalóka. Mielőtt ítélkeznénk másokról, tényleg érdemes előbb magunkat megvizsgálni: én milyen vagyok? mit tennék ugyanebben a helyzetben? hogyan viselkedek másokkal szemben? stb... Az ítéletünk sokszor visszacsaphat, hát ne mondjunk ki semmit elhamarkodva. Végül pedig egyedül Istennek van joga ítélkezni felettünk. Az Ő szemében ugyanolyan bűnösök vagyunk mindannyian, és Krisztus megváltó szeretete nélkül egyformán elvesznénk. Tanuljunk egy kis alázatot, tanuljunk meg hallgatni a sok beszéd helyett, s békésebb, boldogabb lesz az életünk. :-)